GK BH 1976/550
GK BH 1976/550
1976.12.01.
Helyszíni szerelési munkákkal összefüggésben felmerülő járulékos építési-szerelési Munkák – amennyiben azoknak aránya a technológiai szerelési munkákhoz képest nem jelentős és nem érintik az épület szerkezeti szilárdságát, tartósságát – a helyszíni szerelés részét és technológiai-szerelési jellegűek [1/1968. (IV. 22.) KGM-NIM-KPM sz. r.-tel közzétett technológiai szerelési alapfeltételek 2. § (1) bek., 25. § 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM-ÁH sz. ut., Ptk. 28. § (1) bek., 200. § (2) bek., 237. §, 402. § (2) bek.].
Az első fokú bíróság az alperest kötelezte, hogy a felperesnek 263 746 Ft-ot és 1974. szeptember 12-től a kifizetés napjáig járó évi 15%-os kamatát fizesse meg. Az illetékes főügyészség az ítélet ellen a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése alapján beadott fellebbezésében kérte az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára.
A fellebbezésben előadta, hogy a felperes alapszabálya szerint – az 1974. február 16-án történt módosításáig – a felperes tevékenységi körébe többek között a villamossági berendezések, jelzőtáblák előállítása és szerelése tartozott. A módosított alapszabály azonban már nem tartalmazza ezt a. jogosultságot. A felperes mint jogi személy rendeltetése és a szocialista együttműködés követelményei által meghatározott körben jogképes [Ptk. 28. §. (2) bek.]. A célhoz kötöttség elvének megsértése a jogi személy rendeltetésével összhangban nem álló szerződések semmisségét vonja maga után. Az első fokú bíróság nem tisztázta a szóban levő ilyen jellegű munkákra kötött szerződés létrejöttének időpontját, nem észlelte a felek szerződésének „valószínű” semmisségét és nem teljesítette a Ptké. 32. §-ában előírt – az ügyész értesítésére vonatkozó – kötelezettségét, miért is az eljárás megismétlése szükséges.
A főügyészség utóbb az indítványát akként módosította, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítélet megváltoztatásával kötelezze az alperest, hogy a felperesnek 236 603 Ft-ot, az állam javára pedig 27 143 Ft-ot, valamint ennek az összegnek 1974. szeptember 12-től járó évi 15%-os kamatát fizesse meg. Indítványának indokolásaként előadta, hogy a felperes nem az alperes által rendelkezésére bocsátott anyag összeszerelését végezte, hanem kivitelezési tevékenységet fejtett ki (alapozás, kábelfektetés, árokásás stb.). Előadta továbbá azt is, hogy a vitás szerződés 1974. július 15-i megrendelés alapján jött létre és hogy a felperes nem kapott jogosultságot a kohó- és gépipari minisztertől közúti jelzőlámpa szerelésére és kivitelezésére már 1974. januárjában sem.
A másodfokú bíróság megkereste a Kohó- és Gépipari Minisztériumot a felperes tevékenységi körére kiadott engedély értelmezése végett. A KGM válasza ismeretében a főügyészség a szerződés érvénytelenségére vonatkozó álláspontját az építőipari kivitelezési jogosultság szabályainak megsértésére alapozta.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A végzés indokolása szerint a perbeli munkák minősítésére az OT-KSH által 1970-ben kiadott Építményjegyzék az irányadó, amely 116–4 termékjel alatt az utak kiegészítő építményei közé sorolja az úttest tartozékait, többek között a közúti jelzőtáblákat is. Ezek helyszíni szerelése tehát építési munka. Az alperesnek viszont nem volt kivitelezési jogosultsága a perbeli munka végzésére. Ezért a szóban levő munkára kötött szerződés mint jogszabályba ütköző megállapodás a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. Minthogy a szerződés megkötése előtti helyzetet nem lehet helyreállítani, a bíróságnak a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kellett volna eljárnia. Az ügyész értesítésének elmulasztása lényeges eljárási szabálysértés, s ez szükségessé teszi a tárgyalás megismétlését, illetve kiegészítését.
A végzésnek a felperes és az alperes között létrejött szerződés semmisségét megállapító része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes az említett szerződés alapján automatikus forgalomirányító berendezések elkészítése céljából saját maga által előállított tartó fémoszlopokat, vezetékeket, valamint az automatikus forgalomirányító berendezésnek az alperes által rendelkezésre bocsátott alkatrészeit, tartozékait szerelte össze a helyszínen, s ezen kívül útburkolat felbontását, helyreállítását, árokásást, alapozást, betonozást s a szereléshez szükséges, illetve azzal közvetlenül összefüggő építőipari szakmunkákat végzett.
A felperes jóváhagyott alapszabálya értelmében – a kohó- és gépipari miniszter M-2969/1973. számú engedélye alapján – ipari fémszerkezetek, feliratos táblák gyártása és helyszíni szerelése ipari tevékenység folytatására jogosult. A felperes tehát a forgalomirányító berendezéshez felhasznált és saját maga által előállított tartó fémoszlopokat tevékenységi körében eljárva gyártotta. Az alapszabály értelmében közületi igényeket kielégítő szolgáltatással foglalkozhat, illetve ipari fémszerkezetek helyszíni szerelésére jogosult.
Ezek alapján megállapítható, hogy a felperes az alperessel jogszerűen köthetett szerződést a saját maga által előállított tartó fémoszlopokra, vezetékekre, továbbá az alperes által rendelkezésre bocsátott alkatrészek felhasználásával végzett helyszíni szerelésre. Arra nézve, hogy a szerződés tárgya építésszerelési munka vagy technológiai szerelés elvégzése volt, az 1/1968. (IV. 22.) KGM-NIM-KPM sz. együttes rendelettel közzétett technológiai szerelési alapfeltételek (a továbbiakban: Alapfeltételek), valamint a vas-, fém- és gépipari termékek helyszíni szerelési munkáiért járó díjak megállapításáról és elszámolásáról szóló 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM-ÁH sz. utasítás, továbbá az építőipari kivitelezési jogosultság szabályozásáról szóló és a 35/1969. (X. 30.) Korm. sz. rendelettel módosított 9/1967. (III. 12.) Korm. sz. rendelet, valamint a 17/1969. (X. 30.) ÉVM sz. és a 7/1967. (X. 19.) ÉVM sz. rendeletben foglalt szabályok az irányadók.
Az Alapfeltételek 25. §-a szerint a szereléshez szükséges építőipari szakmunkát a megrendelő köteles elvégezni, illetve elvégeztetni. A munka folyamán felmerülő, a szereléssel közvetlenül összefüggő építőipari munkák elvégzése kivéve az épület szerkezeti szilárdságát, tartósságát érintő munkákat – a vállalkozó feladata. Az eddigi adatok szerint a felperes helyszíni szerelést és a helyszíni szerelés folyamán a szereléssel közvetlenül összefüggő építőipari szakmunkákat végzett, amiből következik, hogy a szerződés tárgya technológiai szerelés volt. Ezt alátámasztja az Alapfeltételek 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a szolgáltatás jellegének meghatározásánál a technológiai szerelésre vonatkozó árrendelkezéseket kell irányadónak tekinteni. Az előbbi megállapítást megerősíti a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak 1975. október hó folyamán az első fokú bíróság megkeresésére adott IJ 1068/1975. számú az a közlése, hogy a helyszíni technológiai szereléshez esetenként építőipari munkák is kapcsolódhatnak, s amennyiben az építési munkák aránya nem jelentős, „ezek a KGM által engedélyezett helyszíni szerelés részét képezik”.
A fentiek szerint a felperes tevékenységét gépipari termékek gyártása, helyszíni szerelési munkák és a helyszíni szerelési munkákkal összefüggésben felmerülő járulékos építőipari munkák végzése esetében az 1967. évi III. törvénynek, a 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. és ez utóbbit módosító 47/1969. (XII. 31.) Korm. sz. rendeletnek megfelelően folytatta akkor, ha az építőipari munkák aránya következtében a szerződésben vállalt munkák részben nem minősülnek építésszerelési munkának.
A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem állapítható meg, hogy az automatikus forgalomirányító berendezés helyszíni szerelésével kapcsolatosan milyen arányban merültek fel építőipari szakmunkák. A felek között létrejött szerződés semmissége akkor merül fel, ha az építőipari szakmunkák aránya olyan jelentős volt, amely miatt a felperes a Kohó- és Gépipari Minisztérium által adott engedély alapján nem volt jogosult a munkák elvégzésére. Az építőipari munkák nem jelentős mértéke esetén a szerződés hatályosan létrejött, ha viszont az építőipari munkák jelentős mértékűek voltak, a szerződés a Ptk. 402. §-ának (2) bekezdése értelmében, ebben a részében érvénytelen. Annak megállapítása végett, hogy az előbbi változatok közül melyik áll fenn, az elrendelt újratárgyalás során a most megadott szempontok szerint részletes bizonyítás szükséges. A bizonyításkiegészítés eredményének ismeretében lehet csak a szerződés semmisségének, semmissége esetében annak terjedelme kérdésében állást foglalni és ahhoz képest a felperes keresetét megalapozottan elbírálni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú határozat indokolásának sérelmezett megállapításait a Pp. 274. §-a alapján hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. G. törv. VII. 30 790/1976. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás