PK BH 1976/496
PK BH 1976/496
1976.11.01.
Közös tulajdonnak magához váltás útján való megszüntetése esetén a megváltási ár fizetése és a megváltott ingatlanrész birtokba és telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében a feleket kölcsönös és egyidejű teljesítésre kell kötelezni (Ptk. 148., 280. §, PK 10. sz.).
A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását, illetőleg a közös tulajdonban álló ingatlan tekintetében a közös tulajdon megszüntetését kérte.
A jegyzőkönyvben foglalt egyezség szerint a peres felek megegyeztek abban, hogy „a házastársi közös vagyonból mindegyikük megtartja azt, ami a házassági életközösségüknek megszűnésekor a birtokába került”. Egyben a közös tulajdonban álló ingatlanra a közös tulajdont akként szüntették meg, hogy „az alperes a felperes nevén vezetett fele részt magához váltja”. Kötelezte magát az alperes arra, hogy „a fele rész ellenértéke fejében 1975. április 30-ig 15 000 Ft-ot, 1975. június 30-ig pedig további 15 000 Ft-ot megfizet a felperesnek.”
Az első fokú bíróság a tulajdonszerzés feltételeinek igazolása után az egyezséget jóváhagyta, kimondotta, hogy a végzés jogerőre emelkedése után az egyezség egy példányát megküldi a járási földhivatalnak a tulajdoni változás telekkönyvi bejegyzése végett.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzésének az alperes tulajdonjoga bejegyzésére vonatkozó rendelkezését helyben hagyta. A végzés indokolása szerint a peres felek a közös vagyon megosztásával kapcsolatos igényeiket bírói egyezséggel rendezték, ennek módosítására pedig törvényes lehetőség nincs. Ha az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tenne eleget, a felperes a Ptk. 300. §-a értelmében a szerződéstől elállhat.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben nincs adat arra, hogy a peres felek a megváltott ingatlanrész telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében külön megegyeztek volna. Az első fokú bíróság hivatalból erre, irányuló kérelem nélkül kereste meg a földhivatalt a tulajdonjog bejegyzése iránt. A másodfokú bíróság tehát tévesen állapította mert azt, hogy a peres felek az ingatlanrész telekkönyvi tulajdonba-adása tekintetében is megállapodtak.
Ha a teljesítés ideje felől a szerződő felek a megállapodásukban nem rendelkeztek, a törvény diszpozitív rendelkezései alapján kell azt megállapítani. A Ptk. 280. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti, tehát nem köteles teljesíteni addig, amíg a másik fél a teljesítést fel nem ajánlotta. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában ezzel összhangban mondotta ki azt, hogyha a bíróság valamelyik tulajdonostársat a másik tulajdonostárs illetőségének a megváltására feljogosítja, a megváltási ár fizetése, illetőleg a megváltott ingatlanrész birtokba és telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében a feleket kölcsönös és egyidejű teljesítésre kell kötelezni. [Ptk. 148. § (2) bek., PK 10. sz.] Eszerint a megváltási árnak részletekben történő megfizetése esetén a tulajdonjog bejegyzése – ellenkező megállapodás hiányában – csak a megváltás teljes összegének kifizetése vagy legalábbis a vételárnak egyidejű jelzálogjogi biztosítása esetén engedélyezhető. Enélkül ugyanis a tulajdonjogot az ítélet alapján nyomban elvesztő fél ki van téve annak, hogy a másik féltől a megváltási összeget nem tudja behajtani.
Az első fokú bíróság végzése ezeknek a követelményeknek nem felel meg. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az első fokú bíróság végzését helyben hagyta. (Legf. Bír. P. törv. 20 761/1975. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás