PK BH 1976/494
PK BH 1976/494
1976.11.01.
I. Grafikai mű szerzői díjának megállapításánál irányadó szempontok [1969. évi III. tv. 25. §, 6/1970. (VI. 24.) MM sz. r. 8., 9. §].
II. Szerzői jogi vitás ügyben a Szerzői Jogi Szakértői Testület meghallgatása akkor indokolt, ha a tisztázandó szakkérdés fontossága, az ügy jelentősége testületi állásfoglalást kíván (Pp. 177. §, 1969. évi III. tv. 55. §).
A felperes korábban mint gondnok az alperes alkalmazásában volt. Értesült róla, hogy a vállalat 25 éves fennállása alkalmából embléma tervezésére akar pályázatot hirdetni. A felperes felajánlotta, hogy az emblémát elkészíti. Több vázlatot készített, majd elkészítette az embléma végleges tervét két változatban, az egyiken a „23 éves” felírással, a másikon anélkül. A tervek alapján a felperes készítette el a nyomdai előállításhoz szükséges klisérajzokat is. Mindez nem volt a felperes munkaköri kötelessége.
A felperes által készített emblémát az alperes rendszeresen alkalmazza hirdetéseken, levelezésein, cégtáblákon.
A felperes újítási javaslatként kérte a vállalattól az általa tervezett embléma elfogadását. A vállalat a javaslatot elutasította azzal, hogy az nem újítás, mert nem műszaki és nem is üzemszervezési jellegű. Mint grafikai alkotást 500 Ft-tal jutalmazta.
A felperes keresetében 11 270 Ft szerzői díj megállapítását kérte az alkalmazott grafikai művekre vonatkozó rendelkezések szerint.
Az alperes védekezésében a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt kifogásolta.
Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes által használt embléma terveit a felperes készítette, írásbeli megállapodás azonban nem jött létre, és az alkalmazott grafikai mű elkészítésére a felperest nem az arra illetékes szerv jelölte ki, ezért az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 25. §-ára és a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a felhasználásra vonatkozó megállapodás érvénytelen. Tekintettel azonban arra, hogy az eredeti állapot nem állítható vissza, a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította és az alperest kötelezte az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás megtérítésére. A felperes szolgáltatásának az ellenértékét a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet (R.) melléklete 9. pontjának a keretei között mérlegeléssel 1500 Ft-ban állapította meg. A felperes 500 Ft-ot már megkapott, ezért további 1000 Ft-ra marasztalta az alperest. Megállapította, hogy az R. 9. §-ának (3) bekezdése folytán az embléma további felhasználásáért külön díj nem jár. Az alperes a jogalap tekintetében teljesen pervesztes lett, ezért a felmerült 1000 Ft szakértői költség megfizetésére az alperest kötelezte. A feljegyzett illetéket a pernyerés arányában megosztotta a felek között.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte a keresetében követelt teljes összeg megtérítését.
A fellebbezés alaptalan.
1. A felperes hivatkozott arra, hogy két emblémát készített. A „25 éves” szöveg beletervezése az emblémába szerinte olyan lényeges változtatás, amely új önálló művet hozott létre. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a felperes indokait. A két változat között lényeges eltérés nincs, a „25 éves” szöveg beírása egyrészt nem kívánt önálló tervezői munkát, másrészt az embléma jellegén nem változtat. Ezért a kétfajta változatot nem lehet külön-külön díjazni. Egyébként a megállapított díj mindkét változat együttes ellenértékét magában foglalja.
2. A fellebbezés szerint a használat határozatlan időre szól, ezért kétszeres díjazásra tarthat igényt az R. 8. §-ának (2) bekezdése alapján. Ilyen rendelkezést az idézett jogszabály nem tartalmaz. Ha a kizárólagos felhasználási jog határozatlan időre szól, az irányadó díjtétel felső határát lehet felemelni. Az alsó határ és a magasabb felső határ között azonban ilyenkor is mérlegeléssel kell megállapítani a grafikai mű értékének megfelelő összeget. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint erre figyelemmel is megfelelő összegben állapította meg az első fokú bíróság a felperes által készített embléma értékét.
3. A felperes kifogásolta a korábban jutalomként felvett 500 Ft beszámítását. Az elnevezéstől függetlenül az újítási ügy irataiból kétségtelenül megállapítható, hogy a felperes ezt az összeget kifejezetten grafikai alkotásért kapta. Ezért a beszámítás jogos.
4. A felperes az embléma további felhasználásáért, tervek, vázlatok készítéséért további díjazást követelt. A jogszabály az embléma díját egyszeri összegben állapítja meg. Ezzel kapcsolatban minden további díjfelhasználást kizár [R. 9. § (3) bek.]. A végleges grafikai mű elkészítéséhez szükséges előzetes tervekért, vázlatokért külön díjazás nem jár.
5. A felperes kifogásolta az első fokú ítéletnek a perköltségre és az illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit.
A felperes 1000 Ft szakértői költséget előlegezett, az első fokú eljárás során a felperest ügyvéd képviselte. Szakértői bizonyításra elsősorban a jogalap tekintetében volt szükség. Az alperes a jogalapra nézve teljesen pervesztes lett, viszont a felperes követelése aránytalanul túlzott volt. Mindezekre a körülményekre tekintettel az első fokú bíróság által a felperes javára megállapított összesen 1000 Ft részperköltség felemelésére nem talált alapot. A feljegyzett illeték viselésére vonatkozó rendelkezés is megfelel a jogszabály előírásainak.
A fellebbezés alaptalan volt. Ezért a felperes köteles az államnak megtéríteni az illetékfeljegyzés folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.
Megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes valójában szükségtelenül indítványozta, és az első fokú bíróság feleslegesen rendelte el az ügyben a Szerzői Jogi Szakértői Testület meghallgatását.
Szerzői jogi jogvitás ügyben felmerülő szakkérdésekben az Szjt. 55. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság a szakértői testülettől kérjen szakvéleményt. A jogszabályi rendelkezésből kétségtelen, hogy a szakértői testület igénybevétele nem kizárólagos, csupán lehetőség, és hogy erre nézve is irányadók a szakértői bizonyítás általános szabályai.
A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése szerint szakvélemény beszerzésére csak akkor kerülhet sor, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A vitás jogkérdést nem lehet ilyennek tekinteni. A bíróság elé tartozó jogvitákban a jogszabályok alkalmazása és értelmezése a bíróság kizárólagos feladata. Ezért a bíróság jogkérdésben szakértőt nem rendelhet ki, szakvéleményt nem szerezhet be. De a valóban szakértői megítélést igénylő kérdésben sem indokolt szerzői jogi perekben minden esetben a Szerzői Jogi Szakértői Testület meghallgatása. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a tisztázandó szakkérdés fontossága, az ügy jelentősége valóban testületi állásfoglalást kíván. Arra is tekintettel kell lenni, hogy az ügy tárgya és értéke indokolja-e a szakértői döntéssel kapcsolatos jelentős költséget.
Az adott esetben az Szjt. és a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet egyes rendelkezéseinek az alkalmazása és értelmezése kérdésében – tehát valójában jogkérdésben – kereste meg az első fokú bíróság a szakértői testületet. Egyébként is sem a felmerült kérdések, sem az ügy tárgya nem tekinthetők olyan jelentőseknek, amelyek szakértői testületi döntést indokolnak. (Legf Bír. Pf. III. 20 755/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás