GK BH 1976/551
GK BH 1976/551
1976.12.01.
A technológiai-szerelési szerződésben meghatározott teljesítési határidő lejártáig – eltérő megállapodás hiányában – a próbaüzem vezetését is be kell fejezni [1/1968. (IV. 22.) KGM-NIM-KPM sz. r.-tel közzétett technológiai szerelési alapfeltételek 33. §, 34.–45. §].
A felperes szerződést kötött az alperessel egy állami gazdaságban létesítendő hűtőtároló technológiai szerelésének elvégzésére.
A felperes keresetében 169 142 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes azzal védekezett, hogy a technológiai szerelésre próbaüzem nélkül vállalt szerződési kötelezettséget, az átadás azonban ténylegesen a próbaüzem lefolytatásával történt meg. Ennek folytán álláspontja szerint a próbaüzemelés 30 napját a késedelemből le kell vonni. Előadta továbbá, hogy a felperes villamos-energiaszolgáltatási késedelme miatt 44 napig a munkában akadályozva volt, és így ezt a 44 napot is le kell vonni a késedelem időtartamából. Előadta azt is, hogy a felperes késedelme miatt az alperes közreműködője a szerelési munkaterületről levonult és újabb felvonulása csak a késedelem megszűnése után volt lehetséges. Mindezt figyelembe véve őt – az alperest – nem terheli felróható késedelem.
Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázására, hogy a szóban levő késedelemnél a transzformátorrendszer biztosítása, valamint a tetőszellőző ventillátor felszerelésének hiánya milyen szerepet játszott, illetőleg hogy ezek a próbaüzem sikeres lefolytatását akadályozták-e és hogy az alperes a szerelési tevékenységében milyen okból és meddig volt akadályozva.
Az első fokú bíróság a szakértői vélemény figyelembevételével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen a felperesnek 165 142 Ft késedelmi kötbért. Az ítélet indokolása szerint előbb egy, majd pedig két transzformátor biztosította a szóban levő hűtőtároló részére az energiaellátást, megállapította továbbá az ítélet, hogy egy transzformátoros üzem is lehetővé teszi mind az üzemi próbát, mind a próbaüzem maradéktalan teljesítését. Az ún. betárolási naplók hiányában a szakértő az üzemeltető üzemelési naplóját vizsgálta meg, amelyből megállapítható volt, hogy a felperes a teljes terhelést (20 napi folyamatos betárolás mellett 280–290 kW) a legritkább esetben tudta biztosítani, így a két kompresszor ritkán, néhány órára üzemelt. Ez utóbbi üzemeléshez volt csupán szükséges két transzformátoros táplálás. Egyébként a tárolóban elhelyezett termék napi mennyisége 15 vagon alatt maradt, amelyhez egy kompresszor üzemelése volt szükséges 140–150 kW villamos teljesítmény mellett. A próbaüzemelésre egyébként szeptember 2-án került sor és az október 4-én fejeződött be.
A szakértő szerint bár a perbeli időszak egyik felében a szellőző berendezés nem volt felszerelve, ez azonban a hűtési rendszer üzemképességének kipróbálásában nem játszott szerepet.
Az első fokú bíróság az alperes akadályoztatását nem állapította meg, annak ellenére, hogy a felek egyező előadása szerint a felperes a napi 5%-os előírásszerű betárolást egy ízben sem tudta folyamatosan biztosítani. Az alperes a teljes terhelés biztosításának hiányát nem kifogásolta, és az átadás-átvétel során a felek rögzítették, hogy a próbaüzemelés eltelt időszaka – a felperes által biztosított csökkentett mértékű betárolás mellett is – eredményes volt.
Ennek folytán az alperes az 1 db transzformátor hiányára a július 15-e előtti időszakra nézve, valamint a csökkentett terhelésre a próbaüzem idejére nézve nem hivatkozhat akadályozó tényezőként. A próbaüzemnek akadálya nem volt, amit bizonyít az is, hogy az alperes a próbaüzemet az adott körülmények között folytatta le.
Utalt továbbá az első fokú ítélet arra, hogy a szeptember 24-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyvből is kitűnik, hogy az alperes a próbaüzemet befejezettnek tekintette.
Az első fokú ítélet indokolása szerint az eljárás adataiból megállapíthatóan az üzemi próba, illetőleg a próbaüzem vonatkozásában a felek között nem volt előzetes megállapodás, és így az első fokú bíróság szerint az átadás-átvételnek a szerződés-kiegészítésben foglalt határideje a próbaüzem lefolytatásával együtt 1971. június 30. volt. A késedelmet a vállalkozó terhére eső körülmények okozták. Így az alperes az 1971. június 30-tól október 4-ig terjedő időszak alatt késedelemben volt, amelyet nem tudott kimenteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és ebben kérte a kereset elutasítását.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes védekezése elsősorban arra irányult, hogy az üzemi próba elvégzésében és a próbaüzem vezetésében a felperessel csak 1971. szeptember 8-án állapodott meg. E megállapodásnak megfelelően az üzemi próbát és a próbaüzemet lefolytatta, s ennek következtében 1971. október 4-ével – a próbaüzem befejezésével – a szóban levő szerződést teljesítette.
Az irányadó 1/1968. (IV. 22.) KGM-NIM-KPM sz. rendelettel közzétett technológiai szerelési vállalkozási alapfeltételek 33. §-ának (1) bekezdése szerint a felek a szerződésben kötelesek meghatározni azokat a módozatokat, eljárásokat, amelyekkel a szerződésszerű teljesítés elbírálható (próbaüzem, szavatossági mérések), továbbá hogy az átadás-átvételi eljárás (próbaüzem) elvégzése (vezetése) melyik fél feladata.. Ilyen megállapodás hiányában a 34–45. §-ok rendelkezései a felekre kötelezőek.
A szerződésben a felek nem állapodtak meg a próbaüzemelés tekintetében. A szerződés 8. pontjának 4. bekezdése ugyanis úgy szól, hogy „nem tartalmazza jelen szerződésünk a próbaüzemelést, mely t. Cím igénye alapján külön megállapodást képezhet”.
Minthogy tehát a jelen esetben a szóban levő szerződésben a felek között az átadás-átvételi eljárásra, illetőleg annak módozataira megállapodás nem jött létre, így az említett alapfeltételek 31–45. §-ai irányadóak és kötelezőek annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy technológiai szerelésre vonatkozó szerződés teljesítése általában nem lehetséges üzemi próba, illetőleg próbaüzem nélkül.
Az alapfeltételek szerint a próbaüzemet megelőző eljárás azt hivatott bizonyítani, hogy a berendezés a próbaüzemre alkalmas. Az egyes berendezéseket, részegységeket kipróbálják, illetve megindítják annak megállapítása érdekében, hogy azok a műszaki és kiviteli tervek, illetve a szerződés előírásai szerint készültek-e, továbbá, hogy az egyes részberendezések a próbák és vizsgálatok szempontjából a fennálló követelményeket kielégítik-e (35–36.§). Az üzemi próbák során pedig azt kell vizsgálni, hogy az egyes berendezések a kapcsolódó berendezésekkel összefüggően tartós üzemre alkalmasak-e. Ennek keretében el kell végezni azokat a beállítási és ellenőrzési feladatokat, amelyek csak a berendezés üzemeltetése alatt valósíthatók meg (37. §). A próbaüzem viszont annak megállapítását jelenti, hogy a berendezés minden összetartozó egysége, tehát a berendezés összessége teljesíti-e a szavatolt, a kiviteli tervekben és a szerződésben előírt műszaki feladatokat, ennek időtartama – eltérő rendelkezés hiányában – 30 nap (39. §). A próbaüzemhez (átadás-átvételi eljáráshoz) a megfelelő időtartamra a megrendelőnek kell biztosítania az üzemi energiát, üzemanyagot, hűtő- és kenőanyagot, a berendezés által feldolgozandó alapanyagot és nyersanyagot stb. (43. §). A próbaüzem sikeres befejezésével a vállalkozó a berendezést átadja, a megrendelő átveszi. (44. §).
A szóban levő szerződés teljesítéséhez tehát az üzemi próba, illetőleg a próbaüzem lefolytatása az említett alapfeltételek rendelkezései szerint kikötés nélkül is beletartozott, ami azt jelenti, hogy az alperesnek a szerződésben megállapított, illetőleg később 1971. június 30-ra módosított határidőre az üzemi próba és a próbaüzem előzetes megtartásával kellett volna teljesítenie. Az alperes azonban ezt elmulasztotta, holott tudta, hogy a berendezést próbaüzem keretében kell átadnia. Ez megállapítható az 1971. február 16-án a felperes hivatalos helyiségében az ottani hűtőház technológiai munkáinak egyeztetése tárgyában felvett jegyzőkönyvből, amelynek 4. pontja a következőket tartalmazza: „a jelenlegi ismeretek birtokában a technológiai berendezések repasszálása, valamint mechanikus próbái és próbaüzeme 1971. április 15. után kezdhető meg, melynek időpontját a felek külön jegyzőkönyvbe rögzítik.” Ezt a jegyzőkönyvet az alperes két megbízottja kifogás vagy észrevétel nélkül aláírta.
Az alperesnek a próbaüzemelés megtartásához szükséges villamosenergia igényével kapcsolatban a szakértő megállapítása szerint „az üzemi próbák és a próbaüzem lefolytatását egy transzformátor is el tudta látni villamosenergiával”. Egyébként is 1971. július 15-től már két transzformátor, összesen 320 kW teljesítmény vételezését tette lehetővé. Ennek ellenére azonban az alperes az üzemi próbákat az 1971. szeptember 8-án felvett emlékeztetőből megállapíthatóan csak 1971. augusztus 17-én kezdte meg, a próbaüzemet pedig csak szeptember 2-án kezdte el.
Mindezekre tekintettel, figyelembe véve az első fokú ítéletben helyesen kifejtett többi indokot is, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a megtámadott ítéletet helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 32 072/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás