MK BH 1976/517
MK BH 1976/517
1976.11.01.
A munkaviszonynak alkalmatlanság miatt történő felmondása esetén a munkáltatónak konkrétan meg kell jelölnie azokat a körülményeket, amelyek miatt a dolgozót alkalmatlannak tartja a munkakörének további ellátására (Mt. 26. §).
A felperes 1972. november 27-én létesített munkaviszonyt az alperessel és állattenyésztési telepvezetői munkakört töltött be. Így ellátta a t-i szakosított tehenészeti telep vezetését, majd 1973 tavaszán átkerült a b-i üzemegységbe telepvezetőnek.
Az alperes az 1973. május 31-én hozott határozatával a felperes munkaviszonyát 15 napi felmondási idővel megszüntette, a felmondás indokolását az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással mellőzte.
A felperes kérte a felmondás indokolását, melynek az alperes a következők szerint tett eleget: „Szüksége volt a termelőszövetkezetünk szakosított szarvasmarhatelepén megfelelő szakképzettséggel rendelkező telepvezető alkalmazására, illetve ilyen munkakör betöltésére. Ebben a munkakörben Önt alkalmaztuk abban a reményben, hogy a szakosított szarvasmarhatelep vezetői feladatok ellátását, vagyis a szarvasmarhatelepnek önálló intézkedési joggal és felelősséggel való irányítását biztosítottuk. Miután meggyőződést szereztünk rövid ideig tartó tényleges ténykedése alapján, hogy reményeinkben a személyét illetően csalódtunk és nem bízhatjuk Önre a szakosított szarvasmarhatelep vezetői munkakörének ellátását, szükségszerűen került sor munkaviszonyának felmondással történt megszüntetésére. Alátámasztja ezt az a körülmény, hogy ez, ideig még nem töltöttük be más szakemberrel az Ön volt munkakörét, erre alkalmas személy hiányában.”
A felperes a panaszában kérte a felmondás hatályon kívül helyezését arra hivatkozással, hogy a „reményeinkben csalódtunk személyét illetően” nem megfelelő és világos ok a felmondásra.
A munkaügyi döntőbizottság a felmondási okot valósnak találva, a felperes panaszát elutasította.
A felperes a keresetében kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását. Fenntartotta a panaszában előadottakat és kiegészítette azzal, hogy az alperes az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogokat nem rendeltetésszerűen gyakorolta. A termelőszövetkezet a munkájára csak addig tartott igényt, amíg az átvett szarvasmarhatelepre igényelhető állami támogatást – amelynek elnyeréséhez megfelelő végzettségű vezető szakember alkalmazására volt szükség – megkapta.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felmondás indokolása megfelelt a bizonyítás anyagának.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás lapos.
A felek között határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Mellőzhető az indokolás, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a vállalatnál, kivéve ha ez az első munkaviszonya vagy a dolgozó az indokolást kéri.
Az adott esetben a felperes egy évnél rövidebb ideig volt alkalmazásban, ezért a munkáltató jogszerűen adta úgy ki a felmondást, hogy annak indokolását mellőzte. A dolgozó kérelmére azonban indokolási kötelezettségének utólag eleget tett. Az indokolás azonban nem felel meg az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. A felmondás indoka, oka nem világos. A felmondás indokolása a következőket tartalmazza: „Mintán meggyőződést szereztünk rövid ideig tartó tényleges ténykedése alapján, hogy reményeinkben a személyét illetően csalódtunk és nem bízhatjuk Önre a szakosított szarvasmarhatelep vezetői munkakörének az előbbiekben közölt követelmények mellett való ellátását, szükségszerűen került sor munkaviszonyának felmondással történt megszüntetésére.” Ebből a megfogalmazásból azonban nem állapítható meg: mi volt az a magatartás, amely mellett tarthatatlanná vált a felperes munkaviszonyának további fenntartása. Valószínűnek látszik, hogy az alperes a felperes alkalmatlanságára kívánt hivatkozni. Ez azonban nem konkrét ok. Mint alkalmatlanságra alapított felmondás sem tekinthető olyannak, amelyből egyértelműen és világosan kitűnik a felmondás oka. E csupán általánosításokat tartalmazó indokok ugyanis megfosztják a dolgozót attól, hogy megfelelő védekezést terjesszen elő munkaügyi vitája során.
A részletesen megindokolt és tételesen felsorolt dolgozói magatartásoknál, amelyek megalapozzák az alkalmatlanságra történt felmondást, a munkaügyi vitában eljárt szerveknek sem általánosságban, hanem mindig konkrétan, az adott munkáltató és az adott munkakör figyelembevételével kell állást foglalniuk (Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10 144/1974. sz.).
Az adott esetben az alperes nem sorolta fel, melyek azok a magatartások, amelyek miatt a felperes a betöltött munkakör ellátására nem alkalmas. Ennek hiányában nem is vizsgálhatta az eljárt bíróság, hogy a felperes a magatartása vagy pedig a szakképzettségének hiányosságai miatt alkalmatlan-e az adott munkahelyen betöltött munkaköre további ellátására.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha észlelve a felmondás hiányosságait, a felperes keresetének helyt adott volna. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 350/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás