GK BH 1976/515
GK BH 1976/515
1976.11.01.
A keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzéséhez az első fokú bíróság kötve van; azt nem változtathatja meg saját hatáskörében [Pp. 130. § (1) bek. j) pont, 227. § (2) bek., 257.§, 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (1) bek.].
A felperes keresetében előadta, hogy az alperes külkereskedelmi vállalat mint bizományos magnetofonszalagokat szerzett be részére. A küldemény mennyiségi hiánnyal érkezett meg. Az alperesnek a hiány miatt a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 23. §-ának (1) bekezdése alapján igényt kellett volna érvényesítenie a fuvarozóval szemben, ennek a kötelezettségének azonban nem tett eleget, így a hiány következtében keletkezett kárt tartozik neki megtéríteni.
Az első fokú bíróság a keresetlevelet hiánypótlásra visszaadta, majd a keresetlevelet – mert a felperes hiánypótlási kötelezettségének a kitűzött határidő alatt nem tett eleget a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján elutasította.
Ez utóbbi végzés ellen a felperes fellebbezést nyújtott be s azt állította, hogy a hiánypótlásnak határidőn belül eleget tett.
Ezt követően az első fokú bíróság az eljárást folytatta, 1975. augusztus 18-án kelt végzésével a keresetlevél egy példányát megküldte az alperesnek és felhívta védekezésének előterjesztésére.
Az alperes védekezésében előadta, hogy a fuvarozó ellen a Fővárosi Bíróságnál keresetet nyújtott be. Igényérvényesítési mulasztás tehát nem terheli annál kevésbé, mert a fuvarozó elleni perben a bíróság még nem hozott határozatot.
Ezek után az első fokú bíróság végzést hozott, amellyel a pert megszüntette. A végzés indokolása szerint jelenleg még nem állapítható meg, hogy az alperes a bizományi szerződést megszegte, aminek folytán a keresetet idő előttinek kell tekinteni. A Pp. 157. §-ának a) pontja szerint a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a 130. § a) –h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A 130. § (1) bekezdésének f) pontja szerint pedig a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése idő előtti.
A végzés ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Ebben egyrészt azt kifogásolta, hogy az első fokú bíróság a tényállást helytelenül állapította meg, másrészt pedig, hogy a bíróság nem vizsgálta, eleget tett-e az alperes a fuvarozóval szemben igényérvényesítési kötelezettségének.
A fellebbezés alapos, mert az első fokú bíróság a keresetlevelet elutasító végzés ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezést követően jogszabálysértéssel folytatta az eljárást, továbbá mert a tényállás kellő tisztázása nélkül hozta meg – egyébként szintén eljárási jogszabálysértéssel – a pert megszüntető végzését.
A Pp. 257. §-a szerint, ha az első fokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzéshez nincs kötve (227. §), a fellebbezésnek maga is eleget tehet. Egyébként a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz.
A Pp. 227. §-ának (2) bekezdése szerint a pervezetésre vonatkozó, valamint az egyoldalú kérelmet elutasító végzéshez a bíróság nincs kötve, olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt (228. §) változtathat meg.
A keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján elutasító végzés sem pervezető, sem egyoldalú kérelmet elutasító végzés, így az ez ellen beadott fellebbezést az első fokú bíróságnak az eljárás folytatása helyett a Legfelsőbb Bírósághoz fel kellett volna terjesztenie.
Ezenkívül az első fokú bíróság pert megszüntető végzése is eljárási szabályt sért a következők miatt.
A felperes keresetében kártérítési követeléssel lépett fel az alperessel szemben azért, mert az alperes nem tett eleget a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 23. §-ának (1) bekezdésében meghatározott igényérvényesítési kötelezettségének. Az első fokú bíróság az általa elfogadott tényállás alapján azt állapította meg, hogy e vonatkozásban az alperest egyelőre mulasztás nem terheli, mert a fuvarozóval szemben igényérvényesítési kötelezettségének eleget tett. Ha azonban e megállapítás helytálló, akkor az alperes elleni kártérítés iránti kereset megalapozatlan, ezért a pernek idő előttiség címén való megszüntetése helyett a keresetet érdemben kellett volna elutasítani.
A per a Pp. 157. §-ának a) pontja, illetve 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján akkor szüntethető meg, ha a jogosult követelése fennáll, de még nem érvényesíthető a kereset benyújtásakor.
Az említett eljárási jogszabálysértésektől függetlenül a tényállás egyébként sem kellően tisztázott.
Annak megállapításához, hogy az alperes követett-e el igényérvényesítési mulasztást vagy sem, a küldemény átvételének körülményeit teljesen fel kell deríteni. Ebből a célból célszerűnek látszik a jelen pernek az alperes által a fuvarozó ellen indított perrel való egyesítése.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) és (2) bekezdései, illetve a 252. §-ának (2) és (3) bekezdései alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 194/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás