MK BH 1976/478
MK BH 1976/478
1976.10.01.
I. Ha az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot a munkaügyi vitát eldöntő szerv jogerős határozatával hatályon kívül helyezte és rendelkezett a határozathozatal időpontjáig járó elmaradt munkabér megtérítése felől, a munkáltató azonban ennek ellenére sem foglalkoztatja a dolgozót és munkabért nem fizet a részére, a határozat meghozatala utáni időre járó munkabérre vonatkozóan végrehajtási lap kiállításának vagy kiegészítésének nincs helye (Vht. 4. §).
II. A munkaügyi bíróságnak a végrehajtási lap kiegészítését elrendelő végzése ellen a végrehajtást kérő és az adós fellebbezhet (Vht. 119. §).
A felperest, aki az alperesnél házfelügyelői munkakört tölt be, elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtották. A fegyelmi határozat ellen a felperes panasszal élt, a szövetkezet döntőbizottsága azonban a panaszát elutasította. A munkaügyi bíróság az 1973. augusztus 24-én hozott jogerős ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatva a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte és egyidejűleg arra kötelezte az alperest, hogy 1973. május 16-tól fizessen meg a felperes részére havi 579 Ft munkabért.
Az alperes a kiesett időre járó munkabért nem fizette meg, ezért a felperes 1973. október 2-án a munkaügyi bíróságtól végrehajtási lap kiállítását kérte. A kérelem alapján a bíróság 1973. november hónapjában végrehajtási lapot állított ki, amelynek egyik pontja szerint a végrehajtandó ítélet alapján az adósnak 1973. május 16-tól a munkába állítás idejéig havi 579 Ft, 1973. október 31-ig összesen 3185 Ft elmaradt munkabért kell megfizetnie. A végrehajtási eljárás során az alperes ezt az összeget megfizette.
A felperes 1975. január 7-én keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz és abban azt kérte, hogy a bíróság az 1973. október 31-től az 1974. október 31-ig terjedő időre kötelezze az alperest a kiesett időre járó munkabére megfizetésére, mert munkaviszonyának helyreállítására csak 1974. november 1-ével került sor.
Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte. Egyebek között arra is hivatkozott, hogy a munkaviszony helyreállításához szükséges intézkedést megtette, a felperes azonban a munkát nem vette fel.
A munkaügyi bíróság az 1975. május 12-én hozott végzésével a pert megszüntette. A végzésének indokai szerint a kereseti kérelmet a végrehajtási eljárás folytatása iránti kérelemnek tekintette. Ezért a végrehajtási lap egyik pontját azzal egészítette ki, hogy a havi 579 Ft munkabér a munkaviszony helyreállításáig, tehát 1974. október 31-ig jár a felperesnek s egyidejűleg elrendelte a végrehajtási eljárás további folytatását.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. sz. tvr. (Vht.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint végrehajtási lap kiállításának csak akkor van helye, ha az alapjául szolgáló határozat (illetőleg a határozat megfelelő része) jogerős vagy előzetesen végrehajtható és a teljesítési határidő is eltelt. Az adott esetben a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló ítéletében a bíróság „az 1973. május 16 óta kiesett időre járó munkabér megtérítésére” kötelezte az alperest, az ítélet tehát a jövőre nézve marasztalást nem tartalmaz. Tévesen és törvénysértően rendelte el tehát a munkaügyi bíróság a végrehajtást az ítélet meghozatalát követő 1973. november 1-től 1974. október 31-ig terjedő időre, mert erre vonatkozóan jogerős marasztaló határozat nincs.
A végrehajtási lapot a munkaügyi bíróság 1973. november havában állította ki és abban rendelkezett a felperes munkaviszonyának helyreállításáról is. Az a tény, hogy az alperes ennek ellenére a felperes munkaviszonyát csak 1974. november 1-ével állította helyre, nem eredményezheti a végrehajtási lap kiegészítését, és nem rendelhető el a korábban folyamatba tett végrehajtási eljárás folytatása sem, mert az alperes – ha késve is – a felperes munkaviszonyát már helyreállította és kifizette azt a munkabért is, amelyet a munkaügyi bíróság a felperes javára az 1973. augusztus 24-én hozott ítéletében megítélt.
A felek között új munkaügyi vita keletkezett abban a kérdésben, hogy az alperes tartozik-e a felperesnek az 1973. november 1. napjától 1974. október 31. napjáig terjedő időre is munkabért fizetni. Ennek előkérdése, hogy az alperes akadályozta-e a felperes munkaviszonyának helyreállítását, illetőleg a felperes magatartásának eredményeként került-e az alperes olyan helyzetbe, hogy őt nem tudta foglalkoztatni. Ebben a vitában azonban a munkaügyi döntőbizottság még nem határozott, márpedig e szerv határozata feltétele a munkaügyi bíróság előtti per megindításának.
A bíróság a végzésével nemcsak a peres eljárást szüntette meg, hanem a végrehajtási lapot is kiegészítette. A Vht. 194. §-ának (2) bekezdése értelmében az ilyen végzés ellen a végrehajtást kérő és az adós fellebbezhet. Tévesen tájékoztatta tehát a munkaügyi bíróság a végzésében a feleket akként, hogy a végzése ellen nincs helye fellebbezésnek. (Legf. Bír. M. törv. 10 349/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás