BK BH 1976/481
BK BH 1976/481
1976.11.01.
A másodfokú bíróság a vétségi eljárásban megalapozatlanság esetén az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján jogosult a tényállás helyesbítésére, s az első fokú, bíróságtól eltérő tényállást állapíthat meg: evégből az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére törvényes alap nincsen. (Be. 271. §, 274. §).
1. A járásbíróság a terheltet 1 rb. súlyos testi sértés büntette miatt 5 hónapi szabadságvesztésre és 3000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.
1975. augusztus 26-án az egyik vendéglőben a terhelt és a sértett összeszólalkozott. A vendéglőt előbb a sértett hagyta el, majd az utcán várakozott, hogy a hazafelé tartó terheltet felelősségre vonja. A terhelt a sértett távozása után mintegy 5 perc múlva ugyancsak elhagyta a vendéglőt. Az utcán a sötétben a sértett kerékpárját a terhelt kerékpárja elé kitolta, hogy őt továbbhaladásában megakadályozza. Amikor a terhelt a kerékpárjáról emiatt leszállt, az erősen ittas sértett őt ököllel megütötte. A felháborodott terhelt letette kerékpárját a földre és a sértettet ütlegelni kezdte, aki ennek eredményeként a földre esett. A dulakodás itt is tovább folyt közöttük. A sértett a terhelt bántalmazása következtében járomcsonttörést szenvedett, sérülése 28 nap alatt gyógyult.
Az ítélet ellen a terhelt és védője fellebbezett. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét helyben hagyta.
A másodfokú bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást rendelt el, az ügyben igazságügyi orvosszakértőt hallgatott meg, továbbá a sértettet és L. I. tanút újból kihallgatta. A bizonyítás eredményéhez képest a Be. 274. §-ának (1) bekezdése alapján a tényállást az alábbiak szerint helyesbítette.
Amikor a terhelt és a sértett az italboltban találkozott, akkor a terhelt tett megjegyzéseket a sértettre, aki a megjegyzésekre nem válaszolt. Majd a sértett az italboltból eltávozott, a kerékpárját maga mellett tolta az úttesten. A terhelt utolérte az utcában a sértettet, a kerékpárjukat egymás mellett tolták, majd a terhelt N. J. háza közelében a kerékpárját eldobta és a sértett arcára több ütést mért, amitől az elesett. Elesés után a terhelt a sértettre térdepelt és ütötte, mely ütéseket a sértett védekezésképpen viszonzott. Amikor a terhelt a sértettről leszállt, a fekvő helyzetben levő sértettet három esetben, az arcán, fején megrúgta. A tettlegességet a terhelt akkor hagyta abba, amikor a tőlük nem messze levő L. I. tanú – aki N. J.-vel annak háza kerítésén belül beszélgetett – közbeavatkozott. A terhelt a helyszínt elhagyta, míg L. I. a sértett segítségére sietett. N. J.-vel közösen a sérülést ellátták, de miután észlelte, hogy a sértett füléből vér folyik, a mentőket is értesítette.
A fellebbezési bíróság az ekként módosított tényállásra tekintettel mellőzte az enyhítő körülmények között a sértett kezdeményező szerepét s rámutatott arra is, hogy súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában a büntetés súlyosításának törvényi akadálya van.
Az említett határozatok ellen emelt törvényességi óvás a büntetés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését jelölte meg törvénysértőnek.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság végzése megalapozatlan, ezért azt hatályon kívül helyezte és az ügyet új másodfokú eljárás lefolytatása végett ugyanehhez a bírósághoz visszaküldte.
A határozat indokolásában rámutatott arra, hogy a törvényességi óvás a büntetés végrehajtásának felfüggesztését sérelmező részében – a megyei bíróság által helyesbített tényállást alapul véve – ugyan alaposnak mutatkozik, ámde az óvás érdemi elbírálására nincsen lehetőség, mert a megyei bíróság eljárási szabálysértéssel helyesbítette a tényállást, és a végzés indokolása több vonatkozásban iratellenes.
A járásbíróság a büntetés kiszabására is kiható azt a lényeges tényt, hogy a tettlegességet ki és milyen módon kezdeményezte, a sértett és L. I. tanú nyilatkozatával szemben a terhelt vallomására alapította. A megyei bíróság végzéséből nem tűnik ki, hogy a tényállást milyen okból tartotta hiányosnak vagy felderítetlennek. A fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően a sértett és L. I. tanú lényegében a járásbíróság előtt tett vallomását ismételte meg. Így a másodfokú bíróság a bizonyítékokat újra értékelve, a tényállást a sértett és L. I. vallomása alapján akként helyesbítette, hogy a terhelt volt a tettlegesség kezdeményezője. Erre a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Be. 271. §-a, illetve 274. §-ának (1) bekezdése alapján nem volt törvényes lehetőség.
2. E határozat ellen emelt újabb törvényességi óvás szerint a fellebbezési bíróság eljárási szabálysértés nélkül rendelt el bizonyítást és helyesbítette a fentiek szerint a tényállást.
Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást alaposnak találta.
a) A Be.-nek a másodfokú tárgyalásról szóló X. fejezete több vonatkozásban lényegesen eltérően szabályozza a fellebbezés elintézését a bűntetti eljárásban és a vétség eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság határozatában elfoglalt álláspontja ezt a különbséget nem tartotta kellően szem előtt. A Be. 271. §-a ugyanis az első fokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében szélesebb körben teszi lehetővé a vétségi eljárásban másodfokon a bizonyítás elrendelését.
Ugyanígy a Be. 274. §-ának (1) bekezdése megalapozatlanság esetében a másodfokú bíróság számára – az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján – lehetővé teszi az első fokú bíróság által megállapítottól eltérő tényállás megállapítását. Ennek során nem érvényesül a büntető eljárás körében fennálló ama korlátozás, amely szerint a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az első fokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel. A másodfokú bíróságnak ez nemcsak joga, hanem adott esetben kötelessége is.
b) Az idézett törvényi rendelkezések alapulvételével az Elnökségi Tanács álláspontja szerint a fellebbezési bíróság eljárási törvénysértés nélkül rendelt el az ügyben bizonyítást és az egyes vonatkozásokban megalapozatlannak talált elsőfokú ítéleti tényállást e bizonyítás alapján – egybevetve az egyéb bizonyítékokkal – helytálló indokokkal helyesbítette, illetve egészítette ki.
Az Elnökségi Tanács – miként általában a hasonló kocsmai italozás utáni kölcsönös verekedések elbírálásánál – nem egyedül azt találta ügydöntő jelentőségűnek, hogy a tettlegesség kezdeményezője a verekedők melyike volt. A jelen ügyben a sértettet ért rúgások létrejöttének és mikéntjének a ténye áll előtérben.
E vonatkozásban pedig a fellebbezési eljárásban felvett bizonyítás során L. I. kihallgatása során előadta, hogy látta, amint a terhelt ütött először, a sértett a földre esett. Utána a terhelt rátérdelt, tovább ütötte, majd felkelve megrúgta a fekvő sértett fejét, az arcát a jobb oldalon, majd a feje tetején és háromszor is megrúgta.
Ez a vallomása egyébként megegyezik a vétségi eljárás lefolytatásáról szóló rendőrségi jelentés 5. oldalán található azzal a vallomásával, mely szerint látta, amint a terhelt rátérdelt a sértettre, majd felugorva belerúgott, és rúgása a földön levő személy arcát érte.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács – a törvényességi óvásban foglaltakat magáévá téve – megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság határozatát törvényes indok nélkül helyezte hatályon kívül. Ezért a Be 290. §-ának (1) bekezdése alapján a törvénysértés megállapítása mellett ugyane § (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság határozatát hatályon kívül helyezte.
Alaposnak találta az Elnökségi Tanács a korábbi óvásban kifejtetteket abban a vonatkozásban is, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt javára a Btk. 70. §-ának (1) bekezdését törvényes indok nélkül, a büntetéskiszabási elvek megsértésével alkalmazták.
A terhelt ugyan büntetlen előéletű, cselekményét azonban brutális módon követte el. Nemcsak ütlegelte az erősen ittas, úgyszólván magatehetetlen sértettet, amikor az a földre esett, hanem többször bele is rúgott, járomcsontját eltörte és bántalmazásával csak mások közbelépésére hagyott fel.
Az első fokú bíróság téves indokolással függesztette fel a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést, a törvénysértés orvoslására azonban – ügyészi fellebbezés hiányában – a másodfokú bíróságnak nem volt módja.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az ügyben eljárt első és másodfokú bíróság a terhelt szabadságvesztése végrehajtásának próbaidőre felfüggesztésére vonatkozó rendelkezésével megsértette a törvényt. Figyelemmel azonban arra, hogy a cselekmény elkövetése óta több mint egy év telt el, a terhelt azóta kifogástalan magatartást tanúsít, az Elnökségi Tanács a Be. 291. §-ának (2) bekezdése alapján határozatának a felekre kiható hatályt nem tulajdonított. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1064/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás