GK BH 1976/70
GK BH 1976/70
1976.02.01.
Ha a károsodás hosszabb időszak alatt folyamatosan következik be és így annak időpontja nem állapítható meg pontosan, a késedelmi kamat kezdő időpontját a per összes körülményeinek mérlegelése alapján úgy, kell meghatározni, hogy az megfeleljen a fizetési késedelem egész tartamának, illetve annak a követelménynek, hogy a késedelmi kamat gazdasági és jogpolitikai célját betöltse [Ptk. 298., (1) bek., 60/1970. (XII. 31.) PM. sz. r. 1. § (1) bek., Pp. 206. §(3) bek.].
Az alperes vízügyi igazgatóság 1968-ban 193 holdon egy 3 600 000 m3 víz befogadására alkalmas tározót létesített. A tározót keleti, északkeleti irányban a felperes szántóművelésű földje, nyugati és délnyugati irányban pedig almás kertje határolja.
A felperes a tározó működésével összefüggésben 1970. és 1971-ben keletkezett kára fejében 606 000 Ft kártérítés és ennek 1971. október 1. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kereseti előadása szerint a tározónak vízzel való feltöltése után a tározót határoló területek egy része is víz alá került, más részén a talajvíz olyan mértékben megemelkedett, hogy ott emiatt nem lehetett mezőgazdasági termelést folytatni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta a kár és a tározó létesítése közötti okozati összefüggést. Szerinte a felperes kárát belvízkár okozta. A perbeli terület ugyanis közismerten belvizes. Ennek alátámasztására előadta, hogy a felperes 1970-ben a perbeli területeket is érintő belvízkár miatt adóelengedésben és biztosítási kártalanításban részesült.
Az első fokú bíróság vízügyi, mezőgazdasági és kertészeti szakértőt hallgatott meg, helyszíni tárgyalást tartott, majd a mindezek útján megállapított tényállás alapján a felperes 1971. és 1972. évi kára fejében az alperest 500 000 Ft-nak és 1971. október l-től számított évi 15% késedelmi kamatának, továbbá 6777 Ft szakértői költségnek a megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes felelőssége a per adatai alapján fennáll. Az ennek következményeképpen fizetendő kártérítés mértékét a per összes körülményeinek a mérlegelésével állapította meg [Pp. 206. § (3) bek.].
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fenntartotta az okozati összefüggés hiányára vonatkozó korábbi perbeli előadását és sérelmezte, hogy az első fokú bíróság indokolatlanul mellőzte a további szakértői és tanúbizonyításra vonatkozó indítványát. Végül kifogásolta a kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó rendelkezést is.
A fellebbezés részben alapos.
A felperes kereseti kérelme eredetileg az 1970. és 1971. évre vonatkozó 606 000 Ft kárának a megtérítésére irányult. Később keresetét megváltoztatta és követelését kiterjesztette az 1972. évben keletkezett kárra is. Tekintve azonban, hogy a felperes 1970. évre bizonyítékot nem jelölt meg és bizonyítást sem ajánlott fel, az első fokú bíróság a bizonyítási eljárást – helyesen – csak az 1971-1972. években keletkezett károk tekintetében folytatta le.
Az első fokú bíróság a kereset jogalapja tekintetében helyesen döntött és helytállóan állapította meg az alperesnek a kárért való felelősségét. A szakvélemény, amely a tározónak a környező földek talajvízszintjére gyakorolt hatására vonatkozik, megnyugtató alapot nyújt annak megállapítására, hogy a felperesnél felmerült kár részben a tározó létesítésére vezethető vissza. Nem alapos tehát a jogalapra vonatkozó ítéleti rendelkezés ellen előterjesztett fellebbezés.
A bizonyítási eljárás eredményére tekintettel helyesen járt el az első fokú bíróság, amikor a kártérítés összegét – amelynek teljesen pontos meghatározására az adott körülmények között nincs lehetőség – a per összes körülményeinek mérlegelésével határozta meg. A bizonyítékok mérlegelésénél azonban tévedett, amikor nem vette figyelembe kellőképpen azokat a körülményeket, amelyek a kár mértékében – a szakértők szerint is – közrehatottak. Így többek között: a terület sajátos talajviszonyait, egyébként is magas és változó talajvízszintjét (korábban kialakult nádas, az almáskertben mért eltérő talajvízszint-értékek); a természeti tényezőket (csapadék, fagy stb.); a növényi eredetű betegségeket (peronoszpóra stb.).
Mindezeket mérlegelve a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a tározó létesítésével összefüggésben a felperesnél keletkezett vagyoni hátrány kisebb az első fokú ítéletben meghatározott mértéknél.
A Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Ha tehát a felelős a kártérítést akkor nem fizeti meg, késedelembe esik (Ptk. 298. §). A gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában pedig a pénztartozások késedelmes fizetése esetén a kötelezett évi kamatot köteles fizetni [60/1970. (XII. 31.) PM sz. r. 1. § (1) bek.].
Az első fokú bíróság helyesen járt el, amikor az alperest terhelő késedelmi kamat kezdő időpontját mérlegeléssel állapítatta meg. Olyan esetben, amikor a károsodás hosszabb időszak alatt folyamatosan következik be és így annak időpontja nem állapítható meg pontosan, az esedékesség, illetve a kamat kezdő napja mérlegeléssel határozható meg. Ez összhangban van a kamat járulékos természetével és így mértékének meghatározásánál figyelembe vehető a főkövetelés meghatározására irányadó jogszabály. Egyébként ennek megfelelő rendelkezést általános értelemben a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése is tartalmaz.
Az esedékességnek, illetve a kamat fizetésének kezdő időpontját azonban az első fokú ítélet helytelenül jelölte meg a kereseti kérelemmel egyezően 1971. október 1-ében. Figyelemmel a perbeli 1971. és 1972. évi, majd az ezt követő – az almatermelés kiesésével kapcsolatos – károk időbeli és összegszerű megoszlására, a kamatszámítás kezdő időpontját megalapozottan 1972. január 1-ben lehet meghatározni.
Az alperes indokolatlanul kérte fellebbezésében a bizonyítási eljárás folytatását, mivel a perben kirendelt szakértők részletes és kellően megalapozott véleményeivel szemben aggály nem merült fel, a további szakértői vagy a tanúbizonyítástól sem várható olyan eredmény, amely más döntéshez vezetne, és az csupán az amúgy is régóta folyamatban levő per további elhúzódását eredményezné.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatta olyan értelemben, hogy a marasztalás összegét 300 000 Ft-ra és ennek 1972. január 1-től járó 15% kamataira leszállította.
A felek pervesztessége arányában kellett a szakértői költség viselésének az arányát is megváltoztatni. (Legf. Bír. Gf. 111. 32 430/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás