MK BH 1976/476
MK BH 1976/476
1976.10.01.
Üzemi baleset következtében meghalt dolgozó örököse kártérítési követelését nem a bíróság, hanem a munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottság, illetőleg a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti [Mt. 63. §, Pp. 349. § (2) bek., 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 5. § (3) bek., 7. §].
A felperes fia 1973. nyarán az alperes egyik üzemében mint segédmunkás dolgozott és 1973. október 28-án e munkahelyen halálos üzemi balesetet szenvedett.
A felperes a balesettel kapcsolatos kártérítési igényét az alperesnél bejelentette. Az alperes a követelésből 3460 Ft-ot elismert és azt peren kívül kifizette.
A felperes keresetlevelében előadta, hogy a balesetet az alperes alkalmazottjának a gondatlansága okozta, akit ezért az ellene indított büntetőeljárás során jogerősen el is ítéltek. Kereseti kérelmében az alperest 1973. december 1-től kezdődően havi 650 Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni azzal, hogy a fia elvesztése folytán legalább ennyivel károsodott, mivel a fia az ő háztartásában élt és keresményét hazaadta.
Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes fia csak idénymunkás volt. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 47. sz. állásfoglalására és arra, hogy a felperes 2000 Ft-os átlagos havi keresettel rendelkezik, tartásra nem szorul, így járadékra sem jogosult. Hivatkozott arra is, hogy az elhaltnak nem állott fenn a felperessel vagy házastársával szemben tartási kötelezettsége.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A peradatok szerint a felperes fia mint idénymunkás dolgozott az alperesnél és a munkahelyen elszenvedett üzemi baleset következtében vesztette életét. Így az alperes felelőssége az Mt. 62. §-ában írt rendelkezések szerint áll fenn.
Az Mt. 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitákban – ha a törvény vagy a Minisztertanács kivételt nem tesz – a vállalati döntőbizottság, illetőleg a bíróság jár el.
A Pp. 349. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaügyi vitában a munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottság, valamint a szolgálati felettes, illetőleg a közgyűlés határozata ellen a jogosult – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik – keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz.
A 9/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a munkaviszony megszűnése után felmerült munkaügyi vitában az a munkaügyi döntőbizottság illetékes, amelyhez a dolgozó akkor tartozott, amikor még a munkaviszonya fennállott. Ugyanezen rendelet 7. §-a szerint ez a szabály irányadó abban az esetben is, ha a dolgozó jogutóda (örököse, hozzátartozója) lép fel panasszal, vagyis érvényesíti kártérítési igényét.
Nem merült fel adat arra, hogy a felperes kártérítési igénye kérdésében a vállalati döntőbizottság határozott volna. A felperes pedig csak ezt a határozatot támadhatja keresettel, éspedig kizárólag a területileg illetékes munkaügyi bíróság előtt.
Az előadottakból következik, hogy az első fokú bíróság akkor járt volna. el helyesen, ha a Pp. 129. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a keresetlevelet az illetékes vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz teszi át.
Hatáskörének hiányában tehát jogszabálysértéssel bírálta el a járásbíróság érdemben a felperes keresetét. De jogszabályt sértett a másodfokú bíróság is, amikor a Pp. 251. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések mellőzésével nem helyezte hatályon kívül az első fokú bíróság ítéletét és a per megszüntetése felől nem rendelkezett.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Pp. 274. § (3) bek.). (Legf. Bír. P. törv. V. 21 214/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás