BK BH 1976/537
BK BH 1976/537
1976.12.01.
Ha a perújítási kérelemben előadott tények alapján – amennyiben bebizonyosodik – arra lehel következtetni, hogy az elkövető nem volt az adott időpontban a cselekmény végrehajtásának színhelyén, a perújítást el kell rendelni (Be. 279. §).
A járásbíróság a terheltet – más bűncselekmények mellett – megrontás bűntettében is bűnösnek találta. Az első fokú ítéletet a megyei bíróság annyiban változtatta meg, hogy a terheltnek megrontás bűntetteként értékelt cselekményét természet elleni erőszakos fajtalanság bűntettének minősítette.
Az elítélt védője a jogerős határozatok ellen perújítási kérelmet terjesztett elő a kk. K. G. sérelmére elkövetett és természet elleni erőszakos fajtalanságnak minősített cselekménnyel kapcsolatban.
A megyei bíróság a perújítási kérelmet elutasította.
Az alapügyben a kk. K. G. sérelmére elkövetett cselekménnyel kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.
Az elítélt a vádbeli napon de. 11 óra 30 perc körüli időben tartózkodott a terhére rótt cselekmény színhelyén. Az arra haladó 6 éves K. G-t durva szavakkal és fenyegetéssel arra hívta fel, hogy a hímvesszőjét húzogassa. A gyermek a következményektől tartva az elítélt kérésének eleget tett, majd sírva hazarohant és elmesélte a történteket, személyleírást is adott az őt inzultáló férfiról. Mintegy három hét elteltével a gyermek észrevette a terheltet és a korábbi eseményre utalva megmutatta nagyanyjának, majd dr. Sz. L. figyelmét is felhívták a terheltre. Pár nap múlva dr. Sz. L. az elítélttel ismét találkozott, őt észrevétlenül lakásáig kísérte, így lakcímét megtudta és feljelentést tettek.
Az elítélt más cselekmény miatt őrizetbe került, ekkor mind a kk. K. G. sérelmére, mind a kk. F. L. sérelmére végrehajtott természet elleni fajtalanság elkövetését beismerte, a tárgyaláson azonban már tagadta. A járásbíróság a tagadásával szemben a kk. K. G. sérelmére elkövetett cselekményben a terhelt bűnösségét megállapította, a kk. F. L. sérelmére elkövetett bűncselekmény vádja alól azonban bizonyítottság hiányában elmentette. Az első cselekménnyel kapcsolatban a járásbíróság a kk. K. G.-nak és hozzátartozóinak, valamint V. L.-nak, a terhelt közvetlen munkatársának tanúvallomására alapította a tényállást. Az utóbb említett tanú igazolta, hogy a vádbeli napon a terhelt betegállományban volt, nem dolgozott, következésképpen a délelőtti órákban a bűncselekmény színhelyén jelen lehetett.
A másodfokú bíróság ugyanezen bizonyítékokra utalással a vádlott bűnössége szempontjából nem tulajdonított jelentőséget annak az újabb védelmi előterjesztésnek, mely szerint a terhelt a vádbeli napon igazoltan dolgozott, sőt a vonatkozó igazolás tartalmi valóságát kétségesnek tartotta. A másodfokú bíróság további indokolása szerint a terhelt egyébként is beismerte a bűncselekmény elkövetését, még ügyészi kihallgatásakor sem hivatkozott olyan körülményekre, amelyek a korábbi beismerő vallomások bizonyító erejét gyengíthetnék.
A lefolytatott perújítási nyomozás adataiból kitűnően az állapítható meg az elítélt volt munkáltatójának hivatalos igazolása, a vonatkozó napi jelentés és bérelszámolási okmányok tanúsága szerint, hogy a vádbeli napon az elítélt nem volt táppénzes állományban, dolgozott, ellenben az alapügyben ennek ellenkezőjéről vallomást tett V. L. volt távol a munkahelytől fizetett szabadság címén.
H. J., a munkahelyi brigád harmadik tagja a perújítási nyomozás és a lefolytatott szembesítések alkalmával ugyancsak határozottan azt állította, hogy az elítélt a vádbeli napon dolgozott, hogy munkahelyét engedély nélkül nem hagyta el, ketten végezték a szabadságon levő V. L. munkáját is.
A megyei bíróság végzésének indokai szerint a perújítási nyomozás adatai, H. J. vallomása – bár új bizonyíték – perújítás elrendelésére nem alkalmasak, mert az alapügyben: a) az elítélt beismerő vallomást tett a nyomozás alkalmával, még azt is beismerte, hogy H. V-től kölcsönkért kerékpár nála volt; b) a sértettnek és hozzátartozóinak a tanúvallomása határozott volt; c) az elítélt bűnösségét bizonyítják az elfogásának körülményei is; d) az új adatok azért sem alkalmasak annak valószínűsítésére, hogy a bűncselekmény színhelyén a terhelt nem lehetett jelen, és ekként a bűncselekményt nem ő követte el, mert a munkavégzés időpontjára vonatkozó igazolást az alapügyben másodfokon eljárt bíróság már értékelte, illetve mert a munkáltató olyan információt adott, hogy az elítélt a munkahelyét napközben engedély nélkül többször elhagyta.
A megyei bíróság – határozatának indokaiból kitűnően – a perújítási nyomozás által feltárt új bizonyítékok és az alapügyben felmerült bizonyítékok bizonyító erejének együttes értékelése alapján hozta meg a döntését. Az állandósult bírói gyakorlat szerint azonban a perújítás megengedhetősége kérdésében határozó bíróság nem értékelheti ily módon a bizonyítékokat, döntése szempontjából csak azt kell vizsgálnia, hogy az új bizonyítékok valóságuk esetén alkalmasak lehetnek-e olyan eltérő tényállás megállapítására, amely az elítélt bűnösségére vagy a büntetés kiszabására is kihat. Jelen ügyben az új bizonyítékok erre alkalmasak, mert a megállapított tényállástól eltérően igazolják, hogy a terhelt nem volt táppénzes állományban, dolgozott, így arra van adat, hogy V. L. az alapügyben valótlan tényeket állított. Mindez pedig kétségessé teszi a terheltnek az elkövetéskor a bűncselekmény helyszínén való jelenlétét. H. J. tanú vallomása az e napon való munkavégzés körülményeire konkrét adatokat tartalmaz, e vallomás hitelét az általánosságban megfogalmazott munkáltatói információkkal szemben nem a perújítás megengedhetősége tárgyában határozó, hanem csak a perújítás alaposságát tárgyaláson elbíráló bíróság jogosult lemérni.
Az alapügyben másodfokon eljárt megyei bíróság nem a perújítási nyomozásban beszerzett eredeti okmányok és tanúvallomások alapján, hanem csupán a terhelt felesége által becsatolt igazolás adataihoz képest foglalkozott a munkavégzés időpontjával és az igazolást éppen V. L.-nak a perújítási nyomozásban valótlannak mutatkozó vallomása alapján tartotta kétségesnek és vetette el. Következésképpen a perújítás által feltárt adatok a másodfokú bíróság előtt nem voltak ismeretesek, azok minden tekintetben új bizonyítékok.
A végzés egyéb indokaival kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság még a következőkre mutat rá.
a) Az elítélt a nyomozás során két ízben, valamint az ügyész előtti kihallgatásakor valóban beismerő vallomást tett. Az elmeorvosi vizsgálat alkalmával azonban azt hangsúlyozta, hogy a gyermekek sérelmére bűncselekményt nem követett el.
Az ügyben kihallgatott nyomozók vallomásaiból kiderül, hogy az elítélt a nyomozás során is állította, hogy a két kk. sértettnek az elkövető ruházatáról adott leírása (kockás ing, bársony nadrág) az ő ruházatával nem azonos, hogy a személyről adott leírás más férfira illik. Ezek olyan védekező állítások, amelyek a beismerés jelentőségét csökkentik, különös tekintettel arra, hogy az elítéltnek valóban nem volt bársonynadrágja és hogy a nyomozás alkalmával a kk. F. L. sérelmére elkövetett azt a cselekményt is beismerte, amelyet a bíróság terhére nem állapított meg. E körbe tartozik, hogy mind K. G. mind F. L. azonos leírást adott az elkövető személyéről, ruházatáról és részben annak kerékpárjáról.
b) A bűnügyi iratok között a K. G. sérelmére elkövetett cselekmény eredeti feljelentése nem szerepel. A rendőri feljelentés akkor kelt, amikor az elítélt már őrizetben volt és első beismerése is megtörtént. Őrizetbe vétele más bűncselekményeknek volt a következménye és semmi kapcsolatban nincs a K. G. elleni bűncselekménnyel.
c) A 6 éves K. G. mintegy 3 hét elteltével ismerte fel támadójában az elítéltet, a hozzátartozói ennek a felismerésnek alapján tettek vallomást a felismerési eljárásban. Tanúvallomásuk tehát nem közvetlen észlelésen alapszik. A gyermek a felismerési eljárásnál nem volt jelen.
d) H. V. tanúvallomása a kerékpárja kölcsönadásával kapcsolatban nem jelentőség nélküli, de tárgyalási vallomása szerint az elítéltnek csak szeptemberben adta kölcsön a kerékpárt, másrészt az elkövetőnél volt kerékpár jellemzőit F. L. mondta el részletesen. Ez ugyan ráillett H. V. kerékpárjára, viszont a jogerős ítéleti megállapítás szerint nem az elítélt volt az, aki a kerékpárt használta. Ezért a kerékpárkölcsönzés ténye a perújítás elrendelése szempontjában ilyen megvilágításban jön figyelembe.
A perújítási nyomozás adatai – a kifejtettekből következően – alkalmasak annak valószínűsítésére, hogy V. I. a terhére rótt egyik bűncselekményt nem követte el, s hogy ennélfogva részbeni felmentésére, illetve a terhére megállapított más bűncselekmény miatt vele szemben enyhébb büntetés kiszabására kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 260. §-a alapján a megyei bíróság végzését megváltoztatta és a Be. 279. §-ának (1) bekezdése alapján a perújítást elrendelte (Be. 268., 269. §). (Legf. Bír. Bf. I. 876/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás