PK BH 1976/498
PK BH 1976/498
1976.11.01.
I. Járadékigény megállapításánál a gyógyszerek beszerzésével felmerülő többletköltséget figyelembe kell venni. Ez a költség olyan ismételten jelentkező kiadás, amelynek fejében követelt kártérítés csak a károsodás bekövetkeztekor, vagyis mindig a gyógyszerek beszerzésével válik esedékessé [Ptk. 359. § (I) bek.].
II. Az elévülés hivatalból nem vehető figyelembe [Ptk. 201. § (3) bek.].
Az alperes a felperes kezelésében álló állami bérház első emeletén lakik. 1965. május 1-én lakásának erkélyén tartózkodott, amikor a felette levő emelet erkélyéről levált 2,80 kg súlyú kő a fejére zuhant. A baleset folytán az alperes a fején zúzott sebet, koponyasérülést és súlyos agyrázkódást szenvedett.
Az utóbb indult kártérítési perben az első fokú bíróság a felperest teljes kártérítési kötelezettségének megállapítása mellett – többek között – havi 300 Ft járadék fizetésére kötelezte. Egyidejűleg az alperes baleseti eredetű munkaképesség-csökkenését 50%-os arányban állapította meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a járadékot havi 400 Ft-ra felemelte.
A felperes 1973. december 19-én benyújtott keresetlevelében járadék-fizetési kötelezettségének a megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes teljesen felgyógyult, háztartási teendőit egyedül, segítség nélkül látja el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Utalt arra, hogy az alapeljárás során hozott másodfokú ítéletet követő időben a Munkaképesség-csökkenést Véleményező Orvosi Bizottságok Országos Igazgatósága 75%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg nála, s állapota ezt követőleg is rosszabbodott. Egyidejűleg viszont keresetet támasztott a felperessel szemben, kérte a járadéknak 1974. január 1-től kezdődően havi 600 Ft-ra való felemelését. Érvelt azzal is, hogy az utóbbi időben lényegesen többet kénytelen költeni gyógyszerekre, az ilyen költségei elérik a havi 100 Ft-ot is.
Az első fokú bíróság által meghallgatott ideg- és elmeorvos szakértő véleménye szerint az alperes a balesetnél súlyosabb fokú agyrázkódást és enyhébb fokú agyzúzódást szenvedett. Az alperes kettős látása, szédülése és általában a térbe való beilleszkedési nehézségei – a szakértő szerint – a baleseti agysérülés következményei. Megállapította a szakértő azt is, hogy 1966 óta nincs változás az alperes állapotában. Munkaképesség-csökkenése a háztartási munkák vonatkozásában jelenleg is fennáll. Ilyen munkák végzésekor fokozott fáradtságérzet, rossz közérzet is jelentkezhet. A szakértő nem tudott véleményt mondani arra, hogy az alperes jelenlegi idegrendszeri panaszai hány százalékban tudhatók be a baleset következményének, illetőleg egyéb megbetegedéseinek.
A felperes erre a szakvéleményre tekintettel elállt keresetétől. Az alperes ehhez hozzájárult, de fenntartotta a járadék felemelése iránti viszontkeresetét.
Az első fokú bíróság a pert a járadékfizetési kötelezettség megszüntetésére vonatkozó részében megszüntette, a járadék felemelése iránti viszontkeresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes munkaképesség-csökkenése változatlanul 50%-os, és a járadék felemelését az sem teszi indokolttá, hogy az időközi árváltozások miatt nem tudná fedezni a munkaképesség-csökkenésével kapcsolatban felmerült háztartási többletkiadásait. Álláspontja szerint a járadék felemelésére az sem szolgálhat alapul, hogy az alperesnek állandó kiadásai vannak gyógyszerei beszerzésével, mert ilyen igényt az alapeljárásban nem terjesztett elő, így ez az igénye elévült.
Az alperes fellebbezésében a járadéknak a viszontkereset szerinti felemelését, a felperes az első fokú ítélet helyben hagyását kérte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a járadékot 1974. január 1-től kezdődően havi 450 Ft-ra emelte fel, ezt meghaladóan az első fokú ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezését helyben hagyta. Ezt a döntését azzal indokolta, hogy 1966 óta a munkabérek általában emelkedtek, és ez az emelkedés kihatott a szolgáltatások, a háztartási munkák költségeire is. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy központi kormányintézkedésre már évek óta a nyugdíjakat évenként 2%-kal emelik. Az utóbbi években árváltozások is voltak. Ezek az értékelhető változások azonban nem teljes mértékben érvényesülnek az alperest megillető járadék összegének megállapításánál, mert az alapeljárásban hozott ítéletből kitűnőleg az alperes munkaképesség-csökkenésénél szerephez jutottak a felperes felróható magatartásán kívül eső okok is. Az új eljárásban beszerzett orvosszakértői vélemény szerint pedig az alperes egészségi állapotában nincs rosszabbodás.
A másodfokú bíróság ítéletének a viszontkeresetet elutasító része ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Pp. 230. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az ítélet az egyik felet olyan szolgáltatásra kötelezi, amely az ítélet hozatala után jár le, az ítélet anyagi jogereje nem gátolja, hogy a felek bármelyike keresetet indíthasson a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának megváltoztatása iránt – ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította, utóbb lényegesen megváltoztak.
Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a járadék megállapítása még 1966-ban történt, s azóta a munkabérekben és árakban olyan eltolódások következtek be, amelyek indokolttá teszik a Pp. 230. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazását. Az első fokú bíróságnak ezzel ellentétes, a viszontkeresetet teljesen elutasító döntése tehát törvénysértő volt.
De téves az első fokú ítélet indokolása abban a részében is, hogy az alperes járadék igényének a megállapításánál elévülés miatt nem lehet figyelembe venni az alperesnek a gyógyszerek beszerzésével felmerülő többletköltségeit. A felperes elévülésre nem hivatkozott, a Ptk. 204.§-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében pedig a bíróság hivatalból nem veheti figyelembe az esetleges elévülést. Ettől eltekintve a gyógyszerek beszerzésével felmerülő költségek olyan ismételten jelentkező kiadások, amelyek fejében követelt kártérítés – a Ptk. 359.§-ának (1) bekezdése szerint – csak a károsodás bekövetkeztekor, vagyis mindig a gyógyszerek beszerzésével válik esedékessé.
Az a tény, hogy az alperes az alapeljárásban és azt követőleg az újabb perindításig eltelt időben az addig felmerült gyógyszer költségeinek a megtérítését nem követelte, önmagában nem nyújt alapot az utóbb felmerült gyógyszerköltségek megtérítésére irányuló követelés elévülésének megállapítására.
Az indokolt gyógyszerbeszerzés költségeinek a vizsgálatát a másodfokú bíróság kellő alap nélkül mellőzte; a balesettel okozati összefüggésben felmerült gyógyszerköltségek figyelembevétele a járadék összegének megállapításánál ugyanis nem lehet közömbös.
A másodfokú bíróság a járadék felemelésével kapcsolatban csak általánosságban utalt az árak és a bérek időközi emelkedésére. Nem állapította meg tényként azt, hogy melyek azok a háztartási és egyéb munkák, amelyek elvégzésében az alperest munkaképesség-csökkenése akadályozza. Arra sincs közelebbi adat, hogy milyen időlekötöttséggel járó és milyen jellegű munkálatok elvégzése végett kényszerül az alperes háztartásában kisegítő alkalmazására.
A fenti körülmények tisztázása végett elsősorban az alperest kell részletesen, személyesen meghallgatni, és a felek által megjelölt tanuk kihallgatásával kell az említett körülményeket tisztázni. Vita esetén a gyógyszerbeszerzés költségeire és az alperes baleseti eredetű munkaképesség-csökkenésére, valamint annak tisztázására, hogy milyen mértékben szorul az alperes háztartási kisegítő alkalmazására, orvosszakértő meghallgatása is indokolt lehet. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 813/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás