PK BH 1976/65
PK BH 1976/65
1976.02.01.
A házfelügyelő – ha a munkaviszonya a nyugdíjkorhatár elérése miatt szűnt meg – köteles ugyan a szolgálati lakás elhagyására, de másik lakásra tarthat igényt, s nem minősül rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak [1971. (II. I.) Korm. sz. r. 117. sz.].
A házfelügyelői szolgálati lakásnak 1942. szeptember 27-től 1965. szeptember 30-ig a II. r. alperes – mint házfelügyelő – volt a bérlője. A II. r. alperes munkaviszonya nyugdíjazással szűnt meg.
A II. r. alperes nyugállományba vonulása után a felperes kezdeményezésére a házfelügyelői teendőket – mellékfoglakozásként a II. r. alperes házastársa látta el, aki 1969. július 27-én meghalt. Ezt követően az I. r. alperes – a II. r. alperes leánya – ugyancsak mellékfoglalkozásként látta el a házfelügyelői teendőket.
Az I. r. alperes 1972. augusztus 26-án írásban közölte a felperessel, hogy mellékfoglalkozását meg kívánja szüntetni, mert vállalati munkaügyi osztályvezetőnek nevezték ki. A felperes a munkaviszony megszüntetéséhez nem járult hozzá, s egyidejűleg az I. r. alperest azonnali hatállyal elbocsátotta. Határozatát azzal indokolta, hogy az I. r. alperes a házfelügyelői feladatokat nem látta el és annak elvégzését a jövőre nézve is megtagadta.
A felperes kelesetében az alpereseket a lakás kiürítésére kérte kőtelezni annak megállapítása mellett, hogy az alperesek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akik elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Utalt arra, hogy az I. r. alperes munkaviszonya fegyelmi határozat folytán szűnt meg, és ezért az alperesek elhelyezésre nem tarthatnak igényt.
Az első fokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy a perbeli lakást 60 nap alatt ürítsék ki és bocsássák a felperes rendelkezésére. Megállapította, hogy az alperesek jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akiket elköltözésük során kétszobás félkomfortos lakás illet meg, amelyet a felperes köteles számukra biztosítani. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a II. r. alperes munkaviszonya nyugdíjazása folytán megszűnt, ezzel egyidejűleg megszűnt a szolgálati lakásra létesített bérleti jogviszonya is. Elért az alperesek kötelesek a szolgálati lakást kiüríteni. A II. r. alperes munkaviszonya kérelmére szűnt meg, a II. r. alperest tehát nem lehet rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak tekinteni. Az I. r. alperes is kellő indokkal szüntette meg mellékfoglalkozását, ennek folytán őt sem lehet rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősíteni.
A felperes fellebbezésében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akik elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezését pedig megváltoztatva megállapította, hogy az alperesek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akik elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Ítéletének indoklásában rámutatott arra, hogy az I. r. alperes munkaviszonya fegyelmi határozattal szűnt meg, ezért az alpereseket az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 90 §-a (2) bekezdésének i) pontja értelmében rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóknak kell tekinteni.
A másodfokú bíróság ítéletének az alpereseket rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóknak minősítő rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A peradatok szerint a II. r. alperes 1942. szeptember 27-től 1965. szeptember 30-ig – mint házfelügyelő bérlője volt a perbeli szolgálati lakásnak. Munkaviszonyának megszűnésére kizárólag az adott okot, hogy elérte a nyugdíjkorhatárt.
Az első fokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a II. r. alperes házfelügyelői munkaviszonyának megszűnésével egyidejűleg megszűnt a perbeli szolgálati lakásra létesített bérleti jog viszonya is. Ezért helytálló a lakás kiürítésére keltelező – első fokon jogerőre emelkedett – ítéleti rendelkezés.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R) 117. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében szolgálati lakás esetében az a bérlő, akinek a lakással rendelkező szervvel fennállott munkaviszonya (munkaköre) nem a bíróság büntető ítélete vagy fegyelmi határozata alapján, hanem más címen szűnt meg, illetőleg azt nem a jogszabály rendelkezésének megsértésével szüntette meg, a (4) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő másak lakásra tarthat igényt.
A II. r. alperesnek 23 évig fennállott munkaviszonya nem büntető ítélet (fegyelmi határozat) és nem a jogszabály rendelkezésének megsértésével szűnt meg, hanem azért, mert nyugállományba vonult. Ezért a II. r. alperes az R. 117. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő másik lakásra tarthat igényt.
A II. r. alperesnek a jogszabályban biztosított elhelyezési igényét az sem csorbíthatja, hogy a felperes szükségmegoldásként megállapodott a II. r. alperes volt házastársával, majd leányával, akik a házfelügyelői feladatokat mellékfoglalkozásként látták el. Ezek a megállapodások nem érintették a II. r. alperes már korábban szerzett jogait, és az I. r. alperes mellékfoglalkozásként vállalt szolgálati viszonyának megszűnése sem eredményezhette azt, hogy a II. r. alperes a 23 évi szolgálati viszony után rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősüljön.
Az I. r. alperes mindvégig együtt lakott a szüleivel a perbeli lakásban. A II. r. alperes jogszerűen engedheti meg azt, hogy leánya továbbra is vele együtt lakjék. A II. r. alperesnek ez az igénye azért is megalapozott, mert az orvosi igazolások szerint súlyos beteg és gondozásra, ápolásra szorul. Ezt elsősorban a vele együtt lakó leánya, az I. r. alperes biztosíthatja.
Az előadottakból kitűnik, hogy tévesen minősítette a másodfokú bíróság a II. r. alperest jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználónak, s miután az alperesekkel szemben csak egységesen lehet a végrehajtást foganatosítani, erre csupán akkor kerülhet sor, ha a II. r. alperes részére a felperes az R. l 17. §-ának (4) és (5) bekezeléseiben meghatározott követelményeknek megfelelő másik lakást biztosított.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének óvással nem támadott rendelkezését nem érintette – viszont azt a rendelkezését, amely szerint e bíróság a II. r. alperest jogcím nélküli rosszhiszeműi személynek minősítette azzal, hogy az alperesek elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni, – a fellebbezési eljárási költségek viselésére vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte [Pp. 274. § (3) bek.], egyben a pervesztes felperest a Pp. 78. §-a alapján arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek arányos fellebbezési eljárási költséget. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 168/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás