BK BH 1976/6
BK BH 1976/6
1976.01.01.
Az ölési szándék fennállásága a használt eszköz jellege mellett elsősorban a vádlott tevékenysége alapján kell következtetni (Btk. 9. §, 16. §, 253. §).
A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében.
A vádlott előbb figyelmeztette a sértettet, hogy hagyja békén az ő élettársát, majd azután a kocsma előtti kerítés kapujának közelében a sértettet hátulról és oldalról derékmagasságban nyitott pengéjű zsebkéssel, nagy erővel megszúrta. A szúrás megnyitva a hasüreget, életveszélyes sérülést eredményezett.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére, cselekményét azonban tévesen minősítette. Alapos a cselekmény minősítését támadó ügyészi fellebbezés.
Az elsőfokú bíróság azért minősítette a vádlott cselekményét – a vádtól eltérően – a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. fordulatában meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének, mivel álláspontja szerint a nevezett az emberi élet kioltására alkalmas eszközzel életveszélyt jelentő sérülést okozott ugyan, de akkor szúrta meg a sértettet, amikor az változtatva helyzetét, mozgásban volt; ekként a vádlott nem számolhatott azzal, hogy a kés a sértettnek életfontosságú szervet magában foglaló testrészét éri, az egyetlen szúrást ugyanis nem irányítottan hajtotta végre.
Ez az álláspont nem helytálló. Az irányadó tényállás szerint a vádlott emberi élet kioltására alkalmas eszközzel, nagy erővel és bökő mozdulattal szúrta meg a sértettet, amikor a vádlott a sértett mögött, kissé oldalt állt. A szúrás, áthatolva a hasfal rétegein, közvetlen életveszéllyel járó sérülést okozott.
A vádlott tehát nem vaktában hadonászó, csapkodó, hanem bökő mozdulattal szúrta meg a sértettet. Abból, hogy a szúrás alkalmával a sértett mozgásban volt – a sértett és a vádlott által elfoglalt testhelyzetet figyelembe véve – semmiképpen sem következik az, hogy a szúrás nem volt irányzott. Ilyen értékelésre csak akkor van alap, ha a sértett, a szúrás irányával ellentétes mozgása folytán, az ölésre alkalmas eszközbe mintegy “belemozdul”. Az adott esetben azonban erre nincs adat, ezért ez a lehetőség kizárt.
Minthogy a vádlott tudatában a cselekmény elkövetésekor felmerült a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége és e következménybe belenyugodva vitte véghez cselekményét, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 260. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlott cselekménye minősítésére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés büntette Btk. 9. §-a szerinti kísérletének minősítette. Tekintettel pedig arra, hogy a vádlottat korábban már erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt szabadságvesztésre ítélték – mely büntetéséből 1972. február 13. napján szabadult – a Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelvének 2. pontjában foglaltakra figyelemmel a cselekmény az idézett törvényhely (2) bekezdésének d) pontja szerint visszaesőként elkövetettnek minősül. (Legf. Bír. Bf. I. 758/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás