MK BH 1976/521
MK BH 1976/521
1976.11.01.
I. Ha a dolgozó a fegyelmi büntetése felfüggesztésének ideje alatt munkaköri kötelességét vétkesen megszegte, és ezért rá újabb fegyelmi büntetést szabtak ki, a felfüggesztett büntetés végrehajtására csak az újabb fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után kerülhet sor (Mt. V. 88., 94. §).
II. A dolgozó állásától való felfüggesztése csak az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabásával jár együtt. Egyéb fegyelmi büntetést kiszabó fegyelmi határozatban az állástól való felfüggesztést elrendelni vagy fenntartani akkor sem lehet, ha a dolgozóval szemben korábban elbocsátást kimondó határozatot hoztak, amelynek végrehajtását felfüggesztették és a dolgozó a felfüggesztés ideje alatt követte el az újabb fegyelmi vétséget. Ilyen esetben a vállalat, az újabb fegyelmi határozat jogerőre emelkedéséig a dolgozót az eredeti munkakörében köteles foglalkoztatni, és ha ennek nem tesz eleget, köteles megtéríteni a dolgozó elmaradt munkabérét (Mt. V. 91. §, MK 66. sz.).
A felperes az alperes vállalat alkalmazásában állott, gépkocsivezető munkakörben dolgozott. Az alperes forgalmi osztályvezetője a felperest szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert 1974. november 11-én három személynek nem adott ki menetjegyet, a kiadott jegyek egy részét visszavette, és 259 Ft bevételi többlete volt. A fegyelmi jogkör gyakorlója egyúttal a felperest a határozat jogerőre emelkedéséig állásától felfüggesztette és közölte, hogy az 1974. február 7-én hozott, végrehajtásában egyévi próbaidőre felfüggesztett elbocsátás fegyelmi büntetését végrehajtja.
A határozat ellen a felperes panasszal élt, de azt a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A felperes a döntőbizottság határozatának megváltoztatása érdekében keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszonyát állítsa helyre, és eredeti munkakörében foglalkoztassa, egyidejűleg térítse meg az elmaradt munkabérét, figyelembe véve a KPM munkáltató által kifizetett munkabért is. A munkaügyi bíróság összeg szerint nem határozta meg az alperes által fizetendő elmaradt munkabért.
Az ítélet indokolása szerint a felperes vétkessége nem nyert bizonyítást a terhére rótt cselekményekkel kapcsolatban. Így még a szigorú megrovás büntetés kiszabása is indokolatlan, ismételt fegyelmi büntetés hiányában pedig nem lehet végrehajtani a korábbi felfüggesztett elbocsátás büntetést sem. Ebből következően az Mt. 31. §-a, valamint az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes munkaviszonyát helyre kell állítani és meg kell téríteni az elmaradt munkabérét, illetőleg az új munkaviszonyában és a fegyelmi határozat kiadását megelőző munkakörében elért keresetének különbözetét.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. V. 91. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyelmi eljárás alá vont dolgozót legfeljebb egy hónapra állásától fel lehet függeszteni. Elbocsátás büntetéssel – a határozat jogerőre emelkedéséig – a felfüggesztés együtt jár. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a felfüggesztést meg kell szüntetni, ha annak indoka már nem áll fenn, de az elbocsátással együtt járó felfüggesztés kivételével az egyébként is megszűnik a fegyelmi határozat kézbesítésekor.
A felperessel szemben az alperes szigorú megrovás büntetést alkalmazott fegyelmi eljárás mellőzésével. Így az állásától való felfüggesztésre sor sem kerülhetett volna. Az a körülmény ugyanis, hogy az újabb büntetés jogerőre emelkedésével a korábbi, végrehajtásában felfüggesztett elbocsátás büntetés végrehajthatóvá válik, nem teszi lehetővé, hogy az alperes a határozat kiadásának napján – mivel az újabb határozat még nem jogerős – a felperest állásától felfüggessze. Ebből következik, hogy az alperesnek az általa kiszabott büntetés jogerőre emelkedéséig eredeti munkakörében kellett volna a felperest foglalkoztatnia, s az e kötelezettségének elmulasztása miatti munkabérveszteségét tartozik megtéríteni. A munkabér megtérítésének kötelezettsége azonban – amint arra a Munkaügyi Kollégium 66. számú állásfoglalása is utal – nem az Mt. 31. §-án és az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdésén alapul, mert az említett rendelkezések nem a munkaviszony fegyelmi büntetésként történő, hanem annak fegyelmi eljáráson kívüli jogellenes megszüntetésére vonatkoznak. Az adott esetben az alperes megtérítési kötelezettsége az Mt. V. 91. §-án alapul, illetőleg az ott írt kötelezettsége megsértésének következménye.
A felperest az előzőekből következően elhelyezkedési kötelezettség nem terhelte, mert a határozat jogerőre emelkedéséig a felfüggesztett büntetést nem lehetett volna végrehajtani. Jogellenes felfüggesztése miatt azonban munkaviszonyát kénytelen volt megszüntetni és más munkáltatónál elhelyezkedni. A periratokból megállapíthatóan a felperes 1975. február 3-tól állott a KPM K. I. munkáltató alkalmazásában 2200 Ft havi keresettel. A munkaügyi bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy a felfüggesztést megelőző négy negyedévben milyen összegű díjazásban részesült a felperes, és az ennek alapján számított átlagkeresetét figyelembe véve kellett volna az alperest a kereset-veszteségének megfizetésére kötelezni. Ennek elmulasztása miatt a jogerős ítélet megalapozatlan és végrehajthatatlan is, de egyben további viták forrása lehet, mert a marasztalási összeg megállapítását a bíróság az érdekelt félre bízta. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 383/1975. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás