BK BH 1976/490
BK BH 1976/490
1976.11.01.
Bűncselekménnyel okozott kár esetén a kártérítési összeg után járó illeték az államot illeti, ha a sértett az illetékátalány fizetése folytán mentesül az illeték lerovási kötelezettség alól [1/1973. (I. 24.) IM sz. r. 4., 15., 16., 30. §, Be. 55. §].
A járásbíróság, illetve a megyei bíróság a terheltet I rb. visszaesőként jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette miatt 2 évi és 8 hónapi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a terheltet, hogy a p-i ÁFÉSZ sértettnek kártérítés címén 1840 Ft-ot, valamint annak kamatait és felhívására a megyei Illetékkiszabási és Forgalmiadó Hivatalnak 110 Ft illetéket fizessen meg.
A bűnösség alapjául szolgáló tényállás szerint a többszörösen büntetett előéletű és a z-i MRV Pályafenntartási Főnökség alkalmazásában álló terhelt 1976. január 29-re virradó éjjel betört a p-i ÁFÉSZ 1. sz. italboltjába. A sértettnek a lopással, illetve a behatolással kapcsolatos rongálással összesen 9340 forint kárt okozott, amiből 1820 forint nem térült meg.
A fenti ítéletek ellen emelt törvényességi óvás az illetéknek az állam javára történő megfizetésére kötelezést jelölte meg törvénysértőnek.
A törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint abban az esetben, ha a károkozó nem a sértett alkalmazottja, tehát a sértett nem érvényesítheti kárigényét a tárgyi költségmentesség körébe tartozó perek között, az illeték az illetékátalány fizetésére kötelezett sértettet illeti meg, Az állam ugyanis éppen a sértett illetékátalány fizetése révén az adott per után az illetéket már megkapta.
A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogi állásponttal nem ért egyet.
Az I (1973. (I. 24.) IM számú rendelet 4. §-a (4) bekezdésének c) pontja szerint a bűncselekményből származó kár megtérítése iránti igény esetén – ha a per nem tartozik a rendelet 2. §-a hatálya alá, vagyis ha nincs tárgyi költségmentesség – a feleket kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
A rendelet 15. §-ának (6) bekezdése szerint tárgyi illeték-feljegyzési jog esetén csakis a marasztalt felet lehet az illeték megfizetésére kötelezni. A rendelet 16. §-ának (I) bekezdése szerint erre akként kerül sor, hogy a bíróság a határozatában a megfizetendő összeget megjelöli és felhívja a kötelezettet, hogy ezt az összeget az állam javára az illetékhivatal felhívásában megjelölt módon fizesse be.
Végül a rendelet 30. §-a kimondja, hogy a fentebb kiemelt rendelkezéseket a büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény tekintetében is alkalmazni kell.
A most kiemelt rendelkezésekre figyelemmel pedig nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az illeték vonatkozásában a terheltet arra kötelezték, hogy azt az állam javára fizesse be. A bűncselekményből származó kárigény érvényesítése körében ugyanis a sértett az illeték megfizetése alól nem azért mentesül, mert illetékátalányt fizet, hanem azért, mert a már megjelölt rendelet 4. §-a szerint őt tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Az illetékátalány fizetésének a törvényességi óvásban megjelölt szempontból csak azoknál a pereknél van jelentősége, ahol az illetékátalány fizetésére kötelezett éppen az átalány fizetése folytán mentesül az illeték megfizetése alól.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfőbb Bíróság a rendelkező részben megjelölt ítéletek ellen emelt törvényességi óvást a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. B. törv. IV. 735/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás