MK BH 1976/82
MK BH 1976/82
1976.02.01.
Nem lehet fegyelmi eljárást indítani vagy annak mellőzésével büntetést kiszabni magasabb vezető állású és vezető állású dolgozóval szemben sem, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap már eltelt. Fegyelmi felelősségre vonásnak magasabb vezető állású dolgozóval szemben a kötelezettségszegés elkövetésével kezdődő három éven belül, vezető állású dolgozóval szemben pedig két éven belül van helye [Mt. 56. § (3) bek., Mt. V. 114. § (2) bek., MK 62. sz.].
A felperes 1964. június 15-től áll az alperes állami gazdaság alkalmazásában mint üzemegység-vezető. 1970. július 16-án ugyanebben a beosztásban a p-i üzemegységhez helyezték át.
A gazdaság igazgatója a felperes munkaviszonyát 1973. március 29-ére felmondta, annak indokolását azonban – utalva az Mt. V. 113. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra – mellőzte. A munkaügyi bírósig a felmondást hatálytalanította, mert a felperes nem magasabb vezető állású dolgozó, így nem vonatkozik rá az Mt. V. 113. §-ának (1) bekezdése. Következésképpen a felmondás indokait az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében közölni kellett volna vele, aminek elmulasztása utólag, a fegyelmi határozattal kapcsolatban keletkezett munkaügyi vita során nem pótolható.
A munkaügyi bíróság ítéletének meghozatalát követően 1973. május 16-án az alperes igazgatója értesítette a felperest, hogy fegyelmi eljárást indít ellene, mert az 1973. február 20-án elkészült mérlegből az állapítható meg, hogy az általa vezetett üzemegységben 4 907 000 Ft veszteség keletkezett. A fegyelmi eljárásban meghozott határozatában az alperes igazgatója fegyelmi büntetésül elrendelte a felperesnek a gazdaság egy másik üzemegységébe s ott növénytermesztési brigádvezetői munkakörbe való áthelyezését, egyidejűleg az alapbérét havi 3200 Ft-ban állapította meg. A határozat indokai szerint a nagymértékű veszteséget vezetési hiányosságok okozták, s mivel a felperes az üzemegység egyszemélyi felelős vezetője, a veszteség keletkezéséért felelősséggel tartozik.
A felperes – miután a panaszát az alperes munkaügyi döntőbizottsága elutasította – keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. Keresetét elsősorban arra alapította, hogy a fegyelmi eljárást az erre megszabott határidő után indította meg ellene az alperes, de ezen túlmenően állította, hogy a veszteségért nem felelős, a munkaviszonyával kapcsolatos kötelességeit vétkesen nem szegte meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályában fenntartotta. Az ítéletének indokolása szerint a felperesnek az elévülésre történt hivatkozása nem alapos, mert az Mt. V. 114. §-ának (2) bekezdése szerint vezető állású dolgozóval szemben fegyelmi felelősségrevonásnak a kötelezettségszegés elkövetésétől számított két éven belül van helye, az alperes pedig a határidőn belül indította meg a fegyelmi eljárást a felperes ellen. A bíróság a felperest az általa vezetett üzemegység veszteségének bekövetkeztében vétkesnek, a kiszabott fegyelmi büntetést pedig a vétkességével arányban állónak találta.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése szerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg az elkövetés óta egy év már eltelt. Az Mt. V. 114. §-ának (2) bekezdése szerint a magasabb vezető állású dolgozóval szemben fegyelmi felelősségrevonásnak a kötelezettségszegés elkövetésétől számított három éven belül, vezető állású dolgozóval szemben pedig két éven belül van helye. Ez utóbbi jogszabály téves értelmezése alapján helyezkedett a munkaügyi bíróság arra az álláspontra, hogy a felperes vezetői munkakörére tekintettel az adott esetben csak az Mt. V. 114. §-ának (2) bekezdéséhen megállapított határidőnek van jelentősége, s az alperes ezen belül indította meg a fegyelmi eljárást, következésképpen a felperesnek a jogérvényesítési határidő elmulasztására vonatkozó védekezése alaptalan. Ez az álláspont azért téves, mert az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében megállapított kétféle határidő közül a három hónapos a kötelezettségszegés felfedezésével kezdődő – határidő a magasabb vezető állású és a vezető állású dolgozóra egyaránt vonatkozik, és csapán a másik – a kötelezettségszegés elkövetésétől számítandó – határidő olyan, amely hosszabb tartamú, mint más dolgozók esetében.
E téves álláspontja folytán a munkaügyi bíróság nem vizsgálta és nem folytatott le bizonyítást arra nézve, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a felperes terhére rótt kötelezettségszegésről csak a fegyelmi eljárás megindítását megelőző három hónapon belül, vagy már korábban tudomást szerzett. Ennek a körülménynek a tisztázása pedig azért is szükséges lett volna, mert az alperes az 1973. február 9-én – tehát több mint három hónappal a fegyelmi eljárás megindítása előtt – kelt, de utóbb a munkaügyi bíróság által hatálytalanított felmondását a döntőbizottság eljárása során szintén a felperes által vezetett üzemegység nyereségének elmaradásával és a vezetés hiányosságaival indokolta. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 013/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás