BK BH 1976/489
BK BH 1976/489
1976.11.01.
I. A szigorított őrizet mellőzése érdekében bejelentett fellebbezés alapján a másodfokon eljáró bíróság enyhítheti a büntetést is [Be. 236. § (1) bek. ].
II. A szigorított őrizet elrendelésének szempontjai a fegyveres erők sorállományú tagjainál (1974. évi 9. sz. tvr. 1. §).
A katonai bíróság a vádlottat visszaesőként és jogtalan behatolás útján, valamint többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntette, őrutasítás jelentős hátrány veszélyével járó megszegésének bűntette és hamis vád bűntette miatt 3 évi – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre, továbbá 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből és elrendelte a vádlott fegyházban letöltendő szigorított őrizetét
Az ítélet ellen a vádlott és a védő a szigorított őrizet elrendelése miatt, annak mellőzéséért fellebbezett.
Az első fokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vagyon elleni bűncselekmények miatt már korábban 3 alkalommal letöltendő szabadságvesztésre ítélt vádlott alakulatánál őrszolgálatot látott el. Éjjel 12 órakor vezették fel az őrhelyre. Kb. 30 perc múlva azonban mozgási körletét elhagyva, a mintegy 50 méterre levő ruházati anyagraktárhoz ment, annak üvegablakát befeszítette, a kiemelt üvegtáblát a kerettel együtt a raktárban a földre tette, majd bemászott az épületbe. Innen 4000 Ft-ot alig meghaladó értékű ruházati anyagot tulajdonított el.
A lopás elkövetőjének felderítése végett eljárás indult, melynek során a vádlott ujjlenyomatát az ablaküvegen megtalálták és azonosították.
Gyanúsítottkénti kihallgatásakor azonban azt vallotta, hogy a szolgálat alatt felismerte egyik társát, aki a ruházati raktár közelében tartózkodott és kérdésére azt válaszolta, hogy pénzre volt szüksége, ezért behatolt a raktárba és onnan különböző anyagokat tulajdonított el. Ezzel egyidejűleg 400 Ft-ot átadott neki és arra kérte, hogy a raktár ablakát tegye vissza a helyére. E valótlan állítását a későbbiek során visszavonta és beismerte a bűncselekmény elkövetését.
E tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása és helytálló az első fokú bíróság ítéletében írt minősítés is.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő csupán azért jelentett be fellebbezést, mert az első fokú bíróság a vádlott szigorított őrizetét rendelte el. A Legfelsőbb Bíróság azonban erre tekintet nélkül az ítéletnek valamennyi, tehát büntetést kiszabó rendelkezését is felülbírálta a Be. 236. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően, miután a (2) és a (3) bekezdésében írt korlátok itt nem érvényesülnek.
Az ítélet valamennyi rendelkezésének a felülbírálása áll ugyanakkor összhangban a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 517. számú állásfoglalásával is, amelyben kimondotta, hogy a szigorított őrizet büntetési jellegére figyelemmel a súlyosítási tilalom annak elrendelése kapcsán is érvényesül; továbbá azzal az állásponttal, hogy a szigorított őrizet mellőzése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés esetén a büntetés is súlyosbítható (BH. 252/1976.). E döntésekben írt abból az állásfoglalásból pedig, hogy a szigorított őrizetet biztonsági jellege mellett tartalmában szabadságvesztés jellegűnek kell tekinteni, következik, hogy a szigorított őrizet egyben büntetés is. Így az annak mellőzéséért bejelentett fellebbezés – érdemét tekintve – a vádlottal szemben szabadságvesztés büntetés címén és szigorított őrizet elrendelése címén együttesen alkalmazott szabadságelvonás mérséklésére, tehát egyben a büntetés enyhítésére is irányul. Ekként a szigorított őrizet mellőzése érdekében fenntartott perorvoslat az enyhítésért bejelentett fellebbezéssel tartalmában megegyezik, ezért az ilyen perorvoslatot a büntetés enyhítésére irányulónak is kell tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően felülbírálva az első fokú bíróság ítéletének büntetését kiszabó rendelkezését, azt állapította meg, hogy az adott körülmények között a katonai bíróság túlzottan szigorú büntetést alkalmazott. Kétségtelen, hogy a vádlottal szemben vagyon elleni bűncselekmény miatt – a jelen eljárással együtt – már négy alkalommal kellett kiszabni szabadságvesztés büntetést. Ebből levonható az a következtetés, hogy e bűncselekmények elkövetésére hajlamos, így a személye a társadalomra fokozottabb veszélyt jelent. Más oldalról azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a vagyon elleni bűncselekmény miatti büntetés alkalmazásánál nem elhanyagolható körülmény, hogy a magatartás milyen összegű kárt okozott, tehát a bűncselekmény milyen értékre nézve valósult meg. Ez ugyanis a vagyon elleni bűncselekmények tárgyi súlyát jelentősen befolyásolja és ezért nem hagyható teljesen figyelmen kívül ez a többszörösen visszaeső vádlottak büntetésének kiszabásánál sem. (Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelvének II. fejezete.)
A fentiekhez képest a jelen ügyben azt kelleti megállapítani, hogy a vádlott összességében 4000 Ft-ot némileg meghaladó összegű ruházati anyagot lopott el, tehát a cselekményét kisebb összegű kárt okozva valósította meg. Erre tekintettel pedig indokoltnak mutatkozott a büntetésének a mérséklése, de csak az e cselekményre a törvény különös részében írt büntetési tétel keretei között.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 63. §-ának mellőzésével – amelynek alkalmazására törvényes lehetőség nyilvánvalóan nem volt, tekintettel arra is, hogy a vádlott terhére katonai bűncselekményt és a hamis vád bűntettét is meg kellett állapítani – szabadságvesztését 2 évre leszállította. Ez a büntetés – a szigorított őrizettel együtt – alkalmasnak mutatkozik együttes hatásában a Btk. §-ában írt célok elérésére.
Nem volt azonban mód a szigorított őrizet elrendelésének mellőzésére.
A vádlottat a jelen eljárással együtt 5 alkalommal kellett bírói büntetésben részesíteni, melyből 4 esetben vagyon elleni bűncselekményt valósított meg. Valamennyi, a terhére megállapított bűncselekményt jogtalan behatolás útján követte el, úgynevezett „betöréses lopást” valósított meg. Ilyen magatartásért a polgári büntető bíróságok összességében 3 évet meghaladó tartamú szabadságvesztést alkalmaztak, melynek kiállása után katonai szolgálatra vonult be.
A vádlott azonban a szigorúbb nevelést biztosító és állandó felügyelettel járó katonai életviszonyok között sem hagyott fel további vagyon elleni bűncselekmények megvalósításával, sőt az őrszolgálat biztosította lehetőséget is kihasználta az újabb betörésre. Megállapítható továbbá az is, hogy a polgári életben munkahelyét rendszeresen változtatta, nem törekedett arra, hogy állandó munkából származó jövedelemből éljen. A vádlott életviteléből tehát végeredményben összességében az a következtetés vonható le, hogy országunk törvényes rendelkezéseivel következetesen szembehelyezkedik. Ehhez képest pedig – figyelemmel arra, hogy az 1974. évi 9. sz. tvr. 1. §-ában írt törvényes előfeltételek fennállottak – a katonai bíróság indokoltan rendelte el a vádlott szigorított őrizetét, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta. (Legf. Bír. Katf. III. 284/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás