GK BH 1976/511
GK BH 1976/511
1976.11.01.
Az összegszerűség tekintetében nem tekinthető hiányosnak az olyan felszólamlás, amelyhez a fuvaroztató a kár összegét feltüntető kárszámlát csatolta [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozás Szabályzata (VÁSZ) 67. cikk 4. és 5. §, 55. cikk 1. és 2. §, 62. cikk I. és 3. §, 64. cikk 3. §].
A felperes egy vasúti kocsiban bútorokat adott fel Szolnok rendeltetési állomásra ottani megrendelője részére. A küldemény a fuvarozás során beázott, ezért kára keletkezett, amelynek megfizetésére kérte a vasúti fuvarozó az alperest kötelezni.
Az alperes elévülési kifogást emelt és a kereset elutasítását kérte.
Az első fokú bíróság az alperes védekezését alaposnak találta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az elévülési határidőn belül hiányos felszólamlást nyújtott be, a hiányok pótlására vonatkozó felhívásnak viszont egyrészt 15 napon túl, másrészt az elévülési határidő letelte után tett eleget. Mivel pedig a hiányosan benyújtott felszólamlásnak abban az esetben, ha a felszólamló a hiánypótlási kötelezettségének 15 napon belül nem tesz eleget, nincs jogi hatálya, a felperes keresete az alperessel szemben elévült.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben tagadta az elévülést. Előadása szerint a felszólamlás eredetileg sem volt hiányosnak tekinthető.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az alábbi tényállást állapította meg.
Az alperes a küldeményt 1974. június 13-án szolgáltatta ki a címzettnek. A felperes peren kívüli felszólamlása 1975. május 13-án, tehát egy éven belül érkezett be a MÁV Bevételellenőrzési, Kártérítési és Visszatérítési Hivatalához (a továbbiakban: BVKH). A felperes ehhez csatolta a fuvarlevél-másolatot, a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet, a kárszámlát és a címzett engedményezését.
A BVKH az 1975. június 2-i levelével felszólította a felperest arra, hogy csatolja be a javítási költséget igazoló részletes kárszámlát is. Hogy e felszólítás mikor érkezett a felpereshez, az nem volt megállapítható, de – mint a későbbiekből kitűnik – ennek nincs is jelentősége. Tény viszont, hogy a részletes kárszámlát a felperes 1975. július 2-án elküldte, és az másnap, július 3-án a BVKH-hoz megérkezett.
A VÁSZ 67. cikkének 4. §-a szerint teljes vagy részleges elveszés vagy megsérülés esetében a felszólamláshoz a vasút erre vonatkozó megállapítását (62. cikk 1. és 3. §-a) és a kár összegét igazoló iratot is (55. cikk 1. és 2. §-a) mellékelni kell.
A VÁSZ 67. cikkének 5. §-ához fűzött II. KH (Kiegészítő Határozmány) szerint, ha a felszólamló a 2–5. §-okban előírt okmányokat a felszólamláshoz nem mellékeli, a vasút a felszólamlót a bemutatott okmányok visszaküldése mellett a hiány pótlására felszólítja; ha a felszólamló a felszólamlás hiányait 15 napon belül pótolja, a felszólamlást úgy kell tekinteni, mintha azt a felszólamló már eredetileg is helyesen adta volna be. Ha a felszólamló a hiányt az említett határidőn belül nem pótolja, ezt úgy kell tekinteni, mintha felszólamlással nem élt volna. Ha a felszólamló a hiányt csak későbbi időpontban pótolja, a felszólamlást az előírt okmányok megküldésének napján benyújtottnak kell tekinteni.
A VÁSZ 55. cikkének 2. §-a szerint a küldemény megsérülése esetében a vasút választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére vagy pedig a sérülés kijavítására köteles. A kártérítés összege a küldemény megsérülése esetében nem haladhatja meg a) a küldemény teljes elveszése esetében járó kártérítés összegét, ha a sérülés következtében a teljes küldemény értéke csökkent; b) az értékben csökkent rész elveszéséért járó kártérítés összegét, ha a küldemény csak egy része sérült meg.
A felperes azzal, hogy a jár összegét tanúsító kárszámlát felszólamlásához csatolta, a VÁSZ előírásainak eleget tett, mert az említett szabályzatban nincs olyan rendelkezés, amely „a kár összegét igazoló iratnak” csak az olyan javítási számlát tekintene, amelyben a teljesség követelményével a felhasznált anyag, a javításra fordított idő, az általános költség stb. tételenként részletezve szerepelnének. Ezeknek csak annyiban van jelentőségük, hogy az érvényesített követelés megfelel-e a kártérítés mértékét korlátozó rendelkezéseknek, ami kitűnik abból is, hogy a VÁSZ 67. cikkének 4. §-a „a kár összegét igazoló irat” szövegrész után közvetlenül és csak a VÁSZ 55. cikkének 1–2. §-aira, tehát e korlátozásokat tartalmazó rendelkezésekre utal.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes 1975. május 13-i peren kívüli felszólamlása nem volt hiányos, következésképpen a BVKH 1975. június 2-i levele nem tekinthető hiánypótlásra való hatályos felhívásnak.
A VÁSZ 64. cikkének 3. §-a szerint az elévülés a vasútnál benyújtott peren kívüli felszólamlás elintézésének tartama alatt szünetel. Az elévülés ismét folytatódik attól a naptól kezdve, amelyen a vasút a felszólamlót a felszólamlás elutasításáról írásban értesítette és a felszólamláshoz csatolt mellékleteket – a 67. cikk 5. §-ában említett okirat kivételével – visszaszolgáltatta.
A felperes hatályos peren kívüli felszólamlása a most említett rendelkezés szerint az elévülést szüneteltette. Az elévülés folytatódására viszont nem került sor, mert az alperes a felszólamlás elutasításáról nem küldött értesítést, így nem tekinthető az 1975. július 3-án benyújtott kereset elévültnek.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el.
Az újabb eljárás során a felperes keresetét érdemben kell vizsgálni és annak eredményéhez képest kell újabb határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 110/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás