GK BH 1976/466
GK BH 1976/466
1976.10.01.
Gazdasági bírság iránt indított eljárásban a költségek megosztásának nincs helye. Az eljárási illeték abban az esetben is az eljárás alá vont szocialista szervezetet terheli, ha a bíróság a bírság alapjául szolgáló tevékenység vagy mulasztás megállapítása mellett a bírság kibocsátását mellőzi [20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 3. §, 7. §, 8. §, (2) bek., Pp. 81. § (1) bek. 386. § (1) bek.].
Az illetékes megyei tanács vb (a továbbiakban: indítványozó) egy szövetkezet ellen 98l 434 Ft jogtalan vagyoni előny figyelembevételével a 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a alapján gazdasági bírság kiszabását indítványozta, mert az általa gyártott paplanok, illetve bőrdíszműáruk értékesítésénél nem megfelelő árkalkuláció készítésével, illetve az anyagfelhasználások mértékének helytelen feltüntetésével ilyen összegű jogtalan vagyoni előnyre tett szert. Az első fokú bíróság által kirendelt szakértő megállapította, hogy a szövetkezet az indítvány szerinti magatartásával csak 50 694 Ft jogtalan vagyoni előnyt szerzett. A szakértő megállapítását az indítványozó elfogadta, a szövetkezet pedig elismerte, hogy ilyen összegű tisztességtelen haszonra tett szert.
Az első fokú bíróság ilyen tényállás alapján a gazdasági bírság kiszabását mellőzte, az állam által előlegezett 20 910 Ft szakértői költség és az eljárási illeték megfizetésére a szövetkezetet kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szövetkezet magatartása sértette ugyan az árképzési irányelveket és a szocialista gazdálkodás elveit, de a méltányossági körülmények figyelembevételével alkalmazhatónak találta az R. 7. §-át és ennek értelmében gazdasági bírság kiszabását mellőzte. Az első fokú bíróság az állam által előlegezett szakértői költség fizetésére a szövetkezetet az R. 8. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte.
A szövetkezet az első fokú ítéletnek a terhére eljárási költségfizetési kötelezettséget megállapító rendelkezése ellen fellebbezést nyújtott be. Előadása szerint a gazdasági bírság kiszabására vonatkozó indítvány elutasítása esetén az eljárás költségeit az állam viseli. A fellebbezés utalt arra, hogy az első fokú bíróság ítélete az indítványt elutasította, a terhére eljárási költségfizetési kötelezettség megállapítása tehát törvénysértéssel történt. A szövetkezet előadta azt is, hogy ha a bíróság az R. 7. §-a alapján mellőzte a gazdasági bírság kiszabását, a költségek akkor sem terhelhetik teljes egészében a szövetkezetet, mert a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján a szakértői díj arányos részét az indítványozónak, illetve az államnak kell viselnie, tekintettel arra, hogy az indítvány legnagyobb része alaptalannak bizonyult.
A fellebbezés nem alapos.
Az első fokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy az indítvány alapos volt, mert a szövetkezet magatartása sértette a szocialista gazdálkodás elveit, és a szövetkezet maga is beismerte, hogy a helytelen árvetés révén 50 694 Ft tisztességtelen haszonra tett szert. Ezért az első fokú bíróság az indítványt nem utasíthatta el, hanem az adott esetben a gazdasági bírság kiszabását az R. 7. §-a alapján mellőzte. E rendelkezés szerint ugyanis különös méltánylást érdemlő esetben – különösen, ha a vállalat a hiányosságot megszüntette, a hibát kijavította, a kárt megtérítette – a bírság kiszabása mellőzhető. Ha viszont a gazdasági bírság kiszabása iránt előterjesztett indítvány alapos volt, az eljárás költségeit teljes egészében az eljárás alá vont szocialista szervezet köteles viselni még abban az esetben is, ha a bíróság a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tevékenységet vagy mulasztást csak megállapította, de a bírság kiszabását – a különös méltánylást érdemlő körülményekre tekintettel – mellőzte [R. 8. § (2) bek.]. Ebben az esetben ugyanis nem alkalmazható a Pp. 81. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának figyelembevételével határoz. Az indítvány visszavonása vagy elutasítása esetén az eljárás költségét az állam viseli.
A gazdasági bírság kiszabására vonatkozó indítvánnyal indult eljárásban tehát a részleges pernyertesség fogalmilag kizárt. A tisztességtelen haszon, vagyis a gazdasági bírság alapjául szolgáló összeg megállapítása ugyanis csak másodlagos, az indítvány helytállóságának elbírálása szempontjából az a lényeges, hogy fennáll-e a jogszabály által tiltott magatartás. Ha ezt a bíróság – bírság kiszabásának mellőzése esetén is – megállapítja, az R. 8. §-ának (2) bekezdését figyelembe véve a költség megosztása nem lehetséges. Ugyanez vonatkozik az illetékre is mint eljárási költségre [Pp. 386. § (1) bek.]. A gazdasági bírság kiszabásának alapjául szolgáló magatartást tanúsító szocialista szervezet ugyanis nem kerülhet azáltal kedvezőbb helyzetbe, hogy a bíróság méltánylást érdemlő körülmények észlelése alapján az egyébként kiszabtató gazdasági bírság fizetésére kötelezést mellőzi.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 335 /1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás