MK BH 1976/86
MK BH 1976/86
1976.02.01.
A munkaügyi bíróságnak a foglalkoztatási kötelezettség megszegése következtében elmaradt munkabér megtérítése tárgyában hozott határozata ellen nincs helye fellebbenésnek [Pp. 358. § (1) bek. a) pont, MKT 1/1975. sz.].
A felperes kártológép-kezelőként állott az alperes vállalatnál munkaviszonyban. 1971. szeptember 30-án idegrendszeri megbetegedéssel táppénzes állományba került, amely a táppénzre jogosultságának lejártáig, 1972. szeptember 19-ig tartott. A felperes ekkor megjelent az alperesnél a munka felvétele végett, de csak ígéretet kapott, hogy az egészségi állapotának megfelelő beosztásba kerül, a munkába állítása azonban nem történt meg.
Az alperes 1973. január havában felhívta a felperest, hogy a munkaviszonyának, illetve a munkakönyvének rendezése végett jelenjék meg. A felperes a felhívásnak eleget tett, a munkaügyi osztályon megjelent, ahol takarítói munkakört ajánlottak fel részére, amelyet azonban nem fogadott el. Az alperes a felperes munkaviszonyát végül 1973. augusztus 3-án felmondással megszüntette.
A felperes a vállalat munkaügyi döntőbizottságához előterjesztett panaszában – egyebek között – a betegállományt követő időre a teljes átlagkeresetének megtérítését kérte. A munkaügyi döntőbizottság a panaszát elutasította.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Keresetében csak a betegállományát követő időre vonatkozó bérigényét tartotta fenn arra figyelemmel, hogy az alperes a jelentkezése után nem állította munkába.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetének részben helyt adva, az alperest az 1972. szeptember 20-tól az 1972. december 31-ig terjedő időre havi 1500 Ft munkabér fizetésére kötelezte. A jogorvoslati lehetőség felől az ítélet rendelkező részében a feleket úgy tájékoztatta, hogy az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
Az ítéletben adott tájékoztatás ellenére az alperes az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, amelyet a munkaügyi bíróság végzésével – annak indokaiban utalva a Pp. 237. §-ában foglaltakra – elutasított. E határozatában a munkaügyi bíróság úgy tájékoztatta a feleket, hogy a végzés ellen fellebbezéssel lehet élni.
Az alperes a munkaügyi bíróság végzése ellen is fellebbezett.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság végzését megváltoztatta és a munkaügyi bíróságot utasította, hogy az ítélet elleni fellebbezés folytán az iratokat terjessze fel a megyei bírásághoz. Végzésének indokai szerint tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a Pp. 378. §-át megszorítóan értelmezte és az elmaradt munkabérrel kapcsolatos kártérítés iránti perben hozott határozata ellen a jogorvoslati lehetőségét kizárta.
A megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz fellebbezésnek van helye a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma tanácselnöki értekezletének 1/1975. számú állásfoglalása szerint a munkaügyi bíróság ítélete ellen a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fellebbezésnek abban az esetben van helye, ha a perben érvényesített igény a Munka Törvénykönyvének a vállalat anyagi felelősségéről szóló 62. §-a rendelkezésein alapul. Az állásfoglalás indokaiban kifejtettek szerint a vállalatnak az Mt. 62. §-ában meghatározott anyagi felelőssége kiterjed a munkaviszony keretében okozott kár minden esetére.
A felperesnek a perben elbírált igénye azonban nem kártérítésre, hanem az elmaradt munkabérének megtérítésére irányult. Az igény azon alapult, hogy az alperes a foglalkoztatási kötelezettségét megszegte, s emiatt munkabért sem fizetett a részére. Ez az igény éppen úgy nem kártérítési igény, mint az az igény, amelyet a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén érvényesíthet a dolgozó a vállalattal szemben, az elmaradt munkabérének megtérítése iránt. Az utóbbi igény tárgyában hozott határozat ellen pedig a tanácselnöki értekezleti állásfoglalásban kifejtettek szerint nincs helye fellebbezésnek.
Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a munkaügyi bíróság ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek abban az esetben sem, ha a perben érvényesített igény azon alapult, hogy a vállalat jogellenesen elmulasztotta a dolgozó munkába állítását és emiatt a dolgozó az így kiesett időre munkabérben nem részesült, mivel ez az igény nem kártérítésre, hanem a dolgozónak járó, ki nem fizetett munkabér megtérítésére irányul. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 352/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás