MK BH 1976/561
MK BH 1976/561
1976.12.01.
I. Felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a munkaügyi bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a felmondás a jogszabályban megszabott módon történt-e, nem, ütközik-e jogszabályi tilalomba vagy korlátozásba, és a felmondás indokául megjelölt ok valós-e (Mt. 29. §, Mt. V. 26., 28. §).
II. A felmondási idő mértéke tekintetében fennálló vita esetén tisztázni kell, hogy a kollektív szerződés, illetőleg a jogszabály rendelkezése alapján a dolgozót milyen tartamú felmondási idő illeti meg (Mt. V. 29. §).
III. Nem számítási hibáról van szó és nem rendelhető el ez okból az ítélet kijavítása, ha a munkaügyi bíróság utóbb észleli, hogy tévesen állapította meg a pénzben megváltásra kerülő szabadságnapok számát (Pp. 224. §).
A felperes az alperesnél gondnoki munkakört töltött be és a kezelésére bízott üdülőházat vezette. 1974. március 18-án közölte az alperessel, hogy keresőképtelen beteg, felgyógyulása után nyugdíjba kíván menni.
Az alperes az 1975. január 30-án hozott határozatával 28 nap felmondási idővel a felperes munkaviszonyát felmondta azzal az indokolással, hogy öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett.
A felperes a panaszában kérte a felmondás hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a felmondás időpontjától 1975. február 25-ig keresőképtelen beteg volt. Ettől kezdődően viszont munkára akart jelentkezni és kivenni az elmaradt szabadságát. Ezt követően mondhatott volna fel a munkáltató, de a felmondásban közölt felmondási idő helyett hat hét felmondási idővel.
A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította.
A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte és fenntartotta a panaszában előadottakat, kiegészítve azzal, hogy 31 nap ki nem vett szabadság is jár a részére. Sérelmezte a munkáltató 1975. március 6-án kiadott határozatát is, amely megváltoztatta az 1975. január 30-án hozott intézkedésében foglaltakat. Az utóbbi határozat szerint március 20-tól veszi kezdetét a négy hét felmondási idő és így a munkaviszonya 1975. április 17-én szűnik meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletében kötelezte az alperest három nap szabadság pénzben megváltására. Az ítéletének indokai szerint a felperes nem vezető állású dolgozó, így csak négy hét felmondási idő illeti meg. Miután a felperesnek 31 nap elmaradt szabadság járt és abból 27 napot az alperes kiadott, a további négy napot pénzben kell megváltani.
Az alperes a jogerős ítélet kijavítását kérte azzal, hogy a felperes csak egy nap szabadság pénzbeni megváltására tarthat igényt.
A munkaügyi bíróság végzésében az alperes kijavítási kérelmének helyt adott.
A munkaügyi bíróság ítélete és az ítéletét kijavító végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. E végett a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítást kell elrendelne a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett.
Felmondás hatályon kívül helyezése iránti perben az Mt. 29. §-ában foglaltak alapján a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felmondás a megszabott módon történt-e, nem ütközik-e jogszabályi tilalomba vagy korlátozásba, és a felmondásban megjelölt ok valós-e vagy sem.
A felek nyilatkozata szerint a felperes 1975. február 28-ig keresőképtelen beteg volt. Emiatt az Mt. V. 26. §-a b) pontjának alkalmazásával a munkaügyi bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az alperes által 1975. január 30-án kiadott felmondás jogszabálysértő és azt hatályon kívül kellett volna helyeznie.
Az alperes által meghozott felmondási határozat jogszabályi tilalomba ütközésén nem változtat a munkáltató 1975. március 6-án hozott, a felmondási időt és a munkaviszony megszűnésének időpontját módosító közlése sem, mert ez a határozat az 1975. január 30-án kiadott felmondást fenntartja. A Mt. V. 28. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a 26-27. §-okban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó.
Az Mt. V. 28. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Mt. V. 26. §-ában felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások – többek között – az öregségi teljes nyugdíjra jogosult dolgozóra nem vonatkoznak, de miután a felperes csak résznyugdíjra lett volna jogosult, a felmondási korlátozás megállapítható. A munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves.
Téves jogi álláspontja mellett az ítélet megalapozatlan is.
Nem vizsgálta a munkaügyi bíróság, hogy az alperes kollektív szerződés kötésére jogosult-e, és a kollektív szerződés milyen időtartamú felmondási időt állapít meg a felperes munkakörére, vagy kollektív szerződés hiányában ebben a kérdésben az Mt. V. 29. §-ának rendelkezéseit kell-e alkalmazni.
A jogerős ítélet indokolása és rendelkező része között ellentmondás is van. Az indokolás négy nap olyan szabadságot állapít meg, amelyre a felperes jogosult, míg a rendelkező rész már csak három nap szabadság pénzbeni megváltására kötelezi az alperest. Miután az érdemi döntés összegszerűen nem határozza meg ennek ellenértékét, az ítélet végrehajthatatlan is.
A Pp. 224. §-ának (1) bekezdése alapján nincs akadálya jogerős határozat végzéssel való kijavításának, ha abban számítási hiba van.
Az adott esetben az ítélet rendelkező és indokolási részében levő három, illetve négy napi szabadság megállapítása miatt el lehetett volna rendelni az ítélet kijavítását, de csak úgy, hogy a munkaügyi bíróság az indokolásban részletezett számítás alapján a ki nem adott szabadság idejét négy napban jelöli meg. Mivel a bíróság a már megítélt három nap szabadság megváltását egy napra „javította ki”, ez a kijavító végzés törvénysértő. (Legf Bír. M. törv. II. 10 378/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás