BK BH 1976/479
BK BH 1976/479
1976.11.01.
A büntetlenséget eredményező önkéntes eredmény-elhárítás megállapításának nem előfeltétele, hogy az eredmény egyedül és kizárólag az elkövető tevékenysége folytán maradjon el: az azonban feltétlenül szükséges, hogy az okfolyamatot döntő mértékben az elkövetőnek olyan önkéntes tevékenysége szakítsa meg, amely szükségszerűen vezet a bűncselekmény egyébként beálló eredményének elmaradásához. A Btk. 10. §-ának (3) bekezdése nem kerülhet tehát alkalmazásra olyan esetben, amikor az eredmény elmaradása a véletlennek vagy pedig más – az elkövető által segítségül fel nem kért – személyek közreműködésének, illetve esetleg magának a sértett ténykedésének tulajdonítható [Btk. 10. § (3) bek., 253. §].
1. A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki emberölés bűntettének kísérletében és hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. Ezért 6 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Továbbá kényszerelvonó-kezelésre kötelezte, amelyet a szabadságvesztés végrehajtása alatt kell foganatosítani.
A tényállás szerint a terhelt alkoholista, szinte naponta fogyaszt nagyobb mennyiségben alkoholt. Enyhe fokú debilitása miatt beszámítási képessége kisebb fokban korlátozott. 1976 őszén, rövid ismeretség után életközösségre lépett egy elvált férfival, háztartásukban élt élettársának első házasságából született 4 éves leánygyermeke.
A vádbeli napon este a terhelt az elfogyasztott ital hatása alatt típusos részegség állapotába került. Az albérleti szobában rövid időre egyedül maradt a 4 éves kislánnyal. A terhelt az alkohol hatására ingerült állapotba került. Megfogta a leánygyermeket és a lakástól pár méterre levő kútba dobta. A kutat egyébként a földtől számított 60 cm magas betongyűrű veszi körül, a betongyűrű felső szélétől 133 cm-re található a kútban a víztükör. A kútban levő víz magassága 220 cm. – A kútba dobott kisgyermek hangosan sikoltozott és a kút vizében vergődött. A terhelt ezt hallva, a kút mellett levő 2 m hosszú, 2 cm átmérőjű, vaskampóval végződő botot – amely egyébként arra szolgál, hogy azzal a vödröt a kútból kiemeljék – magához vette és a kút vizébe nyomva, a sötétben azzal kereste a vízbe dobott gyermeket.
A gyermeknek sikerült a sötétben a bot vaskampóját elkapni és ennek segítségével a terhelt a gyermeket a kútból kiemelte. Ekkor érkezett meg a közeli szomszédból a terhelt élettársa, akit ez ideig nem vett észre. Az apa a sötétben nem látta, hogy a kútnál mi történik, csak azt hallotta, hogy a gyermeke a kút mellett sír. Odasietett és amikor meglátta, hogy a gyermek ruhája teljesen vizes, felkapta őt és a lakására vitte. A gyermek nem szenvedett sérülést.
Amikor a terhelt élettársának értesítésére a rendőrség a helyszínen megjelent, a terhelt vonakodott a rendőrökkel menni, erőszakkal kellett a gépkocsiba betenni. Itt továbbra rugdalózott, az intézkedő rendőrt leköpte, meg akarta harapni annak kezét. Majd a rendőrkapitányságon a szolgálatban levő váltásparancsnok lábába rúgott, aki a lábszárán 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A terhelt a rendőröket piszkosaknak, mocskosoknak nevezte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét megváltoztatva, az emberölés bűntettének kísérlete vonatkozásában azt hatályon kívül helyezte, és az eljárást a terhelttel szemben e körben megszüntette. A hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
2. Az Elnökségi Tanács a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az emberölés bűntettének kísérlete miatt indított eljárás megszüntetésére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvást alaposnak találta.
a) Az első fokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg. Nem kétséges, hogy a terhelt azzal a cselekményével, hogy a 4 éves gyermeket a sötétben a mély kútba dobta, annak vízbemerülése folytán a halálos eredményt létrehozhatta volna. A terheltnél a bekövetkezhető halálos eredmény tudata nyilvánvalóan megvolt, még csekély fokú debilitása ellenére is számolnia kellett azzal, hogy a kút vizébe dobott kisgyermek abban perceken belül megfulladhat.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében a terhelt javára a Btk. 10. §-ának (3) bekezdését alkalmazhatónak találta és ennek alapján szüntette meg az emberölés kísérlete vonatkozásában vele szemben a büntető eljárást. Az ítélet indokolása szerint a terhelt önként hárította el a halálos eredmény bekövetkezését azáltal, hogy a gyermeket a merítőbottal kiemelte a vízből. Így az eredmény elmaradása az elkövető magatartásának tulajdonítható.
Ez az okfejtés téves.
b) A Btk. 10. §-ának (3) bekezdése szerint nem büntethető kísérlet miatt az, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította. Ennek helyes értelmezése az, hogy az elkövetőnek az eredmény elhárítását célzó tevékenysége önkéntes kell, hogy legyen: tehát nem külső körülmények hatására, hanem belső indokból határozza el cselekménye eredményének céltudatos tevékenységgel való elhárítását.
A törvény szövegéből következik továbbá az is, hogy az eredmény bekövetkezését magának az elkövetőnek kell elhárítania. Ez nyilvánvalóan nem zárja ki azt, hogy ennek során más személy közreműködését is igénybe vegye, így pl. az általa elkövetett ölési kísérleti cselekmény eredményét orvosi, gyógyszerészi vagy más, szakszerű beavatkozás segítségével hárítsa el.
c) Nem elégséges azonban, hogy az elkövető csupán megindítson egy olyan okfolyamatot, amely utóbb egyéb körülmények, tényezők, illetve mások tevékenységének következtében végül is az eredmény elmaradásához vezet. Egymagában tehát az eredmény elmaradása még nem szolgálhat alapul a Btk. §-a (3) bekezdésének alkalmazására. A büntetlenséget eredményező önkéntes eredmény-elhárítás megállapításának nem előfeltétele ugyan, hogy az eredmény egyedül és kizárólag az elkövető tevékenysége folytán maradjon el: az azonban feltétlenül szükséges, hogy az okfolyamatot döntő mértékben az elkövetőnek olyan önkéntes tevékenysége szakítsa meg, amely szükségszerűen vezet a bűncselekmény egyébként beálló eredményének elmaradásához. A Btk. 10. §-ának (3) bekezdése nem kerülhet tehát alkalmazásra olyan esetben, amikor az eredmény elmaradása a véletlennek vagy pedig más – az elkövető által segítségül fel nem kért – személyek közreműködésével, illetve esetleg magának a sértett ténykedésének tulajdonítható.
d) Rá kell mutatni arra is, hogy a megjelölt törvényhely nem a büntetés korlátlan enyhítését, hanem teljes büntetlenséget biztosít annak az elkövetőnek, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. E törvényi rendelkezés – erre is figyelemmel – nem értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy annak alkalmazásához elégséges volna az, hogy az elkövető csupán elindítson egy eseménysorozatot, amelyben azután főként a véletlen tényezőktől vagy mások közrehatásától függ az eredmény bekövetkezése vagy annak esetleges elmaradása.
A jelen esetben csupán ez utóbbiról van szó. A terhelt erősen ittas állapotban volt, amikor az éjszakai sötétben a mély kútba a kampósbotot leeresztette s azzal kereste a 4 éves sértettet, aki már fuldoklott. Ilyen tárgyi és alanyi körülmények között a terhelt semmiképpen nem volt olyan helyzetben, hogy reálisan számíthatott volna arra, hogy sikerül a gyermek életét megmentenie. Döntő mértékben a szerencsés véletlennek tulajdonítható, hogy az esti sötétségben a hideg vízbe dobott kisgyermek rémületében el tudta kapni a vaskampót és így életben maradhatott.
Az ittas terheltnek az eredmény elhárítására irányuló cselekménye tehát egyfelől nem lehet céltudatos, másfelől nem szükségszerűen akadályozta meg a eredmény bekövetkezését. Csupán az összes konkrét körülmények ilyen egybevetése alapján foglalható állás abban a kérdésben, hogy a terhelt tevékenysége valóban olyannak értékelhető-e, amely szükségszerűen vezetett a bűncselekmény egyébként beálló eredményének az elmaradásához.
Az Elnökségi Tanács ebben a kérdésben nemleges álláspontra helyezkedett. A terhelt azzal, hogy a kampósbotot a. kútba leeresztette, kétségtelenül jelentős tevékenységet fejtett ugyan ki, de egymagában ezzel nem hárította el a gyermek halálának bekövetkezését. Az, hogy a gyermek életben maradt, döntő mértékben a korához képest jól fejlett sértett ügyességére, életösztönére és e mellett a szerencsés véletlenre vezethető vissza. Ennek hiányában a gyermek a kút vizében megfulladt volna, annak ellenére, hogy a terhelt a kampót a kútba leeresztette.
A kifejtettekhez képest az Elnökségi Tanács álláspontja az, hogy a terhelt cselekménye önmagában nem nyújtott olyan közvetlen reális lehetőséget a gyermek életének megmentésére, amely szükségszerűen vezetett volna a bűntett egyébként beálló eredményének az elmaradásához. Következésképpen a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 10. §-a (3) bekezdésének második fordulatát téves indokolással alkalmazta a terhelt javára és törvénysértéssel szüntette meg az ellene emberölés kísérlete miatt indított eljárást.
Ezért az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete az eljárást megszüntető részében törvénysértő, azt e részében hatályon kívül helyezte és a terheltet bűnösnek mondotta ki emberölés bűntettének kísérletében is.
Az ennek folytán szükségessé vált új büntetés kiszabásánál az Elnökségi Tanács enyhítő körülményként értékelte a terhelt büntetlen előéletét, továbbá enyhe fokú gyengeelméjűségét, végül nagyobb nyomatékkal, hogy a sértett életben maradásához utólagos tevékenységével a maga részéről is hozzájárult. Mindezekre tekintettel a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt enyhítő szakasz kimerítő alkalmazásával a terheltet halmazati büntetésül kettő évi szabadságvesztésre és a közügyektől három évi eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1080/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás