PK BH 1976/543
PK BH 1976/543
1976.12.01.
A védjegyoltalom lemondás esetén a lemondó által megjelölt időpontban szűnik meg, tehát visszamenőlegesen is megszűnhet [1969. évi IX. tv. 3. § (2) bek. b) pont, 16. § b) pont].
A bejelentő a Genfi Nemzetközi Iroda útján kérte a nemzetközi lajstromszámú FERROPHOR szóvédjegy magyarországi oltalmát az 5. áruosztályba tartozó gyógyszerekre,
Az Országos Találmányi Hivatal a bejelentést elutasította, mert álláspontja szerint a megjelölés az összetéveszthetőségig hasonló a más bejelentők javára korábban engedélyezett „FERROPHOS”, illetve „VENTOFOR” védjegyekkel.
A bejelentő a bíróságtól kérte az elutasító határozat megváltoztatását. Az Országos Találmányi Hivatal igazolásával bizonyította, hogy a nemzetközi lajstromszámú FERRO-PHOS szóvédjegy magyarországi oltalma – lemondás következtében – 1970. november 1-i hatállyal megszűnt. A VENTOFOR megjelölés hazai védjegyoltalma pedig nem zárja ki a kért védjegyoltalom engedélyezését.
Az első fokú bíróság a megváltoztatási kérelmet elutasította. A bíróság végzése ellen a bejelentő fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a VENTOFOR védjegy oly mértékben különbözik az oltalmazni kért megjelöléstől, hogy az összetévesztés veszélye kizárt. Hasonlóság csupán az utolsó szótagnál van, az első két szótag kiejtésben és írásban egyaránt lényegesen eltérő. A hangzás és az írás jellegét meghatározó mássalhangzók között az első két szótagban egyáltalán nincs azonosság. Az utolsó szótagok közötti hasonlóság nem elegendő az összetéveszthetőség megállapításához.
Helyesen állapította meg az első fokú bíróság és az Országos Találmányi Hivatal, hogy a FERRO-PHOS megjelölés az összetéveszthetőségig hasonlít az oltalmazni kért FERROPHOR megjelöléshez. Az eltérés csupán az utolsó szótag előtti kötőjel és a megjelölések utolsó betűje („R”, illetve „S”).
A bíróság eljárás során azonban a bejelentő az Országos Találmányi Hivatal által kiállított közokirattal igazolta, hogy a korábbi ütköző védjegyoltalom Magyarország vonatkozásában 1970. szeptember 1-i hatállyal megszűnt. Ettől az időponttól számítva az újabb bejelentésig (1972. október 17.) két év már eltelt. Ezért a védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. §-a (3) bekezdésének b) pontja nem zárja ki a kért védjegyoltalom megadását. E rendelkezés értelmében a korábbi – más javára fennállott – védjegyoltalom megszűnése akkor teszi lehetővé az újabb védjegyoltalmat, ha a megszűnés óta két év már eltelt. A másodfokú bíróság nem fogadta el az első fokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a Vt. 3. §-a (3) bekezdésének b) pontja alkalmazása tekintetében a védjegytörlés visszamenőleges hatályára vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. A védjegytörvénynek nincs ilyen rendelkezése. A Vt. 3. §-a (3) bekezdésének b) pontjában megjelölt két éves határidő a korábbi védjegyoltalom megszűnésétől kezdődik. Eltérő rendelkezés hiányában a megszűnés időpontját a Vt. 16. §-ában meghatározott módon kell számítani. Ettől az időtől számítva pedig az újabb bejelentésig a két éves határidő már eltelt (ugyanilyen álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság Pkf. IV. 20 054/1975/2. szám alatt). A Vt. 16. §-ának b) pontja szerint lemondás esetén a védjegyoltalom a lemondó által megjelölt időpontban szűnik meg, tehát visszamenőlegesen is megszűnhet.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzésének a megváltoztatásával megváltoztatta az Országos Találmányi Hivatal határozatát és elrendelte az oltalmazni kért nemzetközi szóvédjegy magyarországi lajstromozását. (Legf. Bír. Pkf. IV. 21 195/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás