GK BH 1976/465
GK BH 1976/465
1976.10.01.
Ha a szállítmányozó szolgáltatási kötelezettsége a rendeltetési állomáson való átvétellel kezdődik, felelősségének mértékére – a vasútra feladott árumennyiségtől függetlenül – az állomáson a kiszolgáltatáskor végzett utánmérlegelés adatai irányadók [Ptk. 520. § 26/1960. (V. 21.) Korm. sz. r.-tel közzétett Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) I. § (1) bek., 67. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 51. cikk 2. §].
A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy közte, valamint az alperes között létrejött szállítmányozási szerződés szerint a részére érkező déligyümölcs-küldemény a vasúttól tizedes mérlegen történő súlymegállapítással az alperes veszi át, majd a küldeményt közúton a felperes fióktelepére fuvarozza, ahol azt szintén tizedes mérlegen való mérlegeléssel adja át. A keresetlevélben a felperes részletezte, hogy egy-egy vasúti kocsiban milyen súlyú déligyümölcs-küldemény érkezett meg a vasútállomásra, és hogy azt az alperes milyen súlyban, illetve milyen hiánnyal szolgáltatta ki a fióktelepnek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy jogszabály szerint az egyes mérlegek közt 0,6%-os eltérés lehet, tehát csak az e százalékos mértéken felüli hiányokért tartozik felelősséggel. Előadta azt is, hogy a felperessel kötött szállítmányozási szerződés 5. pontja szerint nem terheli a felelősség az alperest azokért a súlyhiányokért, amelyeket a vasúttal szemben sem lehetne érvényesíteni. A VÁSZ 54. cikkének 2. §-a szerint pedig a vasút kisebb mérvű hiányokért nem tartozik felelősséggel.
Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a 2/1959. (Tg. É. 13.) OMH sz. utasítás mellékleteként kiadott mérésügyi műszaki utasítás értelmében a megfelelő mérlegelési eljárással végzett mérlegelések eredménye között legfeljebb 0,6%-os eltérés lehet. A vasút erre az utasításra tekintettel a 0,6%-on aluli eltérések esetében kártérítést nem tartozik fizetni, és így az alperes felelőssége a szállítmányozási szerződés – már említett – 5. pontja szerint sem állapítható meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A perbeli három küldeményt – amelyek külföldről érkeztek – a rendeltetési állomáson a vasút tizedes mérlegen mérlegelte. Ennek során két küldeménynél többletet, egy küldeménynél pedig hiányt állapított meg a külföldi feladáskori mérlegeléshez, illetve a nemzetközi fuvarlevélnek a küldemény súlyára vonatkozó bejegyzéséhez képest. Az alperes felelőssége szempontjából az a mennyiség az irányadó, amelyet a rendeltetési állomáson ténylegesen átvett. A felperes fiókjánál történő kiszolgáltatás során a hiányt ehhez viszonyították, és a felperes peren kívüli eljárásban, illetve keresetlevelében is a rendeltetési állomáson végzett mérlegelés adatait tekintette kiinduló alapnak.
Ilyen körülmények között a peres felek jogviszonyában közömbös, hogy a vasúti fuvarozást hogyan teljesítették, illetve, hogy a vasút vonatkozásában milyen szabályok érvényesülnek. Az adott esetben az alperes átadási kötelezettségének mértéke ugyanis a vasúti fuvarozásra feladott mennyiségtől és a vasúti fuvarozás végrehajtásától független, annak kizárólagos alapját a kiszolgáltatási állomáson végzett utánmérlegelés adatai határozzák meg.
A vasúti tényálladéki jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy az alperes a vasútállomáson milyen mennyiségű déligyümölcsöt vett át, a felek által felvett kárjegyzőkönyvből viszont megállapítható, hogy az alperes a fióktelepeken e küldeményeket az átvett mennyiséghez képest milyen hiánnyal szolgáltatta ki. A hiány tehát a vasútállomás és a felperes fióktelepe közötti mintegy 2,2 km-es távolságon, az alperes tevékenységi körében keletkezett.
A Ptk. 520. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára felel – többek közt – abban az esetben, ha maga fuvarozta a küldeményt, a GFSZ 1. §-ának (1) bekezdése szerint a gépjárművel végzett fuvarozásra e szabályzat hatálya kiterjed. A GFSZ 67. §-ának (1 bekezdése értelmében a fuvarozó felel azért a kárért, amely a küldemény teljes vagy részleges elveszése folytán a felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett.
Az alperes felelőssége tehát a keletkezett hiányokért fennáll, ezért az elveszett áru értékét a felperesnek köteles megfizetni.
Az alperes javára nem vehető figyelembe az említett 0,6%-os mértékű eltérés, mert erre nézve a GFSZ nem tartalmaz rendelkezést. Az alperest a GFSZ 67. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint elvileg beszáradás címén illetné meg – bírói mérlegeléstől vagy konkrét bizonyítékoktól függően – bizonyos mérvű káló, tekintettel azonban a rövid fuvarozási útvonalra és a lebonyolítás szintén rövid idejére, káló figyelembevételére ezen a címen sem kerülhetett sor.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 636/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás