BK BH 1976/5
BK BH 1976/5
1976.01.01.
A riadalomkeltés tényállási elemének értelmezése garázdaság esetén (Btk. 219. §).
A járásbíróság bűnösnek mondta ki a terheltet visszaesőként elkövetett garázdaság büntettében, ezért 1 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Elrendelte a terhelttel szemben korábban kiszabott és végrehajtásában felfüggesztett 10 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is.
A tényállás lényege a következő:
A terhelt pszichopatiás személyiség, akinél exhibitionismus és autoerotizmus állapítható meg, de ez a beszámítási képességét nem befolyásolja. A járásbíróság 1974. április 25-én jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az említett büntetést a terhelttel szemben azért szabták ki, mert 1972 őszétől 1973 szeptemberéig hetente két-három alkalommal Sz. belvárosában lányoknak, fiatal nőknek megmerevedett nemi szervét mutogatta.
1974. augusztus 4-én délután p.-i lakásában egyedül tartózkodott. Mosakodáshoz készülve vizet hordott. Közben meglátta a ház előtt elhaladó – 1967. január 27-én született – Györgyit és – az 1967. március 23-án született – Ilonát. A két kislányt behívta a lakásba, majd a konyhában mezítelenre vetkőzve mosakodni kezdett, ezt követően a kislányok elé állt, és tőlük mintegy méternyire a megmerevedett nemi szervét mutogatta. Ez a mutogatás kb. 5-10 percig tartott, mert a terhelt anyja haza érkezett, s amikor ezt a gyermekek észrevették, elszaladtak.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a gyermekek a velük történteket nem megbotránkozva, megriadva mondották a szüleiknek. A történtekről egymás között suttogva beszéltek.
A megyei bíróság ezt követően megállapította, hogy a gyermekek megbotránkozása az eset alkalmával nem következett be. Ezért a terheltet a visszaesőként elkövetett garázdaság bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
A másodfokú bíróság a felmentő rendelkezését azzal indokolta, hogy a terhelt a tényállásban megállapított cselekményét a lakásán hajtotta végre, ahol csupán a terhelt és a két gyermek volt jelen. Ilyen esetben a garázdaság bűntettének megállapítására csupán abban az esetben kerülhet sor, ha az elkövető által tanúsított magatartás a jelen levő személyekben megbotránkozást vagy riadalmat kelt. Minthogy a kiegészített tényállás szerint sem megbotránkozás, sem riadalom nem keletkezett, a garázdaság nem valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság abban egyetért a másodfokú bírósággal, hogy a Btk. 219. §-a (1) bekezdésének második fordulatába ütköző bűntett akkor valósul meg, ha az megbotránkozást vagy riadalmat kelt. Minden esetben, de különösen akkor, ha az elkövető antiszociális, közösségellenes magatartását gyermekek előtt követi el, messzemenően vizsgálni kell az elkövetés körülményeit, azt, hogy ténylegesen bekövetkezett-e, illetve milyen formában jelentkezett a felháborodás vagy riadalom. Nem szabad figyelmen kívül hagyni e kérdés eldöntésénél, hogy az emberek közötti érzelmi megnyilvánulás, így a felháborodás vagy riadalom kifejezésre juttatása eltérő lehet. Más formában jelentkezik a gyermekeknél, mint a felnőtt személyeknél. A gyermekeknél előfordul, hogy az általuk észlelt feltűnően közösségellenes magatartásra való reagálást, riadalmat, megbotránkozást nem, vagy nem azonnal juttatják kifejezésre, és nem olyan formában, mint egy felnőtt. Ennek oka a serdületlen gyermek bonyolult érzelemvilága. Ebből következik, hogy a megbotránkozás és a riadalom fogalmát nem lehet olyan megszorítóan értelmezni, amint ezt a másodfokú bíróság a konkrét ügyben tette.
A bizonyítás anyagából kitűnik, hogy a gyermekek nem tartották természetesnek a terhelt viselkedését. Az negatív hatással volt rájuk. A látottak eredményeképpen bennük keletkezett feszültséget, majd riadalmat az eset után mások előtt is kifejezésre juttatták. A gyermekek ijedtségére, felháborodására utal, hogy maguk között suttogva tárgyalták a történteket, nem merték elmondani hozzátartozóiknak.
A riadalom bekövetkezésére vonható következtetés abból is, hogy még a bírósági tárgyaláson sem lehetett kihallgatni őket, mert már a terhelt meglátása is felidézte bennük a történteket, ijedtséget váltott ki bennük. A velük történtek felelevenedése olyan lelki megrázkódtatást idézett elő a két gyermeknél, hogy sírni kezdtek.
A fentebb kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a terhelt cselekményét a Btk. 219. §-a (1) bekezdésének második tételében meghatározott és a visszaesésre tekintettel a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabásánál a terhelt terhére értékelte büntetett előéletét, továbbá hogy a cselekményt a próbaidő alatt követte el, valamint hogy a gyermekek bizalmát kihasználva követte el a cselekményét. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a terhelt cselekménye a gyermekekben maradandó nyomokat hagyott, a cselekmény alkalmas volt arra is, hogy a gyermekek helyes erkölcsi értékítéletét rombolja.
A terhelt javára vette figyelembe beismerését, s hogy egy kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni.
A súlyosító és enyhítő körülmények ilyen alakulására tekintettel, a Legfelsőbb Bíróság egyévi szabadságvesztésben és a közügyektől 2 évi eltiltásban ismerte fel azt a büntetést, amely arányban van a terhelt által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, a terhelt személyi társadalomra veszélyességével, ez a büntetés szolgálja megfelelően a társadalom védelmét és a terhelt megjavítását. (Legf. Bír. B. törv. II. 711/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás