PK BH 1976/501
PK BH 1976/501
1976.11.01.
A szülők által házasságban élő gyermeküknek adott ajándék a gyermek különvagyona, ha csak a másik házastárs nem bizonyítja, hogy az ajándékozás mindkettőjük részére történt (Csjt. 28. §, 10. sz. Irányelv).
A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak. 1969-ben kötöttek házasságot, majd 1970-ben megvásárolták a két szobából és mellékhelyiségekből álló öröklakást. A vételt követően ebben laktak az életközösségüknek 1973. decemberében történt megszakadásáig. A közös lakásból a felperes távozott el. A házasságot a bíróság az 1974-ben jogerőre emelkedett ítéletével bontotta fel.
A felperes a keresetében az ingatlan közös tulajdonát olyan módon kérte megszüntetni, hogy a bíróság az illetőségét 105 000 Ft megváltási ár ellenében adja az I. r. alperes tulajdonába. Az I. r. alperes a megszüntetésnek ezt a módját nem ellenezte. Kifogásolta azonban az ingatlannak a felperes által megjelölt értékét, az elszámolásnál pedig a saját javára kérte figyelembe venni az öröklakás vásárlásához az anyja által nyújtott 25 000 Ft-os kölcsönt, valamint a termelőszövetkezeti tulajdonba került mezőgazdasági ingatlanának a termelőszövetkezet által részletekben kifizetett 9424 Ft megváltási árát. Ezt ugyanis előadása szerint szintén az öröklakás vásárlásához használták fel.
A felperes beismerte, hogy az öröklakás vételéhez valóban kaptak az I. r. alperes anyjától 25 000 Ft-ot, előadása szerint azonban ez nem kölcsön, hanem ajándék volt. Utóbb hozzájárult ennek az összegnek kölcsönként történő beszámításához és az I. r. alperes által figyelembe venni kért 9424 Ft-nál is elismert 1884 Ft-ot.
Az első fokú bíróság a közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy a felperes illetőségét 94 065 Ft megváltási ár ellenében az I. r. alperes tulajdonába adta. Az I. r. alperes által érvényesített 25 000 Ft-os követelést a bíróság figyelmen kívül hagyta, azzal az indokolással, hogy a családi körön belül akár kölcsön, akár ajándékba kapott összeg nem a közös tulajdon megszüntetésének, hanem a házastársi közös vagyon megosztásának a keretébe tartozik. A felperes és az I. r. alperes a házassági bontóperben bejelentette, hogy a közös vagyont megosztották. Ha tehát az említett összeget akkor nem számították fel, utólagos felszámításának már nincs helye.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. A fellebbezésben az anyjától kapott 25 000 Ft-ot már ő sem kölcsönnek, hanem különvagyonának minősítette. A másod fokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét érdemben csak annyiban változtatta meg, hogy az I. r. alperes által fizetendő lakáshasználati díjat 1260 Ft-ra leszállította.
A jogerős ítéletnek az I. r. alperes által a felperes tulajdoni illetőségéért fizetendő ellenértéket megállapító része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Téves az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az I. r. alperes az anyjától kapott 25 000 Ft-tal kapcsolatos igényét ebben a perben azért nem érvényesítheti, mert ez a házastársi közös vagyon megosztásának körébe tartozik, a bontóperben pedig a felperessel egyezően azt adta elő, hogy a közös vagyont megosztották, s ha ott ezt a kérdést nem rendezték, a követelés utólagos érvényesítésének nincs helye.
A felperes és az I. r. alperes házastársi közös vagyona a perbeli ingatlanból és ingóságokból állott. Az ingóságokat – egyező előadásuk szerint – már korábban megosztották, az ingatlan közös tulajdona azonban továbbra is fennmaradt. Az ingóságok megosztásánál az I. r. alperes anyjától kapott 25 000 Ft nem került szóba. Ezt a felperes is az I. r. alperessel egyezően adta elő a fellebbezési ellenkérelmében.
A jelen perben a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingatlan tulajdonjogának rendezéséről van szó. Nincs olyan jogszabály, amely ennek során a volt házasfelek között még el nem intézett házassági vagyonjogi kérdések elbírálását, illetve az ebből eredő igények érvényesítését kizárná. Ellenkezőleg, annak következtében, hogy a volt házastársak között a házastársi közös vagyonnal kapcsolatban csak ez a per indult, a vitás házassági vagyonjogi igények teljes és végleges rendezésének is ebben kell megtörténnie. Az I. r. alperes által érvényesített különvagyoni igény pedig kétségtelenül ezek közé tartozik.
Téves azonban az igény érvényesíthetősége kérdésében a megyei bíróság által elfoglalt álláspont is.
A kölcsönnel kapcsolatos álláspont azért téves, mert a felperes a perben kezdettől fogva következetesen állította azt, hogy az I. r. alperes anyja a 25 000 Ft-ot nem kölcsön, hanem ajándékba adta. Az I. r. alperes előbb ugyan kölcsönről beszélt, a fellebbezésben azonban az összeget már ő sem kölcsönnek, hanem befektetett kölönvagyonának (tehát az anyjától kapott ajándéknak) minősítette. Így a fellebbezési eljárásban már egyező volt a felek álláspontja abban a kérdésben, hogy nem kölcsönről, hanem ajándékról van szó. Ezt alátámasztja egyébként az a tény is, hogy az I. r. alperes anyja sohasem kérte az állítólagos kölcsön visszafizetését, arra a felek még csak törlesztést sem teljesítettek.
Ami viszont azt az álláspontot illeti, hogy az ajándékot csak az I. r. alperes anyja követelheti vissza a megajándékozottaktól ha ennek feltételei fennállanak, az alábbiak szerint téves.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a szülők által adott ajándék a házasságban élő gyermekük különvagyona lesz, s csak akkor tekinthető közös vagyonnak, ha a másik házastárs bizonyítja, hogy az ajándékozás mindkét házastárs részére történt. Nem indokolt ugyanis feltételezni, hogy az ajándékot – főként, ha jelentősebb értékű –, azzal a szándékkal adták, hogy a házasság esetleges felbontása esetén ne a gyermeküket illesse, hanem közös tulajdonként megosztásra kerüljön és így a volt házastársat is gazdagítsa.
Ha tehát az I. r. alperes anyjának ajándéka egyedül az I. r. alperes részére adottnak minősül, azt az I. r. alperes a felperessel szemben különvagyonaként [Csjt. 28. § (1) bek, b) pont] elszámolhatja. Ezekben a kérdésekben pedig a felperes és az I. r. alperes között folyó perben a per adatai alapján kell dönteni.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság 10. számú Irányelvében adott iránymutatás, és a felek meghallgatásával – esetleg egyéb módon – meg kell kísérelni annak felderítését is, hogy mit értettek a peres felek azon, amikor egyértelműen az öröklakásnak a felperest megillető fele részéről nyilatkoztak a bontóperben. (Legf. Bír. P. Törv. I. 21 341/1975 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás