GK BH 1976/69
GK BH 1976/69
1976.02.01.
Terméknek visszaszolgáltatási kötelezettség mellet, „kisegítésként” való átadására vonatkozó megállapodás abban az esetben sem, minősül adásvételi szerződésnek, ha a felek az ellenérték számlázásában, illetve visszaszámlázásában megállapodnak [Ptk. 208. § (1) bek., 209. § (2) bek., 237. § (1) bek., 363. § (1) bek., 382., 522., 528. §, 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 66. §].
A jogosult kérelmére kibocsátott fizetési meghagyást a kötelezett ellentmondással támadta meg, mert nem tartozik a követelt 316 756 Ft-tal.
Az ellentmondás folytán keletkezett perben a bíróság megállapította, hogy felperes és az alperes dolgozóinak szóbeli megállapodása alapján a felperes 1973. október 30-án a következő tartalmú levelet küldte az alperesnek: „Hivatkozással áruforgalmi vezetőnkkel folytatott mai telefonbeszélgetésükre, kérjük, hogy segítségünkre lenni szíveskedjenek. Az országos gépjármű fagyálló folyadékellátás 85%-át szövetkezetünk termeli, s etilén-glikol importunk beérkezése még legalább 10-14 napig késik. Több mint 400 t kötésünk van még a f. évre, kérjük ezért, hogy kisegítésképpen, visszaszámlázási kötelezettségünk mellett minimum 5000 kg etilén-glikolt kiadni szíveskedjenek. Nagy segítség lenne, ha ennél a mennyiségnél 2-3 t-val többet tudnának adni részünkre, természetesen megbeszélésünk szerint az így átadott anyagot november hó folyamán vissza tudnánk adni. A kiadott anyag göngyölegét kérjük betétdíjas göngyölegként feltüntetni, hogy lefejtés után azt visszaszármaztathassuk. Segítségükért előre is köszönetet mondunk.”
A felperes 1973. október 31-én 5060 kg etilén-glikolt átvett az alperestől és a 10 120 Ft/tonna egységár figyelembevételével 58 903 Ft ellenértéket kifizetett, majd 1974. február közepén értesítette az alperest, hogy a külkereskedelmi vállalat késedelemmel az etilén-glikolt leszállította, a kapott mennyiségből 15-30 tonnát rendelkezésére tud bocsátani. Az alperes azonban csak 5 tonnára tartott igényt és 1974. február 21-én 5086 kg etilén-glikolt átvett a felperestől. A felperes az időközi áremelkedésre figyelemmel 72 430 Ft/tonna egységáron 378 576 Ft-ot számlázott, az alperes azonban csak 61 820 Ft-ot fizetett ki, ezért a felperes a két összeg közötti 316 756 Ft különbözetet érvényesítette.
A felperes szerint a felek két egymástól független adásvételi szerződést kötöttek, tehát az alperes a magasabb számlázott árat köteles megfizetni. Az alperes szerint a felek kölcsönszerződést kötöttek, a felperes anyagot kért kölcsön, annak visszaszolgáltatását is vállalta, az áru vételárának számlázására pedig azért volt szükség, mert az állami vállalatok között hitelezési tilalom áll fenn, ezért az áru kiadásakor és visszaadásakor azt számlázni kell. Az alperes hivatkozott a GK 19. sz. állásfoglalásra is, amely szerint, ha a szállító a teljesítési, szállítási vagy szolgáltatási határidőt nem tartja meg és ezalatt áremelkedés vagy egyéb kár következik be, annak következményeit viselni tartozik.
Az első fokú bíróság megállapította, hogy a felek közvitt a jogviszony tartalma a vitás. A Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése alapján a felek szerződési nyilatkozatait úgy értelmezte, hogy a felek akarata nem adásvételi, hanem kölcsönszerződés (Ptk. 522. §, 528. §) kötésére irányult. A felperes „kisegítésképpen” kért az alperestől etilén-glikolt, a felperes tehát nem vásárolni, hanem kölcsönkérni, az alperes pedig nem eladni, hanem kölcsönadni akart. Az, hogy a felek a számlázási, illetve visszaszámlázási kötelezettségben állapodtak meg, a jogviszony tartalmát nem változtatta meg, erre csak azért volt szükség, hogy az árumozgást a nyilvántartás kövesse. Ezért az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben előadását azzal egészítette ki, hogy a „kisegítésképpen” szóhasználat csak a szocialista gazdálkodó szervek közötti együttműködési kötelezettségre utalt, mert népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az elfekvő anyagok mielőbb felhasználásra kerüljenek. A felperes szerint, ha az alperes termékeinek árát az 1974. évi drágább alapanyagár figyelembevételével kalkulálta, de azt nem fizeti ki, akkor jogalap nélkül gazdagodik [Ptk. 361. § (1) bek.].
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú eljárás során előadott védekezése alapján az első fokú ítélet helyben hagyását kérte és arra hivatkozott, hogy a felperes a drágább ár érvényesítésével beszerzési nehézségeinek a következményeit és a visszaszolgáltatási késedelem ideje alatt bekövetkezett áremelkedés gazdasági terheit akarja áthárítani.
A fellebbezés nem alapos.
A 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 66. §-a szerint a szállító a megrendelő igényét szállítási szerződés kötése nélkül raktárról is kielégítheti. Az ilyen raktári beszerzésre az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 382. §). A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerint adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Az adott esetben az alperes által átadott árut a felperes ugyan átvette és kifizette, de a felek szándéka mégsem raktári beszerzésre, illetve adásvételi szerződés megkötésére irányult, hanem a megállapodásnak az volt a célja, hogy a felperes „kisegítésképpen” visszaszolgáltatási kötelezettség mellett árut kapjon. A szerződés csupán ilyen érdek-kielégítésre irányult. A felek megállapodása tehát kölcsönszerződés volt [Ptk. 209. § (2) bek.]. Az árumozgatást ugyanis a pénzmozgás csak azért követte, mert az erre vonatkozó kikötés felel meg a szocialista gazdálkodás (termékforgalmi, pénzforgalmi, nyilvántartási, hitelezési stb.) elvének. Ennek folytán az alperesnek a kölcsönadott termék visszaadásakor csak azt az ellenértéket kellett megfizetnie, amelyet a kölcsönadott termékért a felperes fizetett. Ha azonban bármely okból a kölcsönszerződés semmisnek minősülne, ez esetben is a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kellene visszaállítani, és ez ugyanahhoz az eredményhez vezetne, mint amelyet az első fokú ítélet tartalmaz. Ezek szerint tehát a felperes további követelést jogszerűen nem támaszthat, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 861/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás