MK BH 1976/562
MK BH 1976/562
1976.12.01.
Járadékkövetelésnek az igény megnyílását követően hosszabb idő eltelte után, de még az elévülési időn belül történt érvényesítése esetén figyelemmel kell lenni arra is, hogy az azonos munkakörben dolgozók keresete milyen mértékben emelkedett és ehhez viszonyítva kell megállapítani a járadék összegét. Az azonos munkakörben dolgozóknál nem az alapbérekben, hanem az átlagkeresetekben történt emelkedést kell figyelembe venni [Mt. 162.§, 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 9. §, MK 67. sz.).
A felperes 1926-ban került az alperes vállalat jogelődjének alkalmazásába. A laboratóriumban dolgozott, ahol szabad kovasavat tartalmazó anyagok vizsgálatával foglalkozott. 1965-ben a felperesnél szilikózis megbetegedés fennállását állapították meg és e betegségével ebben az évben több hónapig táppénzes állományban volt. A kerületi bíróság az ítéletében a felperes foglalkozási eredetű megbetegedéséért az alperes teljes kártérítési felelősségét megállapította, és az alperest kötelezte a felperes táppénzes állománya alatti kereset-veszteségének megtérítésére. A felperes a foglalkozási betegségből eredő munkaképesség-csökkenése következtében 1971. január 1-től rokkantsági nyugdíjas állományba került.
A felperes 1973. július 16-án az alperes vállalathoz, majd azt követően annak munkaügyi döntőbizottságához fordult a foglalkozási betegsége miatti nyugdíjazása következtében keletkezett keresetveszteségének megtérítése iránt. A döntőbizottság a panaszának részben helyt adva az alperest 1973. március 1-től kezdődően havi 226 Ft járadék fizetésére kötelezte.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen mindkét fél keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A felperes a módosított keresetében 1972. január 1-től kérte az alperest az általa betöltött munkakörrel azonos munkakörben dolgozók bérében bekövetkezett emelkedést is magában foglaló járadék fizetésére kötelezni. Az alperes a keresetében a döntőbizottság által megállapított járadék összegének leszállítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatva az alperest kötelezte, hogy az 1972. január 1-től 1974. szeptember 30-ig keletkezett keresetveszteségének megtérítése fejében az egyes évekre különböző összegeket fizessen meg a felperesnek. Ezen kívül az alperest 1974. október 1-től havi 1411 Ft járadék fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az alperest arra kötelezte, hogy 1973. január 1-től 148 Ft járadékot fizessen a felperesnek.
A másodfokú bíróság az ítéletének indokai szerint a 4/1967. (VI. 8.) MüM sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel megalapozatlannak találta a felperes hat hónapon túli időre visszamenőlegesen érvényesített járadékigényét. Megállapította, hogy a nyugdíjazását közvetlenül megelőző 1970. évben a felperes alapbére 2500 Ft, a havi átlagkeresete 3244 Ft volt. A felperes munkakörével azonos munkakörben dolgozott F. J. és S. E-né alapbérének havi átlaga 1973-ban 2700 Ft volt, tehát 200 Ft-tal volt több, mint a felperesnek az alapul szolgáló 1970. évben elért alapbére. Ehhez képest a felperes átlagkeresete 1973-ban – szintén 200 Ft-tal több – 3444 Ft lett volna. 1973-ban a felperes nyugdíjának összege 3296 Ft volt, a keresetvesztesége tehát, amelyet az alperes köteles járadékként megfizetni, havi 148 Ft.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az alperes jogelődjénél szerzett foglalkozási betegsége következtében 1971-ben került rokkantsági nyugdíjas állományba. A nyugdíjazása következtében keresetvesztesége keletkezett, amelyet az alperes a kártérítési felelősségét megállapító korábbi jogerős ítélet alapján köteles megtéríteni. Igényét azonban csak 1973-ban érvényesítette, s a nyugdíjazásától addig eltelt időben az általa betöltöttel azonos munkakörben dolgozók keresete számottevő mértékben emelkedett. E körülményre tekintettel a keresetveszteségének kiegyenlítését szolgáló járadék megállapításánál a 4/1967. (VI. 8.) MÜM sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 9. §-ának (1) bekezdéséhen foglalt rendelkezéseket is alkalmazni kell. Figyelemmel kell lenni tehát arra, hogy az azonos munkakörben dolgozók keresete milyen mértékben emelkedett és ehhez képest kell megállapítani a járadék összegét. A fent megjelölt jogszabályi rendelkezés célja a károsult dolgozót ért anyagi hátrányok kiküszöbölése, jövedelmének olyan szintre emelése, amelyet elérhetett volna, ha foglalkozási ártalom nem éri.
A járadék összegének az előzőek szerinti meghatározásánál a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi kollégiumának 67. számú állásfoglalása értelmében nem azt kell vizsgálni, hogy az azonos vagy hasonló munkakörben dolgozóknak milyen összegű az átlagkeresete, hanem azt, hogy az azonos vagy hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés vagy egyéb intézkedés folytán milyen mértékben emelkedett. A járadék ilyen arányú felemelésére tarthat igényt a rokkantsági nyugdíjas is.
A másodfokú bíróságnak a járadék összegére vonatkozó megállapítása az előzőekben kifejtetteknek azért nem felel meg, mert a másodfokú bíróság a járadék összegének meghatározásánál csak azt vette alapul, hogy az azonos munkakörben dolgozók alapbére milyen összegre emelkedett. A járadék összegének ilyen módon történt meghatározásánál figyelmen kívül marad az a körülmény, hogy a hosszabb tartamú munkaviszonnyal és több szakmai tapasztalattal rendelkező felperes alapbére és átlagkeresete lényegesen több volt, mint az ő munkakörével azonos munkakörben dolgozók alapbére és átlagkeresete. A másodfokú bíróság helyesen akkor járt volna el, ha azt vizsgálta volna, hogy az azonos munkakörben dolgozók átlagkeresete az alapul szolgáló 1970. év óta milyen mértékben emelkedett és ennek az aránynak az alapulvételével állapította volna meg, hogy milyen összegű átlagkeresetet érhetett volna el a felperes, ha a megbetegedése következtében nem kerül nyugdíjas állományba, és az ekként számított elérhető átlagkereset, valamint a rokkantsági nyugdíj közötti különbözetet állapította volna meg járadékként. Minthogy azonban a másodfokú bíróság nem így járt el, ítélete a járadék összegének meghatározására vonatkozó részében törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 396/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás