GK BH 1976/73
GK BH 1976/73
1976.02.01.
A tervezőt nem mentesíti a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítéséért való felelősség alól az a körülmény, hogy a kikötött rövid határidő miatt a tervezéshez szükséges előzetes vizsgáltatok nem voltak elvégezhetők [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §, Ptk. 344. §, GKT 29/1973., 10/1968. (V. 10.) ÉVM-KGM-NIM sz. r.-tel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. §].
Az első fokú ítélet az alpereseket fejenként 99 500 Ft kártérítés, 5000 Ft szakértői díj, illetve költség megfizetésére kötelezte azért, mert az I. r. alperes által a II. r. alperes tervei és a felperessel kötött szerződés alapján kivitelezett tűzivízvezeték a terveknek az I. r. alperes részéről felismerhető hibája folytán a 3 éves szavatossági határidőn belül használhatatlanná vált és a vezeték újra elkészítésével 254 512 Ft költség merült fel, amiből a felperest 199 000 Ft kár érte.
Az I. r. alperes kivitelező az általa fizetendő – 50%-nak megfelelő – kártérítési összeg 20%-ra való leszállítása, a II. r. alperes tervező pedig a keresetnek vele szemben történő elutasítása iránt nyújtott be fellebbezést.
A fellebbezések alaptalanok.
A II. r. alperes tervező a fellebbezésében sem tudta megcáfolni a szakértőnek azt a megállapítását, hogy a II. r. alperes a talajmechanikai szakvéleményből ismerte, hogy a talajvíz agresszivitása a szokványostól eltérő és a feltöltési réteg salakkal szennyezett -, úgyszintén azt sem, hogy a talajmechanikai szakvélemény csak talajvíz vegyvizsgálati adatokat tartalmazott, és ezeknek az adatoknak az értékelése is csak betonkorróziós szempontból történt.
A II. r. alperes a tervevési szerződés alapján a rendeltetési célnak megfelelő tűzivízvezeték terveit lett volna köteles szolgáltatni, illetve az ennek megfelelő tervezési munkát elvégezni. A megfelelő terv készítéséhez szükséges vizsgálatok elvégzésének nem lehetett akadálya az, hogy a vizsgálatok a tervezési díjhoz képest esetleg aránytalanul magas összegű többletköltségekkel járnak. Ennek áthárítására ugyanis meg lett volna a lehetősége.
Nem alapos a II. r. alperesnek az az előadása sem, hogy a felperes által kívánt rövid tervezési határidőre figyelemmel a szakértő véleménye szerint szükségesnek mutatkozó vizsgálatok elvégzése nem volt lehetséges. A tervező ugyanis amennyiben az adott körülmények és az akkori műszaki ismeretek mellett a megfelelő védelmet nyújtó kivitelezési módot nem tudta meghatározni, vagy ehhez hosszabb idő lett volna szükséges, köteles lett volna a felperes figyelmét felhívni, és ha más megoldás szerinte nem állott volna rendelkezésre, a tervezést meg kellett volna tagadnia [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §].
Ezért helytállóan állapította meg az első fokú bíróság, hogy a II. r. alperes a tervezésnél nem úgy járt el, ahogyan az tőle a 10/1965. (X. 10.) ÉVM-KGM-NIM sz. együttes rendelettel közzétett tervezési szerződések alapfeltételei 10. §-ára tekintettel elvárható lett volna. Az említett rendelkezés szerint a tervező a műszaki tervezési munkát a tervezésre vonatkozó szabályok, hatósági előírások és engedélyek, valamint egyéb szakmai követelmények szerinti tartalommal és minőségben úgy köteles szolgáltatni, hogy az műszakilag korszerű, gazdaságos és kivitelezhető legyen. A szakmai követelményeken elsősorban a különböző tervezési segédletekben – nem kötelező – iránymutatásokat kell érteni, de idetartoznak a szakmai ismeretek, szokások is. Ezek a követelmények kisebb vagy nagyobb jelentőséget kapnak a szolgáltatás tárgyának jellegétől, funkciójától, a környezetben adódó elhelyezkedésétől stb. függően.
Az említett alapfeltételek 12. §-a alapján a GKT 29/1973. sz. állásfoglalásban részletesen kifejtettek szerint a hibás tervek kivitelezésének következményéért a II. r. alperes is felelős. Az alperesek közötti felelősség megosztására, a Ptk. 344. §-ában foglaltak az irányadók.
Az adott körülmények, nevezetesen a talajnak a szokványostól eltérő agresszivitása miatt alkalmazandó védelemre annak idején külön műszaki előírás nem volt, az alperesek magatartása felróhatóságának aránya tekintetéhen ezért nem állapítható meg olyan különbség, amely az egyenlő arányú kármegosztástól való eltérést indokolná.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 353. §-ának (2) bekezdése értelmében lényegében helyes indokainak a fenti kiegészítésével helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. VI1. 30 632/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás