PK BH 1976/62
PK BH 1976/62
1976.02.01.
Az üzemi balesetből származó kártérítési igény harmadik személy felelőssége esetén is érvényesíthető ugyan a munkáltatóval szemben, de a károsult dolgozó közvetlenül is fordulhat a felelős harmadik személy ellen (Ptk. 345. §, Mt. 62. §).
A felperes mint dömpervezető az 1972. március 12-én történt vasúti karambol alkalmával üzemi balesetet szenvedett. A baleset alkalmával keletkezett sérülései miatt 1973. október 26-ig táppénzes állományban volt. Ezt követően a társadalombiztosítási igazgatóság a részére rokkantsági nyugdíjat állapított meg.
A felperes munkáltatója a módosított 2/1964. (IV. 3.) MÜM sz. rendelet alapján a felperes részére a nyugdíjazásáig megtérítette az átlagkeresete és a táppénze közötti különbözetet, valamint a dologi kárát is, amit később áthárított a balesetért felelős MÁV-ra.
A felperes az 1974. január 24-én a járásbírósághoz benyújtott keresetlevelében arra kérte kötelezni az alperest, hogy mint a veszélyes tevékenység folytatója fizessen meg részére a rokkantsági nyugdíjának megállapításától – tehát 1973. október 26-tól – kezdődően havi 2242 Ft-járadékot.
A járásbíróság a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. Elrendelte a keresetlevélnek a végzés jogerőre emelkedése után a munkaügyi döntőbizottsághoz való áttételét. A végzés indokolása szerint a felperes követelése munkaügyi kártérítés, ezért annak elbírálása a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A peradatokból megállapítható, hogy a felperes munkáltatójával szemben az Mt. 62. §-a alapján csak a táppénzes állományban létének idején keletkezett keresetveszteségét, dologi kárát és a betegségével kapcsolatban felmerült egyéb kiadásait érvényesítette. Ettől függetlenül a felperes rokkantsági nyugállományba helyezése folytán jelentkező keresetveszteségének a megtérítését is igényelheti.
A keresetlevélből arra kell következtetni, hogy a felperes az őt ért üzemi balesettel kapcsolatban nem a munkáltatójával, hanem a MÁV-val mint a veszélyes tevékenység folytatójával szemben kívánja érvényesíteni kártérítési igényét. A kereseti előadás szerint az alperes a felelősségének fennállását peren kívül nem is tette vitássá s a felperesnek járadék fizetését fel is ajánlotta.
Az Mt. 62. §-a lehetőséget biztosít ugyan a dolgozó részére, hogy az üzemi balesetből származó kártérítési igényét a munkáltatójával szemben érvényesítse akkor is, ha a balesetért harmadik személy a felelős. Nincs elzárva azonban a károsult dolgozó attól, hogy kárigényét a balesetért a Ptk. szabályai szerint felelős harmadik személlyel szemben a Pp. 22. §-a szerint hatáskörrel rendelkező bíróság előtt közvetlenül is érvényesíthesse. Ezért tévedett tehát a járásbíróság akkor, amikor a felperes keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Az alperessel szemben támasztott kártérítési igényét a felperes a Ptk. 345. §-ára alapította. A baleset idején a felperes nem állott az alperessel munkaviszonyban. Következésképpen a felek között fennálló jogvita nem munkaügyi jellegű, így elbírálása nem tartozik a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe.
Tévedett tehát a járásbíróság akkor is, amikor elrendelte a keresetlevélnek a felperes volt munkáltatójánál működő munkaügyi döntőbizottsághoz való áttételét. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 948/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás