PK BH 1976/545
PK BH 1976/545
1976.12.01.
I. A vállalkozót a megrendelő szakszerűtlen utasítása esetén, ha a figyelmeztetés nem járt eredménnyel, legfeljebb elállási jog illeti meg [Ptk. 389. § (1) bek., 390. § (1), (2) bek.].
II. A z önállóan, saját nevében keresetet indító felperes nem tekinthető perlési megbízottnak.
A tulajdonostársak természetben megosztva használják azt a házasingatlant, amely 3/4 részben az alperesnek, 1/4 részben pedig testvérének közös tulajdona. Az alperes szerette volna az ingatlan vázrajzi megosztását is biztosítani, ezért ügyvéd útján megbízta a felperest a megosztási vázrajz elkészítésével. A felperes, aki vízügyi tervezési csoportvezetői munkakörben dolgozik, magántervezésre nem jogosult. Ettől függetlenül elvégezte a szükséges felmérést és megosztási vázrajzot is készített.
Az alperes a megbízás alkalmával külön is hangsúlyozta, hogy a tényleges használatnak megfelelően kéri a megosztási terv elkészítését úgy, hogy az utcai rész neki, az udvari rész pedig tulajdonostársának jusson.
A felperes ez utóbbi utasítástól eltérő módon készítette el a megosztási vázrajzot arra hivatkozva, hogy az építésügyi hatóság csupán az általa választott módon engedélyezheti az ingatlan természetbeni megosztását. A vázrajzot nem a felperes, hanem munkatársa, K. B. írta alá, aki magántervezésre jogosult.
A felperes vállalkozási díjként 2200 Ft-ot számított fel. Ennek fizetését az alperes megtagadta arra hivatkozva, hogy a vázrajz nem az ő kívánságának megfelelően készült el.
A felperes azután 2200 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárás során az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az alperes azzal érvelt, hogy a felperes magántervezésre nem jogosult, hivatkozott arra is, hogy a felperes által elkészített megosztási vázrajz nem felel meg annak a megosztási módnak, ahogyan azt kívánta, így azt nem tudja felhasználni.
Az első fokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 2200 Ft-nak és kamatának a megfizetésére. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helyben hagyta azzal, hogy az alperest az 50 Ft készkiadás megfizetése alól mentesítette.
Mindkét fokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes mint K. B. „perlési megbízottja” jogszerűen tarthat igényt a „vállalkozási díjra”. A bíróságok annak sem tulajdonítottak jelentőséget, hogy a tervek az alperes elgondolásával nem egyeztek meg, mert „a felperes a műszaki követelményeket is szem előtt tartva készítette el a rajzot”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A vállalkozási díj alapja az érvényes vállalkozási szerződés. A peres felek között a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések figyelembevételével érvényes vállalkozási szerződés nem jött létre, mert a felperes a 2/1967. (IV. 9.) ÉM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint magántervezői tevékenységet nem folytathat. Ennek következtében a felperes vállalkozói díjra jogszerűen igényt sem tarthat.
A szerződés érvénytelensége folytán a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtti állapotot kellene helyreállítani. Miután azonban erre lehetőség nincs, a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések figyelembevételével kell a felek közötti jogvitát rendezni.
A perben eljárt bíróságok alap nélkül tekintették a felperest „perlési megbízottnak”. A felperes nem megbízottként, hanem önállóan, a saját nevében lépett fel a vállalkozási díjának megfizetése iránti igénnyel. A felperes eredeti előadása szerint K. B. csupán aláírta (szignálta) a vázrajzot, de minden munkát ő végzett. Csupán fellebbezési ellenkérelmében állította első ízben a felperes azt, hogy K. B.-nak a „perlési megbízottja”, aki – állítása szerint – a tervrajz elkészítésében is részt vett.
K. B. tanúkénti kihallgatása során tett ugyan erre utaló nyilatkozatot, a nevezett érdekeltségére tekintettel azonban az ellentétes bizonyítási adatokra is figyelemmel vallomását nem lehet ügydöntő jelentőségűnek minősíteni. Egyébként mai jogunk az úgynevezett „perbizomány” intézményét nem ismeri.
A felperes mint K. B. engedményese sem léphetett fel. A tervezési jogosultsággal rendelkező K. B. ugyanis ténylegesen nem végzett munkát az alperes részére, így a nevezettel szemben nem állott fenn olyan követelése, amelynek érvényesítési jogát a felperesre engedményezhette volna.
Kétségtelen, hogy a felperes jogosult lett volna K. B. nevében is képviseleti jog alapján vállalkozási szerződést kötni az alperessel. Ebben az esetben azonban közölnie kellett volna, hogy nem a saját nevében, hanem meghatalmazottként jár el. A peradatok alapján azonban megállapítható, hogy az alperes és K. B. között sem közvetlenül, sem képviselet útján nem jött létre vállalkozási szerződés. A nevezettek egymást nem is ismerték.
Az előadottak alapján tehát tévesen állapította meg mindkét fokú bíróság azt, hogy a felperes mint K. B. „perlési megbízottja” jogszerűen érvényesítette igényét.
Ettől függetlenül, ha a felek között érvényes vállalkozási szerződés jött volna létre, a felperes követelése ez esetben sem minősülne jogszerűnek.
A Ptk. 389. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalkozó köteles a megrendelő utasítása szerint eljárni. Az adott esetben a felperes megszegte a kapott utasítást. Közvetve ezt a felperes is elismerte, amikor személyes meghallgatása során előadta, hogy „az alperes elgondolásai nem egyeztek a műszaki követelményekkel”. Egyébként a felperes előadta azt is, hogy nem az alperes által óhajtott módon történt a megosztási vázrajz készítése.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes előadta, hogy valóban szóba került a megosztásnak az alperes által állított módja, álláspontja szerint azonban „az nem volt elfogadható”.
A Ptk. 390. §-ának (1) és (2) bekezdéséhen írt rendelkezések szerint, ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére az utasítást fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat.
Nem helytálló tehát a felperesnek az a jogi érvelése, hogy műszaki okból „jogosan” tért el az alperes utasításától. A felperes ugyanis az idézett anyagi jogi szabályok szerint erre nem volt jogosult. Szakszerűtlen utasítás esetén, ha a figyelmeztetés nem járt eredménnyel, legfeljebb elállási jog illette volna meg.
A megrendelő utasításától eltérően elkészített vázrajz nem felelt meg az alperes kívánságának és érdekének, ezért a felperes a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján csupán a vázrajz visszaadására tarthat igényt, térítésre azonban nem, mert az alperes nem jutott olyan szolgáltatáshoz, amellyel kapcsolatban a felperes ellenszolgáltatást igényelhetne.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatva a keresetet elutasította [Pp. 274. § (3) bek.]. Végül a perveszteség folytán a felperest kötelezte az alperes költségeinek a megfizetésére [Pp. 78. § (1) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 980/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás