BK BH 1976/87
BK BH 1976/87
1976.03.01.
I. Értékegybefoglalás feltételei a különösen nagy érték szerinti minősítés szempontjából (Btk. 292., 294. §, 311. § 4. P., XXXVII. sz. BED, BK 495. sz.).
II. Magánokirat-hamisítás az okirat egyszerű megsemmisítése útján nem követhető el, hanem csupán annak felhasználásával (Btk. 222., 223.)
III. Gazdasági ellenőrzés akadályozása vétségének megállapítása magánokirat megsemmisítése esetén (Btk. 227. §).
Az első fokú bíróság az I. r. vádlottat társtettesként, bűnszövetségben és különösen nagy érték tekintetében sikkasztással, illetve hűtlen kezeléssel elkövetett bűntett miatt;
a II. r. vádlottat társtettesként, bűnszövetségben és különösen nagy érték tekintetében elkövetett sikkasztás bűntette miatt;
a III. r. vádlottat társtettesként, bűnszövetségben, különösen nagy érték tekintetében elkövetett sikkasztás bűntette miatt;
a IV. r. vádlottat pedig magánokirat-hamisítással folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt elítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
1. R. L. I. r. vádlott, mint az egyik budapesti szórakozóhely igazgatója, 1970 áprilisában szerzett 20 000 db olyan 10 Ft-os belépőjegyet, melyekre sorszámot nem nyomtak. Az említett jegyeket – a szabályosan sorszámozott többi belépőjeggyel együtt – átadta P. B. II. r. vádlottnak, a szórakozóhely gazdasági vezetőjének, akivel megbeszélték, hogy a számozatlan jegyeket a szezon folyamán kiárusítják és ellenértéküket a pénztárból kiemelik. P. B. vádlott közölte ezt A. L. III. r. vádlottal, a pénztárossal, aki a tervvel egyetértett. A befolyt 180 000 forinton osztozkodtak. A fennmaradó 2000 db jegyet térítés nélkül olyan ifjúgárdistáknak és aktivistáknak juttatták, akik a parkban segédkeztek.
2. A szezon végén megmaradt belépőjegyeket az előírásoknak megfelelően egy ellenőrző bizottság jelenlétében a park területén el kellett égetni.
1970. október 23-án – mialatt R. L. vádlott a bizottság tagjait irodahelyiségében vendégül látta – A. L. vádlott P. B. tudtával 10 000 db 15 forintos jegyet elvett a megsemmisítésre szánt jegyek közül és a pénztárhelyiségben elrejtette. A következő évadban ebből 8000 db jegyet eladtak, s ezzel 120 000 Ft jogtalan összeghez jutottak. Ebből R. L. és P. B. egyenként 42 000, A. L. pedig 36 000 Ft-tal részesedett.
3. Az 1971-1972. évben bálokat is rendeztek. Az erre a célra megrendelt összesen 11 000 db tombolajegyet 12 Ft-os egységáron értékesítették, úgy, hogy a tulajdonképpen 2 Ft értékű jegyet egyúttal a 10 Ft-os belépőjegy helyett is eladták. Az így belépőjegyekben jelentkező összesen 110 000 Ft megtakarításnak megfelelő összeget a pénztárból kiemelték és akként osztották szét egymás között, hogy R. L. és P. B. külön-külön 38 500 Ft-ot, A. L. pedig 33 000 Ft-ot kapott.
4. A szórakozóhely területén működő bisztró vezetője T. F. IV. r. vádlott volt. A vádlottak itt rendszeresen mulatoztak barátaik társaságában s erre a célra – ha kellett – bűnös úton szereztek pénzt.
1973. június 11. és 13. között ún. centenáriumi diáknapokat rendeztek. Ennek lebonyolításával R. L. vádlottat bízták meg. Azzal, hogy a rendezvényen résztvevők számát a valóságosnál nagyobbnak tüntették fel, az elszámolás során 20 442 Ft-tal nagyobb összeget vettek fel.
R. L. vádlott 1972-ben rendezői tiszteletdíjként 1755 Ft-ot, 1973-ban pedig szaktanácsadói honorárium címén három esetben 4500 Ft-ot utalványozott T. F. vádlott részére. E pénzösszegek fejében az utóbbi nem végzett érdemleges munkát.
5. P. B. vádlott 1972 végén 500 db 10 Ft-os belépőjegy ellenértékét, 5000 Ft-ot 1973. május 1-én a pénztárból kiemelt. Ugyanő 1973. augusztusában további 5500 Ft-ot vett ki a pénztárból.
6. T. F. vádlott a vezetése alatt álló bisztróban jelentkező 5-6000 Ft készpénztöbbletet 1972. utolsó hónapjában és 1973 májusa és szeptembere között a pénztárból kiemelte, majd saját és vendégei térítés nélküli fogyasztására fordította.
T. F. vádlott rendszeresen alkalmazott bejelentés nélküli felszolgálókat. Ezek teljesítményét – ha pénzre volt szüksége – nem számolta el a felíró-íveken. Így 1969. és 1973. között mintegy 6-8000 forintnyi jogtalan pénzösszeghez jutott.
Az 1973-ban rendezett gyermeknapon a rendező szerv részéről előre kifizetett desszertből megmaradt mennyiséget F. T. vádlott újból értékesítette, s ezzel 1400 Ft illegális összeghez jutott.
T. F. vádlott a vezetése alatt álló bisztró üzemelésére vonatkozó bizonylatokat, amikor már a büntető eljárás megindulásától tartott, megsemmisítette. Így a bisztróval kapcsolatban elkövetett visszaélések felderítése és ellenőrzése nagymértékben megnehezült, illetve részben lehetetlenné vált.
A bűncselekmények útján szerzett pénzből R. L. Velencefürdőn emeletes nyaralót építtetett magának, melynek értéke meghaladja a 700.000 Ft-ot. A vádbeli időben P. B. vádlott Polski Fiat gépkocsit vett. A. L. bútorokat, háztartási felszerelési tárgyakat és ruhaneműt vásárolt.
A vádlottak bűnösségének kimondása az irányadó tényállás alapján törvényes.
Ebben a vonatkozásban annyiban tévedett az első fokú bíróság, hogy az 1. pont alatt tárgyalt cselekménnyel kapcsolatban kirekesztette a bűnösség köréből a vádlottaknak azt a tevékenységét, hogy a 20 000 db számozatlan jegyből 2000 db-ot térítés nélkül juttattak ifjúgárdistáknak és aktivistáknak.
A vádlottaknak ez a cselekménye a sikkasztás bűntettének tényállását valóban nem fedi. Amikor azonban a 2000 db jegy ingyenes szétosztásával ugyanannyi személynek lehetővé tették a rendezvényeken szabályos belépőjegy váltása nélkül való részvételt, mint idegen vagyon kezelésével megbízott személyek az e megbízásukból folyó kötelességük megszegésével 20 000 Ft kárt okoztak a társadalmi vagyonban. Ez a magatartásuk a Btk. 294. §-ában meghatározott hűtlen kezelés bűntette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság R. L., P. B. és A. L. vádlottak bűnösségét ebben a vonatkozásban is megállapította.
A cselekmények jogi minősítése részben téves.
Az első fokú ítélet meghozatala után hozta meg a Legfelsőbb Bíróság a XXXVII. számú büntető elvi döntését, amely a különösen nagy érték szempontjából figyelembe jövő irányösszeget 200 000 Ft-ról 500 000 Ft-ra emelte fel. Ennek megfelelően R. L., P. B. és A. L. vádlottak bűncselekményei vonatkozásában a különösen nagy érték megállapítása szempontjából a Btk. 311. §-ának 4. pontja szerinti értékegybefoglalásnak nincs helye, minthogy az általuk elsikkasztott összegek értékegybefoglalás esetén sem érik el az 500 000 Ft-ot.
Az említett vádlottak bűncselekményei tekintetében a jelentős érték megállapítása szempontjából sem jöhet szóba az értékegybefoglalás. A BK 495. számú kollégiumi állásfoglalás II/c. pontja értelmében ugyanis nem foglalható törvényi egységbe az a bűntett, amelynek büntetési tétele eléri vagy meghaladja a különösen nagy kár (érték), illetve a jelentős kár (érték) esetében irányadó büntetési tételt.
Az adott esetben a vádlottak cselekményei bűnszövetségben, magánokirat-hamisítással elkövetettként is minősülnek, s így az egyes cselekmények büntetési tételei meghaladják a jelentős érték tekintetében elkövetett sikkasztás büntetési tételét.
A törvényi egység hiánya azonban nem volt akadálya annak, hogy a vádlottak egyes cselekményei a folytatólagosság egységébe olvadjanak, mert a vádlottak a bűncselekmények sorozatát egységes akarat-elhatározásból, viszonylag rövidebb időközökben, ugyanannak a sértettnek a sérelmére követték el.
A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság
a) R. L. vádlottnak az 1-3. pontban részletezett cselekményeit a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként, bűnszövetségben, jelentős érték tekintetében, magánokirat-hamisítással folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette [Btk. 292. §, 296. § (2) bek. d/2., e) és g) pont]. mely a Btk. 296. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti büntetés alá esik;
de az 1. pont alatti cselekményből a vádlottnak azt a magatartását, hogy társaival együtt 2000 db ingyenjegyet osztott szét, a fentiek értelmében társtettesként, bűnszövetségben folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősítette [Btk. 294. §, 296. § (2) bek. d/2. pont]; és
folytatólagosan magánokirat-hamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntettének [Btk. 294. §, 296. § (2) bek. g) pont] minősítette a 4. pont alatti cselekményét. Ez utóbbi bűncselekménnyel kapcsolatosan sem a társtettesség, sem a bűnszövetség megállapítására nem kerülhetett sor, mert a vádlott T. F. vádlottal ebben a vonatkozásban ilyen kapcsolatban nem állt,
b) P. B. és A. L. vádlottnak az 1-3. pont alatti cselekményei ugyanúgy minősülnek, mint R. L. vádlott esetében. P. B. vádlottnak az 5. alatti cselekményei – bár a folytatólagosság egységébe tartoznak – kívül esnek a bűnszövetség körén, és társtettesként elkövetettnek sem minősülnek.
c) T. F. vádlottnak a 4. pont alatti tevékenysége a folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntettét valósítja meg [Btk. 294. §, 296. § (2) bek. g) pont]. E bűncselekményt T. F. vádlott azzal valósította meg, hogy lehetővé tette R. L. vádlott részére a 4. pontban felsorolt visszaélések elkövetését. Ezért cselekménye a Btk. 14. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédként elkövetettnek is minősül.
A 6. pont alatti cselekményeivel T. F. vádlott a folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett sikkasztás bűntettét valósította meg [Btk. 292. §, 296. § (2) bek. g) pont]. A minősítés alapjául szolgáló magánokirat-hamisításokat a vádlott nem az első fokú bíróság által ekként értékelt azzal a tevékenységével valósította meg, hogy az üzleti iratokat megsemmisítette, hanem azzal, hogy sorozatosan hamis adatokat vezetett felírólapokra és egyéb üzleti okiratokra.
A Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá az első fokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint az említett okiratok megsemmisítése a magánokirat-hamisítás bűncselekményét valósítja meg, s így a fentiek szerint minősülő sikkasztással törvényi egységbe olvad.
A Btk. 222 §-ában megbatározott magánokirat-hamisítás vétségét az követi el, aki valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűntének bizonyítására hamis vagy hamisított magánokiratot használ. E bűncselekmény tehát okirat egyszerű megsemmisítése útján nem követhető el. Okirat jogtalan megsemmisítésével – egyéb törvényi feltételek meglétében – a Btk. 223. §-ában meghatározott okirattal való visszaélés bűncselekménye követhető el, ez a bűncselekmény azonban a sikkasztás Btk. 296. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerinti minősítését sohasem alapozhatja meg.
T. F. vádlottnak az a meghatározása, hogy az említett üzleti iratokat megsemmisítette, a Btk. 227. §-ában meghatározott, a gazdasági ellenőrzés akadályozásának vétségét valósította meg. A vádlott ugyanis e magatartásával meghiúsította a vezetése alatt álló bisztróval kapcsolatos gazdasági és pénzügyi ellenőrzést, illetve ezek meghiúsítására törekedett. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottnak ezt – az első fokú bíróság által a sikkasztás körében értékelt cselekményét – a Btk. 227. §-ában foglalt vétségként értékelte.
Az első fokú bíróság helyesen kötelezte a vádlottakat a polgári jogi igény útján érvényesített követelés megtérítésére.
Annyiban azonban tévesen rendelkezett az első fokú bíróság – s ezt a Legfelsőbb Bíróság helyesbítette – hogy T. F. vádlottat az illetéknek a magánfél részére való megfizetésére kötelezte. Az eljárási illetéket az 1/1973. (I. 24). IM sz. rendelet 16. §-ának (1) bekezdése és 30. §-ának (2) bekezdése értelmében a Fővárosi Illetékhivatal felhívásában megjelölt módon, az ugyanott közölt számlára az állam javára kell befizetni. (Legf. Bír. Bf. III. 519/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás