GK BH 1976/548
GK BH 1976/548
1976.12.01.
Hibás teljesítés esetén díjleszállítás kártérítés jogcímén nem érvényesíthető, a kétféle igényt külön-külön kell elbírálni [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. § (1) bek., 25. § (3) bek., 13. §, Ptk. 318. §, 339. § (1) bek., GKT 29/1973. sz.].
Egy betongyár kivitelezését a II. r. felperes megbízásából az I. r. alperes, a villamosberendezéseket, ideértve az automatákat is, a II. r. alperes készítette, míg az altervezési munkálatokat a III. r. alperes végezte. A betongyárat 1969. december 30-án helyezték üzembe. Ekkor megállapította a szakbizottság, hogy a gyár a tervezés során meghatározott alapkövetelményt csak részben elégíti ki, a teljes automatizáltság helyett csak részfolyamatok vannak automatizálva, így a gyáregység csupán félautomatikus. Ezenkívül több hiba, illetőleg hiányosság is megállapítható volt. A betongyár műszaki teljesítőképessége csupán 75%-os. A megrendelő I. r. felperes és a beruházási vállalat II. r. felperes az I., a II. és a III. r. alperesekkel szemben kérték megállapítani azt, hogy a betongyáregység a tervezettől eltérően csak 73%-os teljesítményű és egyben a hiányzó 25% erejéig kérték az alpereseket vétkességük arányában kötelezni a 30 millió forintos bruttó beruházási érték 25%-ának, vagyis 7,5 millió forintnak a megfizetésére.
Az eljárás során a felperesek kérelmére IV. r. alperesként a generáltervezőt is perbe vonták.
A szakértői vélemény szerint a jelenleg üzemelő betongyár nem a műszaki terveknek megfelelően működik. Ennek legfőbb oka az automatikus vezérlőrendszer egy részének az üzemképtelensége. A diszpécserközpontban elhelyezett logikai rendszer a jelenlegi betongyárhoz csatlakoztatott formájában szükségtelen és annak megbízható üzembeállítása a később részletezett elvi okok miatt a jövőben sem lehetséges, s ezért a szakértő javasolta annak leszerelését.
A betongyár leértékelésének mértékére vonatkozóan a szakértő kifejtette, hogy a. 120 m3/ó teljesítőképességű „automatikus” betongyár műszaki szempontból csak félautomatikusnak tekinthető. Ezért a felpereseknek a leértékelésre vonatkozó keresetük műszakilag megalapozott.
A rendelkezésre bocsátott adatok alapján a szakértő a betongyár nem használható berendezéseinek teljes értékét 3 644 424 Ft-ban jelölte meg. Ezzel kapcsolatban részletezte, hogy az említett összeg milyen tételekből tevődik össze.
Az első fokú bíróság a II. r. alperest 500 000 Ft, a III. r. alperest 644 000 Ft és a IV. r. alperest 700 000 Ft kártérítés fizetésére kötelezte, továbbá ennek megfelelően intézkedett a szakértői díj és az első fokú eljárási illeték megfizetéséről.
Az ítélet indokolása szerint a felperesek igénye tartalmát tekintve kártérítési igény.
A kár összegének alapjául a szakértői vélemény figyelembevételével azoknak a berendezéseknek a megvalósítási értékét vette, amelyek a jelenlegi helyzetben nem használhatók, a félautomatikus üzemeléshez nem szükségesek, illetve emiatt azokat le is szerelték. Ezek értéke 3 644 424 Ft.
Az ítélet ellen a II., a III. és a IV. alperesek fellebbeztek.
A fellebbezések az alábbi értelemben alaposak.
Az I. r. felperes a 7 500 000 Ft megtérítése iránti kereseti kérelmét a korábbi eljárások során is azzal indokolta, hogy a szóban levő létesítmény teljesítőképessége csupán 75 %-os és így a létesítmény csökkentértékű.
Nyilvánvaló, hogy a hibás teljesítés, a létesítmény csökkentértékűsége a megrendelő szavatossági igényét alapozza meg; ennek alapján ugyanis a megrendelő a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 23. §-ának (1) bekezdése szerint díjleszállítást követelhet. Ebből az is következik, hogy a szavatossági igény és a kártérítési igény érvényesítése egymástól elválasztandó, illetőleg hogy a szavatossági igény alapján érvényesíthető díjleszállítást kártérítés címén nem lehet érvényesíteni.
Így tehát nem helytálló az első fokú ítélet indokolásában foglalt az a megállapítás, hogy a felperesek igénye, tartalmát tekintve kártérítési igény, továbbá hogy a szavatosság alapján járó árleszállítás összege a felperesnél kárként jelentkezik.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes a kereseti kérelmét akként adta elő, hogy alternatíve kérte elsősorban a tényleges kár és az elmaradt haszon megítélését és ezek összegét legalább 7 500 000 Ft-ban jelölte meg azzal, hogy az ezen felüli kár összegét ki fogja munkálni, – másodlagosan pedig szavatossági alapon árleszállítást kért.
A fentiek szerint vagylagosan előterjesztett kereseti kérelmek elbírálása más-más vizsgálatot, illetőleg bizonyítási eljárást tesz szükségessé.
A kártérítés érvényesítése esetén a felpereseknek bizonyítaniuk kell [Ptk. 318. §, 339. § (1) bek.], hogy a termeléskiesés a csökkent teljesítmény miatt következett be és igazolniuk kell az összegszerűséget. A szerződésszegés és a kár fennállásának bizonyítottsága esetén pedig tisztázni kell, hogy a II. r. felperes által az I., a II. és a IV. r. alperesekkel külön-külön kötött kivitelezési, illetve tervezési szerződések megszegése milyen mértékben idézte elő a teljesítmény-csökkenést. Ennél a kérdésnél elsősorban a kivitelezők felelőssége vetődhet fel és ezzel kapcsolatban az, hogy az esetleges tervhibát észlelhették-e és ha igen, figyelmeztetési kötelezettségüknek [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §] eleget tettek-e.
A szavatossági felelősségen alapuló díjleszállítás iránti kereseti kérelem tekintetében ugyancsak vizsgálni kell a fentebb említett szerződések kikötéséhez képest a létesítmény teljesítménycsökkenését, továbbá hogy ennek alapján a felperesek az I., a II. és a IV. r. alpereseknek fizetett számlaösszegekből milyen összegű díjleszállítást követelhetnek.
Az érvényesülési kifogások folytán vizsgálni kell a kétféle igény különböző elévülési idejének elteltét, illetve az ezzel kapcsolatos ténykedések és nyilatkozatok hatályát.
Minthogy az ügy csak egységesen bírálható el és az első fokon eljárt bíróság a hibás teljesítés miatti szavatossági igény, illetőleg a kártérítési igény vonatkozásában, a fentiekben részletezett külön-külön vizsgálatot nem folytatta le, és ez a bizonyítási eljárás nagy terjedelemben való elvégzését teszi szükségessé, az összefüggésre is tekintettel a Pp. 389. §-ának (3) bekezdése folytán az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján egész terjedelmében hatályon kívül kellett helyezni és új eljárást kellett elrendelni. (Legf. Bír. Gf. V. 30 326/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás