PK BH 1976/539
PK BH 1976/539
1976.12.01.
Termelőszövetkezeti tag hozzátartozója által a tag halála folytán érvényesített kártérítési igény elbírálása megelőző eljárás lefolytatása nélkül közvetlenül bírósági hatáskörbe tartozik (Ptk. 7. §, 1972. évi IV. tv. 3. §, 1967. évi III. tv. 90., 93., 95. §).
A felperes férje – aki nyugdíjas termelőszövetkezeti tag volt – 1974. február 11-én az alperes termelőszövetkezet fogatával trágyahordási munkát végzett. A felperes férje munka közben, a lovak váratlan megiramodása következtében halálos balesetet szenvedett.
A felperes a temetési költséget és baleseti járadékot magában foglaló kártérítési igényt jelentett be az alperesnél, bejelentése azonban megválaszolatlanul maradt. Ezt követően indított keresetet az alperes ellen. A perbe – az alperes pernyertessége érdekében – az Állami Biztosító megyei igazgatósága beavatkozott.
Az első fokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott. Megállapította, hogy a felperes férje az alperestől bérelt rétre történt trágyahordás közben szenvedte el halálos balesetét, s ezért az alperes az 1971. évi 34. sz. tvr-rel módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. (Tv.) 90. §-ának (1) bekezdésében, de a Ptk. 353. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján is kártérítési felelősséggel tartozik. A járásbíróság a felperes követelését az összegszerűség tekintetében csak részben találta alaposnak.
Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes és a beavatkozó élt fellebbezéssel.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte az iratoknak az alperes szövetkezeti döntőbizottságához való áttételét. A másodfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes férje az alperes fogatával az alperes használatában álló ingatlanra hordott trágyát és eközben szenvedett halálos üzemi balesetet. Megállapította továbbá, hogy a felperes a követelését nem mint örökös, hanem mint az elhalt közeli hozzátartozója érvényesítette. A felperes igényének alapja a munkavégzéssel kapcsolatos, ezért a vita rendezésénél – figyelemmel a Tv. 93. §-ának (4) bekezdésére is – elsősorban a termelőszövetkezet döntésre jogosult szervei kötelesek eljárni, és csak e szervek döntése után nyílik meg a keresetindítás lehetősége.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Tv. 93. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a tag jogaival és kötelességeivel kapcsolatban a termelőszövetkezet és tagja között keletkezett vita eldöntése a szövetkezeti döntőbizottság hatáskörébe tartozik.
A Tv. 93. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagsági vita elintézésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni abban az esetben, ha a vita a termelőszövetkezet és a közös munkában részt vevő családtag között a munkavégzéssel kapcsolatban merül fel.
A Tv. 95. §-a szerint viszont a termelőszövetkezet, valamint a külső személyek és szervek közötti jogvitákra az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók.
A Tv. 93. §-ában foglalt rendelkezésekből kitűnőleg tehát a tagsági vita alanya a termelőszövetkezet, illetőleg a tag és a közös munkában részt vevő családtag tehet; ez utóbbi is azonban csak akkor, ha a vita a közös munkában történt részvétellel kapcsolatban merült fel.
A felperes nem vett részt a közös munkában (a perbeli adatok szerint nagyfokban munkaképtelen); igénye tehát nem mint a közös munkában részt vevő családtagnak és nem a saját munkavégzésével kapcsolatban merült fel. Ellenkezőleg, a felperes mint a termelőszövetkezeten kívülálló személy érvényesítette kártérítési igényét. A felek közötti jogvitára tehát az erre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
Minthogy nincs olyan jogszabály, amely a felek vitájának elbírálását a bíróságon kívüli más szerv hatáskörébe utalná, a vita elbírálása a Ptk. 7. §-ában, valamint az 1972. évi IV. tv. 3. §-ában foglaltak alapján – megelőző termelőszövetkezeti döntőbizottsági eljárás nélkül – bírósági útra tartozik annak ellenére, hogy a felperes az elhalt nyugdíjas termelőszövetkezeti tag közeli hozzátartozója.
A per adataiból egyébként nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a felperes férjének balesete üzemi jellegű-e vagy sem. Így az is kétséges, hogy a vitát a termelőszövetkezet felelősségére vonatkozó anyagi jogszabályok [Tv. 90. §, 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 133. §, 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 213–218. §] vagy a Ptk. rendelkezései (348., 353., 339. §) alapján kell-e elbírálni. A perben ugyanis ellentmondó adatok vannak arra, hogy a felperes férje által szenvedett baleset az alperes vagy az elhalt részére végzett munka közben következett-e be. Ezzel kapcsolatban a perben eljárt bíróságok egymással ellentétes tartalmú tényállást állapítottak meg. Bármelyik eset áll is azonban fenn, a vita elbírálására a bíróságnak van hatásköre, tehát a másodfokú bíróságnak az első fokú bíróság ítéletét érdemben kellett volna felülbírálnia. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 131/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás