PK BH 1976/61
PK BH 1976/61
1976.02.01.
Ha a gépkocsit a tulajdonosa olyan személynek engedi át használatra, akinek nincs gépkocsivezetői jogosítványa, károkozás esetén a tulajdonos terhére a KRESZ szabályainak a megsértése miatt kármegosztásnak van helye Ptk. 339., 340. §., 344.§ (3) bek., 584. § (2) bek.].
A felperes átadta a gépkocsiját használatra az I. r. alperesnek, aki továbbadta a II. r. alperesnek.
Útközben a II. r. alperes a gépkocsi felett az uralmát elvesztette és egy út menti lámpaoszlopnak ütközött. Ennek következtében a kocsi súlyosan megrongálódott, a II. r. alperes nőismerőse pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A peres felek ellen szabálysértési eljárás indult, és a szabálysértési hatóság jogerős határozatában a felperest 1200 Ft, az I. r. alperest 1600 Ft, a II. r. alperest pedig 1800 Ft pénzbírsággal sújtotta. A gépbocsi a baleset időpontjáig kb. 77 000 km-t futott, értéke 60 000 Ft volt.
A felperes keresetében 65 000 Ft kárának megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A II. r. alperes 10 000 Ft erejéig kártérítési felelősségét elismerte, ezt az összeget a felperesnek ki is fizette. Egyébként az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az első fokú bíróság a korábban teljesített 10 000 Ft beszámításával az alpereseket egyetemlegesen 52 160 Ft kártérítés, ennek 1972. december 1-től járó kamata, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. Az első fokú bíróság ítélete szerint a felperes és az I. r. alperes között haszonkölcsön-szerződés jött létre. Bár a haszonkölcsönbe vevő az I. r. alperes volt, a kárt azonban a II. r. alperes okozta, akinek a kocsit az I. r. alperes a Ptk. 584. §-ának (2) bekezdésében foglaltak ellenére adta használatba. Ezért a járásbíróság mindkét alperes kártérítési kötelezettségét a Ptk. 339. §-a és 344. §-a értelmében megállapította, s őket egyetemlegesen kötelezte a kár megtérítésére.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperesek egyetemleges marasztalását mellőzte. Egyidejűleg a felperes és az I. r. alperes közreható magatartását 15-15 %-os arányban, a II. r. alperes közreható magatartását pedig 70%-ban állapította meg. Ehhez képest az I. r. alperest 9324 Ft, a II. r. alperest pedig 33 512 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Az első fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérően a megyei bíróság azt állapította meg, hogy a felperes mindkét alperessel haszonkölcsön-szerződést kötött. Az I. r. alperes terhére vette figyelembe, hogy a szerződés megkötésében félként maga is részt vett, s köteles lett volna a gépkocsit a vendéglőhöz történt visszatéréskor a felperesnek az indítókulccsal együtt visszaszolgáltatni. Álláspontja szerint mulasztás terheli az I. r. alperest azért is, mert – a felpereshez hasonlóan – ő sem győződött meg arról, hogy a II. r. alperes rendelkezett-e vezetői jogosítvánnyal és van-e gyakorlata a gépkocsivezetésben. Az ítélet indokolása szerint: ha az I. r. alperes együttműködési kötelezettségének eleget tesz, nem fordulhatott volna elő, hogy a II. r. alperes az utat egyedül tovább folytassa és vezetői jártasság hiányában balesetet okozzon.” Megállapította, hogy a II. r. alperesnek a baleset időpontjában nem volt és ma sincs gépkocsivezetői jogosítványa.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás – az alábbiak szerint – megalapozott.
Azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, amikor nem győződött meg arról, hogy az I. r. alperesnek van-e vezetői jogosítványa, illetve jártassága a járművezetésben. A felperesnek ez a mulasztása KRESZ szabályt sértett, így a másodfokú bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel 15%-os arányban a felperes közreható magatartását megállapította – jogszerű és helyes.
A peradatok szerint egyedül az I. r. alperes jelentkezett a vendéglőben a felperesnél és kérte az indítókulcs átadását. Így a felperes egyedül az I. r. alperesnek engedte át gépkocsijának az ingyenes használatát. A II. r. alperes távollétében nem jött létre olyan értelmű megállapodás a felek között, hogy a II. r. alperes is használhatja a perbeli gépkocsit. Kellően meg nem alapozott tehát a másodfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a felperes mindkét alperes részére átengedte gépkocsijának ingyenes használatát.
A gépkocsi használatára vonatkozó szerződés tehát a felperes és az I. r. alperes között jött létre, az I. r. alperes így a Ptk. 584. §-ának (2) bekezdése értelmében felelős azért a kárért, amely a szerződésellenes használat folytán következett be.
Az I. r. alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a gépkocsi vezetését nem engedi át a II. r. alperesnek és nem biztosít lehetőséget arra, hogy a II. r. alperes a gépkocsit önállóan üzemeltethesse. Ha így jár el, a káreset megelőzhető lett volna.
Az I. r. alperes azonban azáltal, hogy az ingyenes használatra részére átadott gépkocsi vezetését átengedte a II. r. alperesnek, csupán a jogellenes használat lehetőségét teremtette meg. Ez a körülmény azonban nem eredményezte közvetlenül a káreset bekövetkeztét. Ha a II. r. alperes a közlekedési szabályokat megtartja és megfelelően választja meg a gépkocsi vezetése során a sebességet, a káreset feltehetőleg elkerülhető lett volna.
Végeredményben kizárólag a II. r. alperes terhére róható az a magatartás idézte elő a kár bekövetkeztét, hogy a nevezett jogosítvány nélkül, KRESZ szabályt is sértve, nem jól választotta meg a gépkocsi sebességét és a perbeli gépkocsit egy villanyoszlopnak vezette.
Így tehát a II. r. alperes terhére eső közreható magatartás súlyában lényegesen meghaladja a felperes, de az I. r. alperes közreható magatartását is. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a közrehatás arányát a felperes terhére 15%-os, az I. r. alperes terhére 25%-os, a II. r. alperes terhére pedig 60%-os arányban állapította meg. Az igazolt 62 160 Ft-os kár alapulvételével ennek megfelelően állapította meg az I.-II. r. alperesek fizetési kistelezettségét, figyelembe véve azt is, hogy a II. r. alperes időközben 10 000 Ft-ot a felperesnek kifizetett.
A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések szerint, ha többen közösen okoznak kárt, a felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. A bíróság azonban mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, és a károkozókat közreható magatartásuk arányában is marasztalhatja egyebek mellett akkor, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, vagy ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében [Ptk. 344. § (3) bek. a)-b) pont].
Az alperesek megfelelő kereső foglalkozással rendelkeznek, az egyetemleges marasztalás mellőzése a kár megtérítését nem veszélyezteti. A károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperesek egyetemleges marasztalását mellőzte. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 211/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás