PK BH 1976/542
PK BH 1976/542
1976.12.01.
A szolgálati találmányok után járó találmányi díj megállapításának elvi alapja az, hogy a díj mértéke a szóban levő értékesítés esetén általában alacsonyabb annál a díjnál, amely a nem szolgálati találmány feltalálóját e jogcímen megilletheti [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek. a) pont].
Az első fokú bíróság elfogadta a könyvszakértőnek azt a megállapítását, amely szerint a II. r. alperes a szabadalmi oltalommal védett negatív ólomlemez gyártásával 1972 elejétől 1974 végéig 4 290 000 forint nyereséget ért el és a találmányi díj alapjaként ezt az összeget vette figyelembe. Az ítélet indokolása szerint a perbeli szolgálati találmány műszaki-szellemi színvonala belföldi viszonylatban átlagon felüli, világviszonylatban pedig megközelíti az átlag színvonalát. A találmány jelentősége szempontjából utalt arra, hogy annak felhasználásával a II. r. alperes biztosítani tudta a szabvány előírásoknak megfelelő akkumulátorok gyártását. Mindezekre tekintettel az első fokú bíróság a hasznos eredmény 10%-ának megfelelő összegben (429 000 Ft) állapította meg a találmányi díj összegét, amelyből az I. r. felperes javára – 1/3 szerzőségi arányához képest – 143 000 Ft-ot ítélt meg. Az ugyancsak 1/3–1/3 arányban társszerző felperesek részére pedig fejenként, a per során felemelt keresetüknek megfelelően, 30 000 Ft megfizetésére kötelezte a II. r. alperest.
Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett és kérte az I. r. felperes javára megítélt feltalálói díj összegének 30 000 Ft-ra való leszállítását.
Az I. r. felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helyben hagyására irányult.
A II. r. alperes fellebbezése részben alapos. Ezúttal is csak a találmányi díj összegszerűségével kapcsolatos kérdéseket vitatta. Azzal érvelt, hogy a díj-alap a ténylegesen felhasznált huminsav és az indulin beszerzési ára közötti különbség.
Ennek elfogadása azt jelentené, hogy a találmány lényege anyaghelyettesítés, ami pedig önmagában szabadalmi oltalomban nem lett volna részesíthető. Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság arra, hogy a szabadalom negatív ólom akkumulátor lemezmasszát véd, s így az annak gyártásával elért, nem pedig az adalékanyagként felhasznált huminsav alkalmazásával kimutatható vállalati hasznos eredmény a feltalálói díj alapja.
Nem értett egyet viszont a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróságnak a feltalálói díj mértékével kapcsolatban kifejtett álláspontjával.
A 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet (R.) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja a szolgálati találmány értékesítésének arra az esetére vonatkozik, amikor a szolgálati találmány szabadalmasa a találmány tárgyát a gazdasági tevékenységének körében saját maga állítja elő, használja és hozza forgalomba.
Az értékesítésnek erre az esetére vonatkoztatva az első fokú bíróság ítéletének indokolásában olyan bírói gyakorlatra hivatkozott, amely szerint a találmányi díj mértéke általában nem haladhatja meg a vállalati hasznos eredmény 20–25%-át. Ebből tehát az következnék, hogy a feltalálói díjat ennek a felső határnak a keretein belül kell megállapítani.
Az R. a szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót megillető díj mértékét, annak kereteit nem határozza meg. Nincs tehát jogszabályi alapja annak, hogy a díjazás százalékos arányának felső határát általános iránymutató jelleggel a bíróság állapítsa meg.
A szolgálati találmány feltalálójának munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki [Szt. 9. § (1) bek.]. Az ehhez szükséges tárgyi feltételeket a munkáltató biztosítja és viseli az ezzel kapcsolatos költségeket is. A nem szolgálati találmány feltalálója részére mindezek az előnyök általában nem biztosítottak. Emellett a találmány szabadalmaztatása iránti eljárással kapcsolatos költségeket a fenntartási illetéket is maga viseli. Viszont a szolgálati találmány feltalálója e kiadások alól mentesül.
Az ítélkezési gyakorlatban felmerült konkrét ügyekben az a tapasztalat, hogy a nem szolgálati találmányok hasznosítására kötött szerződésekben kikötött találmányi díj mértéke lényegesen alacsonyabb az első fokú bíróság által megjelölt díjkeretnél.
Az első fokú bíróság szerint irányadónak tekintendő díjazási keret olyan ítélkezési gyakorlat kialakulására vezethet, amely a szolgálati találmányok feltalálói részére aránytalanul magasabb díjazást biztosít, mint az egyéb feltalálóknak. Ilyen megkülönböztetésnek nincs elvi alapja. Ellenkezőleg: a díjazás elvi alapja általában az, hogy a díj mértéke a szóban levő értékesítés esetén általában alacsonyabb annál a díjnál, amely a nem szolgálati találmány feltalálóját e jogcímen megilletheti.
A perbeli szolgálati találmányt a II. r. alperes ugyancsak az R. 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt módon értékesítette. Az első fokú bíróság a feltalálói díj mértékét nem az előbb kifejtett helyes elvi megfontolások szem előtt tartásával állapította meg. Emellett még figyelmen kívül hagyott olyan peradatokat is, amelyeknek értékelése a találmányi díj megállapításánál nem mellőzhető.
A műszaki szakértői vélemény szerint a találmány felhasználásával előállított akkumulátorok megvizsgált jellemzői elérik a világszínvonalat, kivéve a szabályos tárolás után megengedhető önkisülést, amelyre vonatkozó adatokat a szakértő „rendkívül kedvezőtlennek” véleményezte. Az első fokú bíróság felhívására a szakértő nyilatkozott a találmány megalkotásával kapcsolatos feltalálói tevékenységről is. Ennek „mennyiségét” mintegy 600 – különösen nem jelentős színvonalú – mérnökórában jelölte meg. A feladat elvégzése nagymennyiségű rutinmunkát és kismennyiségű alkotói tevékenységet igényelt, a végzett munka nem volt különösebben bonyolult.
Ezeknek az adatoknak a mérlegelése még akkor sem lett volna mellőzhető, ha a peres felek egyébként elfogadták a szakértő által a találmány műszaki-szellemi színvonalára vonatkozólag adott összefoglaló véleményt.
Mindezekre tekintettel, valamint egyéb hasonló vegyipari szolgálati találmányokkal kapcsolatos díjperekben folytatott ítélkezési gyakorlat alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az első fokú bíróság által megállapított 10%-os díjkulcs túlzott és ezért indokolt volt a 6 %-os mértékre csökkenteni. Így a 4 290 000 Ft vállalati hasznos eredménnyel mint díjalappal számolva, ennek a 6%-a 257 400 Ft, amely összegből az I. r. felperest az 1/3 szerzőségi részaránynak megfelelően 85 800 Ft találmányi díj illeti meg.
Az első fokú ítélet fellebbezett részének részbeni megváltoztatásával, a leszállított találmányi díjösszeggel arányosan a Legfelsőbb Bíróság csökkentette az I. r. felperes részére megítélt első fokú eljárási költségeket is. Annak folytán viszont, hogy a II. r. alperes fellebbezése nagyobb részben nem vezetett eredményre, az I. r. felperes részére a rendelkező részben írt másodfokú eljárási részköltségeket tartozik fizetni [Pp. 78. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 757/ 1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás