BK BH 1976/483
BK BH 1976/483
1976.11.01.
Hivatali kötelesség megszegéséért jogtalan előny elfogadása vagy követelése akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy az előnyt a kötelesség megszegéséért kapta vagy követelte és az emellett értékénél, illetve jellegénél fogva alkalmas volt arra, hogy őt a közérdek kárára befolyásolja (Btk. 149. §).
A katonai bíróság a rendőr főtörzsőrmester I. r. vádlottat fontosabb hivatali kötelesség megszegéséért jogtalan előny elfogadásának bűntette miatt 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint lefokozásra, míg a rendőr szakaszvezető II. r. vádlottat hivatali visszaélés bűntette miatt hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a II. r. vádlott által vezetett járőr közlekedési ellenőrzés során intézkedett M. M-el szemben, aki italtól befolyásolt állapotban vezette a vállalati tehergépkocsit s a menetlevelet sem vezette rendesen. Ittasságának megállapítása végett előbb alkoholszondával ellenőrizték, amely zöld színűre változott, s ezért vért is vettek tőle és elvették jogosítványát. M. M. – miután elengedték – felkereste lakásán régi ismerősét, az I. r. vádlottat és segítségét kérte jogosítványának visszaszerzéséhez. Az I. r. vádlott erre ígéretet tett, s egy közös barátjuk gépkocsiján mindhárman az intézkedő járőr keresésére indultak, amelyet az egyik szomszédos községben meg is találtak. Az I. r. vádlott – aki a járőrt vezető II. r. vádlottal azonos szolgálati helyre volt beosztva, s korábban éppen ő tanította be azt a feladat elvégzésére – ott arra kérte rendőrtársát, hogy M. M-t, aki jó barátja, csupán bírságolja meg a menetlevél szabálytalan vezetéséért. Az ittas vezetés miatt azonban ne tegyen ellene feljelentést, mert hasonló cselekmény miatt nem sokkal régebben büntetve volt, s az újabb felelősségre vonás az állásába kerülhet.
A II. r. vádlott a kérésnek eleget tett, s M. M-t 200 Ft-ra bírságolta a menetlevél szabálytalan vezetéséért, a jogosítványt pedig a vérmintával és az annak vételéről készített jegyzőkönyvvel együtt átadta az I. r. vádlottnak, aki a jogosítványt M. M-nek visszaadta, a vérmintát és a jegyzőkönyvet pedig később megsemmisítette. Ezt követően M. M-el és a gépkocsi vezetőjével visszatértek lakóhelyükre, ahol az egyik eszpresszóban M. M. az I. r. vádlottnak egy kávét és 2 féldeci rumot fizetett.
A szonda elszíneződéséből megállapíthatóan M. M. az ittas vezetéssel csupán szabálysértést valósított meg, s a cselekmény leleplezése után is csupán amiatt vonták felelősségre.
A bejelentett fellebbezések alapján az ítéletet felülbírálva, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett az első fokú bíróság, amikor a rendőr főtörzsőrmester I. r. vádlott cselekményét a Btk. 149. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő fontosabb hivatali kötelesség megszegéséért jogtalan előny elfogadásának bűntetteként értékelte.
A tényállásból ugyanis azt a következtetést vonta le, hogy az I. r. vádlott hivatali helyzetével visszaélve, azért szerezte vissza M. M. jogosítványát, mert az számára jogtalan előnyt – 2 féldeci rumot és egy kávét – adott.
A tényállás azonban nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az I. r. vádlott bármilyen előnyért vállalkozott volna a jogosítvány visszaszerzésére. Sőt, éppen azt rögzíti, hogy az I. r. vádlott már régen baráti kapcsolatban állt M. M-el s a nevezett azért fordult hozzá a jogosítvány visszaszerzése végett, de ez indította őt a közbelépésre is. Ekként tehát nem állapítható meg, hogy az I. r. vádlott a hivatali helyzetével való visszaélésért, tehát kötelezettségszegésért kapta volna az előnyt.
Ezen túlmenően az I. r. vádlott által elfogyasztott 2 féldeci rum és kávé nem haladja meg a barátok között szokásos vendéglátás kereteit s ezért nem értékelhető olyan előnyként, amely alkalmas lenne, hogy őt a közérdek kárára befolyásolja, következésképp nem azonosítható a Btk. 149. §-ában írt előny fogalmával sem. A korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatban a törvény, de annak miniszteri indokolása sem ad ugyan közelebbi meghatározást az előny fogalmáról, annak jellegét és mértékét részletesen nem szabályozza. Csupán a 150. § b) pontja utal arra, hogy az olyan előny elfogadása tiltott és valósít meg bűncselekményt, amely a hivatalos személy hivatali működését a közérdek kárára befolyásolhatja. Nyilvánvaló azonban, hogy ez értelemszerűen vonatkozik a Btk. 149. § és 150. §-ában írt többi cselekményekre is, miután csak ilyen előny lehet alkalmas arra is, hogy a hivatalos személyt hivatali kötelességének megszegésére, hatáskörének túllépésére vagy a hivatal helyzetével összefüggő egyéb visszaélésre, illetve a hivatali kötelességének a teljesítésére késztesse. Ebből következően pedig csak az ilyen hatással jelentkező előny lehet alkalmas a közélet tisztaságába vetett bizalom megrontására is. A mindennapi életben szokásos, jelentéktelen előnyökben megnyilvánuló udvariasságot, figyelmességet – így a barátok és ismerősök között szokásos kismértékű vendéglátást is – nem lehet ilyennek tekinteni.
Ezért utal a törvényhez fűzött miniszteri indokolás arra, hogy a bíróságoknak az eset összes körülményei – ezek közt a hivatalos személy teendői jellegének – figyelembe vételével kell megállapítaniuk, hogy az előny mikor jár ilyen hatással.
A jelen ügy körülményei viszont arra utalnak, hogy a rendőr főtörzsőrmester I. r. vádlott ilyen előnyt nem kért és nem is kapott, hanem M. M. csupán a közöttük fennálló hosszú ismeretség, baráti viszony alapján részesítette a szokásost túl nem haladó, jelentéktelen baráti vendéglátásban. Ezt igazolja egyébként, hogy vele együtt M. M. is azonos mennyiségű szeszesitalt fogyasztott el. Miután pedig a kapott előny értéke és jellege nem volt alkalmas arra, hogy az adott körülmények között őt hivatali kötelességének teljesítésében befolyásolja, azt nem is azért kapta, hanem csupán az M. M-el fennálló baráti kapcsolatukra tekintettel járt el, magatartását jogtalan előny elfogadása bűntettének nem lehetett minősíteni.
Nem kétséges viszont, hogy hivatali helyzetével élt vissza, amikor a nála alacsonyabb rendfokozatú közvetlen munkatársát, akit annak idején ő oktatott, a helyes rendőri intézkedés megváltoztatására s az ittasan vezető személlyel szemben a felelősségre vonás mellőzésére vette rá.
Magatartása így vádlottársával egyezően a Btk. 144. §-ában írt hivatali visszaélés bűntettének megállapítására alkalmas. A Legfelsőbb Bíróság ezért a védő ez irányú fellebbezésének helyt adva, cselekményének jogi minősítését ennek megfelelően megváltoztatta. (Legf. Bír. Katf. III. 287/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás