MK BH 1976/525
MK BH 1976/525
1976.11.01.
A dolgozó teljes anyagi felelőssége tárgyában hozott ítélet ellen akkor is helye van fellebbezésnek, ha a munkaügyi bíróság a munkavállalói igazolási lap kijavítására irányuló kereseti kérelem alapján döntött a felelősség fennállása kérdésében (Pp. 358. §, Mt. 58. §, Mt. V. 96. §).
A felperes pénzbeszedőként állott az alperes vállalat alkalmazásában. Feladata a részére kijelölt körzetben kiadott gázszámlákon feltüntetett díjaknak a fogyasztóktól való beszedése volt. Az alperes a felperes 1973. szeptember 19-én történt elszámoltatása során azt állapította meg, hogy 5734 Ft hiánya van. 1973. szeptember 25-én az alperes a nyugtatömb alapján felvett pénzösszegekkel is elszámoltatta a felperest. Ennél az elszámoltatásnál azt állapította meg, hogy a felperes a nyugtatömb szerint átvett pénzösszegből 2673 Ft-ot nem fizetett be a vállalat egyszámlájára.
Az alperes az előzőekben részletezett hiányai miatt 1973. szeptember 26-án hozott fegyelmi határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után az alperes kiadta a felperesnek a munkakönyvét és a munkavállalói igazolási lapját (MIL-lap), amely utóbbin 8407 Ft összegű, javára fennálló tartozást tüntetett fel. A felperes sérelmesnek tartotta, hogy az alperes az 1973. szeptember 19-i elszámoltatás során megállapított 5734 Ft hiányt is feltüntette tartozásként a MIL-lapon és ezért panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A döntőbizottság a panaszát elutasította. Ezután a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Vitatta az 5734 Ft hiány megállapításának alapjául szolgáló elszámolás helyességét és kérte a MIL-lapjára vezetett tartozás összegének ezzel az összeggel való csökkentését.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetének részben helyt adva, akként rendelkezett, hogy a munkaügyi döntőbizottság határozatát „az összegszerűség vonatkozásában 2867 Ft-ra módosítja”. A bíróság tényként fogadta el, hogy a felperesnek a számlákkal való elszámoltatásakor 5734 Ft hiánya volt. Az volt az álláspontja, hogy a felperes a hiány folytán keletkezett kárt az Mt. 58. §-a, valamint az Mt. V. 96. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles megtéríteni. A kár bekövetkeztében azonban az alperest is mulasztás terheli, mert eltűrte, hogy tételes elszámolásra csak ritkán került sor. Az alperes mulasztását kárcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni, s ennek folytán a felperes csak a hiány fele összegét köteles megtéríteni.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes a fellebbezésében az ítéletben meghatározott összegű kártérítés alóli mentesítését, az alperes pedig a felperesnek a hiány teljes összegének megtérítésére való kötelezését kérte.
A megyei bíróság a felek fellebbezését hivatalból elutasította. Végzésének indokai szerint a felperes keresete az alperes által kiállított munkavállalói igazolási lapon történt bejegyzés kijavítására irányult, amely a felperes terhére 8407 Ft megtérítését írta elő. Ez esetben az ítélet ellen a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében nincs fellebbezésnek helye, a törvény által kizárt fellebbezéseket már az első fokú bíróságnak hivatalból el kellett volna utasítania.
A megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 58. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Az Mt. V. 96. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az Mt. 58. §-ában meghatározott felelősség terheli az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt.
A felperest mint pénz- és értékkezeléssel megbízott dolgozót az Mt. és az Mt. V. előzőekben részletezett szabályai szerinti felelősség terhelte a beszedésre átadott számlák és a fogyasztóktól átvett díjak tekintetében, s amennyiben azokban hiány keletkezett, köteles annak összegét megtéríteni. Az alperes a hiány összegét tartozásként mutatta ki a felperes munkavállalói igazolási lapján, és a perben az volt vitás, hogy a munkavállalói igazolási lapon kimutatott 8407 Ft tartozásból 5734 Ft tartozás fennáll-e azon a címen, hogy ezt az összeget a felperes az Mt. és az Mt. V. idézett rendelkezései értelmében fennálló anyagi felelőssége alapján köteles megfizetni az alperesnek.
A Pp. 358. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a munkaügyi bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a dolgozó anyagi felelőssége tárgyában hozott határozata ellen, ha a marasztalás munkaviszonyra vonatkozó szabály olyan rendelkezésén alapszik, amely szerint a felelősség korlátlan, vagy annak felső határa eléri vagy meghaladja a dolgozó másfél havi átlagkeresetét, tekintet nélkül a marasztalás összegére, illetőleg a kár vagy a hiány mértékére.
A munkaügyi bíróság az ítéletében a felperes anyagi felelőssége felől döntött, mégpedig olyan munkajogi szabály alapján, amely a teljes anyagi felelősség alkalmazását teszi kötelezővé következésképpen az ítélete ellen a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében fellebbezésnek van helye. E szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes keresete a munkavállalói igazolási lapon tett bejegyzés helyesbítésére irányult, mert ez a kereseti kérelem magában foglalta az abban a kérdésben történő döntésre irányuló kérelmet is, hogy fennáll-e a teljes anyagi felelőssége a MIL-lapon feltüntetett tartozásból általa vitássá tett összeg erejéig.
A megyei bíróság tehát tévesen állapította meg a fellebbezés kizártságát, s ekként törvénysértő a határozata, amelyben a felek által benyújtott fellebbezéseket mint a törvényben kizárt jogorvoslat iránti kérelmeket hivatalból elutasította. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 233/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás