PK BH 1976/497
PK BH 1976/497
1976.11.01.
I. A szocialista együttélés követelményeibe ütközik, ezért semmis a tartási szerződés, ha a tartásra kötelezett a szerződés megkötésekor tudja, vagy biztos alappal következtethet arra, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét csak rövid ideig kell teljesítenie [Ptk. 200. § (2) bek.].
II. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása során a szerződéskötéskor fennállott helyzetből kell kiindulni (Ptk. 237.).
A peres felek testvérek, édesanyjuk (a továbbiakban: örökhagyó) hosszabb ideig az alperessel lakott együtt Sz-n, majd 1971—1972 telén néhány hónapig az I. r. felperesnél tartózkodott B-n. Az örökhagyóról 1972 elején orvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy végbélrákban szenved. A nevezett visszatért Sz-re, ahol egy ideig az I. r. felperes is részt vett az ápolásában. Az alperes az örökhagyóval 1972. szeptember 13-án tartási szerződést kötött. Eszerint az alperes vállalta az örökhagyó tartását, aki viszont az alperesre ruházta a házingatlana 4/8 eszmei hányadának tulajdonjogát. A szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta.
Az örökhagyót az I. r. felperes 1972. október 22-én – az alperes tiltakozása ellenére – B-re szállíttatta, és ettől kezdődően eltartásáról az I. r. felperes gondoskodott.
Az örökhagyó 1972. november 29-én az első fokú bíróságnál tartási szerződés megszüntetése iránt indított keresetet az alperes ellen. Arra hivatkozott, hogy az alperes tartási kötelezettségének nem tesz eleget. Az örökhagyó néhány nappal a kereset benyújtása után – 1972. december 8-án – meghalt. A peres eljárás ezután félbeszakadt, majd a felperesek mint az örökhagyó jogutódai perbe léptek.
Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződés nem minősíthető uzsorásnak, a feltűnő értékaránytalanság sem állapítható meg, de olyan körülmény sem, amely a tartási szerződés megszüntetésére alapot nyújthatna.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy a szocialista együttélés követelményeibe ütközőnek kell minősíteni a tartási szerződést, ha a tartásra kötelezett a szerződés megkötésekor tudja vagy biztos alappal következtethet arra, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét csak rövid ideig kell teljesítenie. Annak vizsgálatát rendelte el, hogy az alperes tudta-e vagy biztos alappal következtethetett-e a szerződés megkötésekor, hogy az örökhagyó tartásáról csak rövid ideig kell gondoskodnia.
Az újabb eljárás során az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a tartási szerződés a szocialista együttélés követelményeibe ütközik, így semmis. A bizonyítási eljárás adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a szerződés megkötésekor tudta, hogy tartási kötelezettségét csak rövid ideig kell teljesítenie. Ezért a szerződés előtti állapot helyreállítása mellett elrendelte a szerződéssel átruházott ingatlan-illetőség tulajdonjogának az örökhagyó javára történő bejegyzését. Viszont a felpereseket arra kötelezte, hogy fizessenek meg az alperesnek 2400 Ft-ot. Megállapította, hogy az alperes négy hónapig tartotta az örökhagyót, a havi tartás értékét 900 Ft-ban határozta meg, vagyis a négy havi tartás értékét 3600 Ft-ban. Utalt arra, hogy az örökhagyónak három gyermeke a törvényes öröklés szabályai szerint 1/3—1/3 részben örökös. Miután pedig az alperest is terheli 1/3 részben az örökhagyó adóssága, ezért kötelezte a felpereseket csupán 2400 Ft tartási költség megtérítésére.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú ítéletnek a tartási szerződés érvénytelenségére és a szerződéskötés előtti telekkönyvi állapot visszaállítására vonatkozó rendelkezését helyben hagyta. Egyebekben azonban az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Helyesnek találta az első fokú bíróságnak a szerződés érvénytelenségét megállapító döntését és a szerződéskötés előtti állapot helyreállításának elrendelését. Az ítélet indokolása szerint azonban az első fokú bíróság a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításánál köteles lett volna hivatalból felhívni az alperest annak részletezésére, hogy milyen követelései vannak a felperesekkel szemben. Utalt arra, hogy az alperes az alapeljárás során becsatolt egy ellenkérelmet, amely szerint a perbeli ingatlanba 53 514 Ft értékű beruházást végzett és többek között ennek az elszámolását is kérte. Ezért hiányolta, hogy az első fokú bíróság a beruházási költségek tisztázása végett a bizonyítási eljárást nem folytatta le.
A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A peradatok szerint az alperes a jegyzőkönyvhöz csatolt ellenkérelmében felsorolt beruházásokat még a tartási szerződés megkötése előtt az 1947—1967-ig terjedő időben végezte, illetőleg végeztette el. Ebben az időszakban az alperes és az örökhagyó közös háztartásban éltek, szerződéses tartási viszony azonban közöttük nem állott fenn. A tartási szerződés megkötésekor (1972-ben) az alperes állítólagos beruházásai már befejeződtek, s a szerződéskötést követően újabb beruházásokra – a peradatok szerint – nem került sor.
A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása során a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 32. sz. állásfoglalása szerint olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Ez közelebbről annyit jelent, hogy mindegyik fél köteles kiadni mindazt, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott. Minthogy a perbeli – érvénytelen – szerződés alapján az alperes a természetbeni tartás szolgáltatását vállalta a tulajdonába adott ingatlan-illetőség ellenében, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása csupán erre a körre terjedhet ki. Mindaz, ami ezen a körön kívül esik, nem vehető figyelembe. Ebben a kérdésben a bíróság döntésére csak akkor kerülhet sor, ha a felek erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelmet terjesztenek elő. Az alperes azonban a felperesekkel szemben az alapeljárás során az ingatlanon végzett, a szerződéssel össze nem függő beruházásaival kapcsolatban viszontkeresetet nem támasztott, sőt a közbenső ítélet meghozatala után lefolytatott eljárás során olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy nem kíván viszontkeresetet előterjeszteni. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor közbenső ítéletével az első fokú bíróságot arra utasította, hogy az eredeti állapot visszaállításával össze nem függő kérdésre is kiterjedően folytasson le bizonyítási eljárást és hozzon érdemi határozatot. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 635/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás