GK BH 1976/513
GK BH 1976/513
1976.11.01.
Hibás teljesítés miatt indított gazdasági perben a pertárgy értéke abban az esetben is a hibás szolgáltatás – vagy a szolgáltatás hibás részének – értéke, ha a bíróság a vállalkozót a megrendelő által kért kicserélés helyett kijavításra kötelezi [Pp. 24. § (1) bek., 81. § (1) bek., 369. §, 5/1968. (IV. 6.) EVM sz. r.-tel közzétett Építési Szerződés Alapfeltételei 33. § (1) bek. b) pont, 29. § (1) bek.].
A felek a felperes 22 000 m2-es szerelőcsarnokának kivitelezésére vállalkozási szerződést kötöttek. Az abban megállapított befejezési határidőre, 1973. július 31-re a létesítmény nem készült el, az átadás-átvétel csak 1973. december 10-én történt meg. A felek jegyzőkönyvi megállapodása szerint az átvétel nem terjedt ki a tető hő- és vízszigetelési, valamint bádogos munkáira. Mivel ez utóbbi munkákat az alperes a vállalt határidőre nem készítette el, sőt a felperes megítélése szerint hibásan végezte a kivitelezést, a felperes előzetes szakértői bizonyítás elrendelését kérte.
Az előzetes szakértői bizonyítás során beszerzett szakvélemény szerint a tető hibás, és a hiba kijavítása csak a tető lebontása és újbóli elkészítése útján lehetséges. A felperes – miután az ilyen módon történő kijavításra irányuló igényét az alperes a szakvélemény ellenére visszautasította – keresetet indított a tetőzet kijavítása, illetve teljes újrakészítése iránt. A javításon felül árcsökkentést is igényelt, a perértéket a munka vállalkozási díjában, 154 362 352 Ft-ban jelölte meg.
Az alperes kifogásolta az előzetes szakértői bizonyítás során beszerzett szakvéleményt. Az első fokú bíróság az ÉI-t rendelte ki szakértőként.
A peres eljárás során beszerzett további bizonyítékok, így az újabb szakértői megállapítások alapján az első fokú bíróság kötelezte az alperest a tetőzet hibáinak kijavítására, valamint 100 000 Ft díjleszállításra, továbbá az eljárási illeték megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította.
Az első fokú ítélet indokolása szerint az alperes által kivitelezett tetőszerkezet nem felel meg a szerződéses és a törvényes kellékeknek. Mivel azonban olyan bizonyíték nincs, hogy a hibás munka kijavítása értékcsökkenés alkalmazása mellett nem alkatinas a rendeltetésszerű célra, a bíróság a tető teljes lebontására és újbóli elkészítésére irányuló felperesi igényt elutasította.
Az ítélet indokolása rámutat arra, hogy a per során az alperes a javítást vállalta is, de mintán az épület tetőzete a kijavítás után sem fog megfelelni az első rendű munka követelményeinek, sem az esztétikai követelményeknek, a bíróság a beszerzett adatok mérlegelése alapján 100 000 Ft-ban határozta meg a díjleszállítás mértékét.
A fenti ítéletnek az eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezése ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Előadta, hogy a felperes a csarnok tetőzetének teljes kicserélését követelte, a tetőre eső 5 100 000 Ft perérték megjelölése mellett. Ugyanakkor az alperes szerint a szavatossági keresetnek az első fokú bíróság három vonatkozásban, hozzávetőleg csak 300 000 Ft erejéig adott helyt. Az alperes szerint ugyanis a szavatossági javítások becsült értéke, az értékcsökkenés összege, továbbá a szavatossági határidő meghosszabbításának becsült értéke egyenként 100 000 Ft-ot tehet ki.
Ezek szerint az alperes legfeljebb 300 000 Ft erejéig pervesztes, és csak ilyen összeg után, illetve ilyen mértékben lehetett volna illeték megfizetésére kötelezni. A felperes viszont 4 800 000 Ft erejéig lett pervesztes, ezért helytelen, hogy az eljárási illetéket teljes egészében az alperesnek kell viselnie. Az alperes fellebbezésében előadta, hogy a Pp. 8l. §-ának (1) bekezdése szerint a perköltség felől a pernyertesség arányának figyelembevételével kell határozni. Mivel pedig az első foltú bíróság a kijavítás elrendelésével lényegében őt arra kötelezte, amit peren kívül is elvállalt, a teljes perköltséget a felperesnek kell viselnie, legfeljebb azonban 300 000 Ft után kötelezhető az alperes a költségek viselésére.
A felperes a fellebbezésre vonatkozó ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását kérte. Előadta, hogy a perre az alperes adott okot, mert az előzetes bizonyítási eljárásban készített szakvélemény ellenére a kereset benyújtása előtti felhívásra úgy nyilatkozott, hogy a javítási munkálatokat meg sem kezdi addig, ameddig az ő megbízása alapján eljáró ÉI nem készíti el a szakvéleményét. A felperes előadta, hogy a perértéket a tetőre eső vállalkozási összeg figyelembevételével jelölte meg tagadta, hogy a perérték az alperes által alkalmazott módon számítandó, mert hibás tejesítés esetén a hibás munka teljes értékét kell perértékként figyelembe venni.
A fellebbezés nem alapos.
A rendelkezésre álló adatok alapján az első fokú eljárás során egyértelműen megállapítható volt az alperes hibás teljesítése, és miután a felperesnek a per megindítását megelőző felhívására – amelyet az utóbbi az általa beszerzett szakvélemény adataira alapított – az alperes nem szüntette meg a hibát, a szavatossági per megindítása alapos volt.
Az állandó bírósági gyakorlat szerint, amely az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett Építési Szerződési Alapfeltételek 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésen alapul, a hibás teljesítésre alapított igénynél a pertárgy értéke a szolgáltatás hibás részének, illetve a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használható részének az értéke. A pertárgy értékének szempontjából nincs különbség aszerint, hogy a megrendelő a hibás szolgáltatás kijavítását vagy a munka kicserélését kéri. Az adott esetben az előbbieken kívül a felperesnek meg részben sem lehet felróni, hogy a per megindításakor kicserélést kért, hiszen a birtokában levő szakvéleményben foglaltak szerint az adott időpontban joggal feltételezte, hogy a hiba elhárítása csak kicseréléssel lehetséges. Csak a peres eljárás során kirendelt szakértő által adott további szakvélemény adatai alapján jutott a bíróság arra a meggyőződésre, hogy az adott esetben a hiba kijavítással is megszüntethető.
A fentiek alapján tehát nem lehet a felperest pervesztesnek tekinteni azért, mert az egyébként jogos szavatossági igényének a bíróság – a részére biztosított jogkörénél fogva – olyan módon adott helyt, hogy a kivitelező alperest a kicserélés helyett a munka kijavítására kötelezte. A bíróságnak ez a rendelkezése lényegében nem a kereset részbeni elutasítása (e vonatkozásban tévesen tartalmazta az első fokú ítélet a kereset részbeni elutasításra vonatkozó rendelkezést), hanem a bíróság olyan döntése, amelyben a felek, valamint a népgazdaság érdekének megfelelően gondoskodott a kellékhibás szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti egyensúly helyreállításáról*. Az előbbiekből következik, hogy a hibás teljesítésnél a pertárgy értéke nem esik egybe azzal az összeggel, amelyért a hibák megszüntethetők, tehát nem a kijavítás költsége a pertárgy értéke és az illetékalap, ezáltal az alperes alaptalanul hivatkozott a 300 000 Ft kijavítási költségre mint illetékalapra is.
A fentiekre tekintettel helyesen kötelezte az első fokú bíróság a hibával érintett szolgáltatás, azaz a teljes tetőszerkezet ellenértékének figyelembevételével az alperest a pertárgy értékéhez igazodóan a felmerülő eljárási illeték megfizetésére.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az érdemben helyes első fokú ítéletet helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 956/1975. sz.)
*.
L. újabban a GKT 6/1975. sz. állásfoglalást is.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás