BK BH 1976/49
BK BH 1976/49
1976.02.01.
Gondatlanul elkövetett hamis vád megállapításának feltételei (szempontjai) a közérdekű bejelentést tevő, illetőleg feljelentési kötelezettségét teljesítő személlyel szemben [Btk. 17. §, 172. § (3) bek., 308. § (1) bek., XXI. sz. BED].
A katonai bíróság F. L. terheltet bűnösnek mondta ki gondatlanul elkövetett hamis vád vétségében és vele szemben büntetést alkalmazott.
A tényállás lényege szerint F. L. vádlott és B. N. között a korábbi baráti viszony megromlott. B. N. ezt követően a személygépkocsijával tehergépkocsinak ütközött, balesetet idézett elő. Ennek során megsérült és a személygépkocsijában is jelentős, közel 15 000 Ft kár keletkezett. A balesetről – a két gépkocsivezető megállapodása alapján a rendőrséget nem értesítették, bár a tehergépkocsi utasaiban az a vélemény alakult ki, hogy B. N. ittas lehetett. E véleményüket a baleset után elmondták a helybeli italbolt vezetőjének is.
B. N. a baleset után az Állami Biztosítótól a személygépkocsi CASCO-biztosítása alapján előlegként 7000 Ft-ot felvett.
Több mint két hónappal később a vádlott az italbolt vezetőjétől arról értesült, hogy a tehergépkocsiban utazók B. N.-t a baleset okozásakor ittasnak találták. Felkereste ezért a tehergépkocsit üzemeltető vállalatot, ahol a balesetre vonatkozóan érdeklődött. A tehergépkocsi vezetője, valamint az egyik gépkocsikísérő írásbeli nyilatkozatot adott, amely szerint B. N. a balesetkor ittas volt. A terhelt e nyilatkozatokat az Állami Biztosítóhoz továbbította a biztosítási díj jogosságának elbírálása végett, a biztosító viszont e nyilatkozatok alapján a rendőrkapitányságnál az ügy kivizsgálását kérte. Az írásban nyilatkozatot tevők a rendőrségen visszavonták állításukat. Ennek alapján a terhelt ellen hamis vád bűntettének gyanúja miatt büntetőeljárást indítottak.
Fellebbezés során az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került felülbírálatra.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján gondatlanul elkövetett hamis vád vétségében azért találta megállapíthatónak a vádlott bűnösségét, mert a tehergépkocsi vezetőjének, valamint a kocsi kísérőjének meghallgatásakor nem volt kellő mértékben körültekintő, s nem győződött meg arról, hogy nevezettek írásbeli nyilatkozatai az ittasság tekintetében kétséget kizáróan helytállóak-e.
B. N. – amennyiben valóban ittasan vezette a gépkocsiját – nemcsak a közlekedési vétséget, hanem a biztosítási díj felvételével a társadalmi tulajdon sérelmére a csalás bűntettét is elkövette. Ez utóbbi bűncselekményre nézve pedig a Btk. 308. §-a kötelező feljelentést ír elő. E törvényi rendelkezéssel kapcsolatos miniszteri indokoláshól kitűnik, hogy hitelt érdemlőnek kell tekinteni általában a szavahihető felnőtt emberek közlését.
A vádlott az italbolt vezetőjének tájékoztatását nem találta olyan megbízható értesülésnek, amelyre a bejelentést alapíthatta volna. Értesülése helytállóságának ellenőrzése végett ezért a baleset közvetlen észlelőit a gépkocsi vezetőjét és a kocsikísérőt írásbeli nyilatkozattételre kérte fel. E szemtanúk állításának tartalmi valóságával kapcsolatban pedig a terheltben nem kellett kétségnek felmerülnie, mivel előzetesen mások előtt is hasonlóan nyilatkoztak, és erősítette állításukat, hogy a balesetről – a sérülés ellenére – nem értesítették a rendőrséget. Amennyiben pedig e két személy állításának hitelt érdemlőségéhez a vádlottban kétségnek nem kellett felmerülnie, úgy állampolgári kötelessége is volt a tudomására jutott e körülményeket az Állami Biztosítónál vagy más hatóságnál bejelenteni, bár a személyi ellentéte is erre indította.
A Legfelsőbb Bíróságnak a XXI. számú büntetőelvi döntése szerint: „annak eldöntésénél, hogy a bejelentő kellő ténybeli alap nélkül és a tőle elvárható figyelem, körültekintés vagy előrelátás elmulasztásával tette-e a bejelentését: irányt mutat egyfelől a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint az állampolgárok nemcsak jogosultak, de kötelesek is az észlelt hibákat és fogyatékosságokat felfedni, másfelől az a körülmény, hogy a bejelentő... olyan szervnél tett bejelentést, amelyről tudta, hogy éppen a további vizsgálat elvégzése a feladata”. Az Állami Biztosító pedig olyan szerv, amely köteles a kártérítésre való jogosultság feltételeit előzetesen vizsgálni, a társadalmi tulajdon megkárosításának megakadályozása végett. A tényállás szerint az Állami Biztosító ügyintézői a két személy írásban tett nyilatkozatát maguk is olyan hitelt érdemlő értesülésnek tekintették, amelynek alapján – minden további vizsgálat nélkül – az ügyet a rendőrségnek adták át. A bejelentést tevő nem szakember állampolgártól pedig nagyobb körültekintés semmiképpen sem várható el a bejelentése megtételénél, mint az ilyen ügyek vizsgálatával foglalkozó állami szerv ügyintézőitől, kivéve természetesen, ha e személyek is bűncselekményt követnek el az e körben tanúsított magatartásuk által. Ezért a két szemtanú írásban adott nyilatkozatán túl a vádlott nem volt köteles olyan egyéb bizonyítékok beszerzésére, amelyek B. N. ittasságának további bizonyítékául szolgáltak volna. Az ilyen mértékű bizonyítás a vizsgálatra hivatott szerv feladata.
Az a körülmény, hogy a vádlottat a bejelentés megtételénél az állampolgári kötelezettsége mellett vagy éppen elsődlegesen a B. N. személyével szembeni harag motiválta, büntetőjogi értékelésre csak abban az esetben kerülhetne, ha a vádlott magatartása bűncselekményt valósítana meg.
Mivel F. L. vádlottól nagyobb körültekintés nem volt elvárható, mint amilyet a bejelentését megelőzően tanúsított, ezért őt gondatlanság sem terheli azért, mert az állított tény utólag nem bizonyult valónak. Így a Btk. 172. §-árak (3) bekezdésébe ütköző gondatlanul elkövetett hamis vád vétségében a bűnössége nem állapítható meg. Mivel pedig a terhelt a magatartásával más bűncselekmény törvényi tényállását sem valósította meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság őt az ellene hamis vád bűntette miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette. (Legf. Bír. Katf. IV. 324/1972. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás