BK BH 1976/484
BK BH 1976/4841
1976.11.01.
Fogolyszökés bűntettét nem követheti el az a szabadságvesztésre elítélt, akinek – szabálytalanul – őrzés nélküli kórházba kihelyezését rendelték el és onnan önkényesen eltávozott [1961. évi V. törvény 185. §].
A tényállás szerint a szabadságvesztését töltő vádlott 1975. október 8. napján injekciós tűt nyelt, ami miatt gyors orvosi beavatkozásra volt szükség. Szegedről a tököli rabkórházba szállították, ahol a műtétet nem vállalták, ezért a budapesti János Kórházba vitték. Ott az orvosoknak átadták, és a vádlottat figyelmeztették, hogy továbbra is a büntetését tölti, a szabadságvesztését nem szakították meg. A bv. parancsnok a vádlottnak – súlyos egészségi állapota miatt – az őrzés nélküli kihelyezését rendelte el. 1975. október 9-re a vádlott szállítható állapotban volt, erről a kezelőorvos a Büntetésvégrehajtási Intézetet távbeszélőn értesítette. A rabszállító kocsival megjelentek a kórház területén, a vádlott azonban egy ismeretlen személytől civil ruhát szerzett és mielőtt még a bv. őrök megérkeztek, a kórház területét elhagyta. A vádlottat 48 óra múlva elfogták.
E cselekmény miatt az első fokú bíróság a vádlottat fogolyszökés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 év eltiltásra ítélte.
A fellebbezési bíróság tévesnek találta az első fokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy mivel a vádlottnak a Büntetésvégrehajtási Intézet parancsnoka az őrzés nélküli kihelyezését rendelte el, és a bv. őr kioktatta arra, hogy a szabadságvesztés büntetést nem szakították meg: a vádlott quasi őrizetben volt, így az engedély nélküli eltávozásával megvalósította a fogolyszökés bűntettét.
A büntető törvény alkalmazása szempontjából fogolynak azt kell tekinteni, akit a hatóság őrizetben vagy személyes szabadságának korlátozásában felügyelete alatt tart.
Az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) a fogoly fogalmát azért nem határozza meg – amint ez a Btk. 185. §-ához fűzött miniszteri indokolásból kitűnik –, mert a „fogolyszökést az követi el, aki a büntető eljárás vagy a büntetés végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik”.
A Büntetésvégrehajtási Szabályzat 134. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy csak halasztást nem tűrő esetben, és ha a központi kórházba beutalt gyógykezelése nem biztosítható, akkor kell az elítéltet őrizet vagy rendszeres ellenőrzés mellett polgári gyógyintézetben elhelyezni.
Az adott ügyben a vádlottat a Büntetésvégrehajtási Szabálynak a meg nem tartásával helyezték el a kórházba. Az őrzéséről, illetve a rendszeres ellenőrzéséről nem gondoskodtak. Így a vádlott a büntetés végrehajtása alatt állt ugyan, de a kórházban őrizetlenül volt, következésképpen a hatóság őrizetéből meg nem szökhetett. A vádlott ténylegesen nem volt a hatóság őrizetében, így az önkényes eltávozásával nem valósította meg a Btk. 185. §-ába ütköző fogolyszökés bűntettét, büntetőjogilag nem vonható felelősségre.
Ezért a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy a vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette.
(Fővárosi Bíróság 24. Bf. XII. 2318/1976. sz.)
1
Megjelent a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1976. évi 11. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás