BK BH 1976/485
BK BH 1976/485
1976.11.01.
I. A vagyon elleni bűncselekménnyel halmazatban, a deviza-bűncselekményben való bűnösséget is meg kell állapítani, ha a vagyon elleni bűncselekménnyel megszerzett devizaértéket, tiltott magánforgalomban értékesíti az elkövető (Btk. 247. §, 65.§).
II. Deviza-bűncselekmény kapcsán az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek akkor is helye van, amikor az elkövetési tárgyat azért nem lehet elkobozni, mert az nem az elkövető tulajdona (Btk. 247. §, 250. § (4) bek.).
Az első fokú bíróság ítéletével bűnösnek mondotta ki M. Lajos I. r. terheltet egyéb bűncselekmények mellett folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntettben. Ezért őt halmazati büntetésül 3 évi és 10 hónapi – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 4 évi eltiltásra és 7000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az első fokú bíróság ítéletének a devizagazdálkodást sértő bűntettei kapcsolatban megállapított tényállása a következő.
M. Lajos I. r. terhelt 1974. február hó végén egy ismeretlen személytől 20 gr súlyú aranyékszert és kb. 10 gr súlyú törtaranyat vásárolt 4000 forintért. Néhány héttel később ugyancsak ismeretlen személytől kb. 30 gr törtaranyat és 15 gr súlyú különféle aranyékszert vásárolt 3000 forintért, tudva annak lopásból való származását.
M. Lajos I. r. terhelt 1974. április 30-án behatolt F. Miklósné lakásába, ahonnan 1300 forint értékű függelékekkel ellátott aranyláncot tulajdonított el.
1974. június 5-én H. László lakásába tört be a terhelt és onnan 1I 463 forint értékű aranytárgyakat, 1974. június I0-én pedig H. Béláné lakásába, ahonnan 2800 forint értékű aranytárgyakat tulajdonított el.
A terhelt a fentiekben felsorolt, az említett körülmények között megszerzett aranytárgyak egy részét értékesítette, elzálogosította, feldolgoztatta. A tört aranyat főként állami felvásárló helyeken adta el, míg az aranytárgyakat tiltott magánforgalomban értékesítette. Ennek során folyamatosan adott el aranytárgyakat K. János V. r. terheltnek, aki ezért 9600 forintot fizetett, továbbá R. József VI. r. terheltnek is 6900 forintért.
Az első fokú bíróság K. János V. r. terheltet 5000 forint, R. József VI. r. terheltet 2000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor az I. r. terhelttel szemben mellőzte az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést.
Az első fokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont szerint M. Lajos I. r. terhelt a devizagazdálkodást sértő cselekményével az 1/1974. (I. 17.) PM. sz. rendelet 25. §-ának (3) bekezdésében meghatározott tilalom megszegése folytán megvalósította a Btk. 247. §-ának (1) bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntettet.
A bejelentett fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét felülbírálta és az 1975. május 30-án kelt ítéletével azt M. Lajos I. r. terheltre vonatkozó részében annyiban változtatta meg, hogy a devizagazdálkodást sértő bűntett miatt emelt vád alól a Be. 2I4. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján őt bűncselekmény hiányában felmentette.
A másodfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezését azzal indokolta, hogy a vagyon elleni bűncselekmény elkövetése útján szerzett aranytárgyaknak az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál történő értékesítése esetén az elkövetőnek a személyi igazolvány felmutatása folytán számolnia kell azzal, hogy bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújába kerül, tehát az ilyen értékesítéssel önmaga ellen szolgáltatna bizonyítékot.
A Be. 284. §-a alapján emelt törvényességi óvás szerint az első fokú bíróság ítélete azért, mert M. Lajos I. r. terheltnek az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezését – ezen belül K. János V. r. és R. József VI. r. terheltekkel egyetemlegesen történő megfizetésre kötelezését elmulasztotta, továbbá a másodfokú bíróság ítéletének ama része, hogy az I. r. terheltet a devizagazdálkodást sértő bűntett alól bűncselekmény hiányában felmentette, törvénysértő.
A törvényességi óvás alapos.
A másodfokon eljárt bíróság tévedett, amikor az első fokú ítéletet megváltoztatva M. Lajos I. r. terheltet a devizagazdálkodást sértő bűntett miatt ellene emelt vád alól felmentette. Az aranytárgyaknak tiltott magánforgalomban való értékesítése a lopási cselekménynek ugyanis nem szükséges velejárója. A két bűncselekmény létrejötte nem feltételezi egymást. Az aranytárgyaknak az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál történő értékesítése nem tekinthető önfeljelentésnek.
A fent kifejtettekre figyelemmel törvényt sértett a másodfokú bíróság, amikor M. Lajos I. r. terheltet a devizagazdálkodást sértő bűntett miatt emelt vád alól felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezését hatályon kívül helyezte és M. Lajos I. r. terhelt bűnösségét a Btk. 247. §-ának (1) bekezdésébe ütköző devizagazdálkodást sértő bűntettben is megállapította.
Az első fokú bíróság H. Lajos I. r. terhelt bűnösségét a folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntettben megállapította ugyan, az elkobzás alá eső érték megfizetésére azonban nem kötelezte. Ítéletében ennek indokát sem adta.
A megállapított tényállás szerint M. Lajos I. r. terhelt lopás útján jutott azoknak a tárgyaknak a birtokába, amelyeket tiltott magánforgalomban értékesített, erre figyelemmel azokon tulajdont nem szerezhetett, s így a Btk. 250. §-ának (1) bekezdése értelmében az aranytárgyak nem esnek elkobzás alá, mivel ez a jogszabály csak akkor ad lehetőséget a devizagazdálkodást sértő bűntett elkövetési tárgyának az elkobzására, ha az az elkövető tulajdona.
Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint – melyet a B. H. 1975. évi 12. számában, 548. sorszám alatt közzétett eseti döntés is tükröz – a Btk. 250. §-ának (4) bekezdésében felvett rendelkezés alkalmazásának egyik esete, amikor az elkövetési tárgyat – amelyre a bűncselekményt elkövették – azért nem lehet elkobozni, mert az nem az elkövető tulajdona, ilyenkor őt az elkobzás alá eső érték megfizetésére kell kötelezni.
Törvényt sértett tehát a fent kifejtettek szerint a bíróság, amikor M. Lajos I. r. terheltet nem kötelezte az elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság ezért M. Lajos I. r. terheltet kötelezte, hogy 22 563 forint elkobzás alá eső értéket fizessen meg, mégpedig akként, hogy ebből az összegből K. János V. r. terhelttel 5000 forintot, míg R. József VI. r. terhelttel 2000 forintot egyetemlegesen köteles fizetni. (Legf. Bír. B. törv. III. 576/1576. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás