BK BH 1976/88
BK BH 1976/88
1976.03.01.
Kár hiányában a csalásként értékelt cselekménynek hivatali kötelességszegésért jogtalan előny elfogadása bűntetteként minősítése. Árdrágítás és csalás illetőleg hanyag kezelés elhatárolása [Btk. 149. § (1) bek., 151. § (1) bek., 293. , 238. XXXIII. és XXXVII, sz. BED.].
A megyei bíróság P. Gy. I. r. vádlottat visszaesőként elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt,
Sz. L. II. r. vádlottat csalás bűntette és társadalmi vagyon hanyag kezelésének vétsége miatt elítélte.
A tényállás lényege a következő.
P. Gy. a B-i Termelőszövetkezetek Út- és Mélyépítő Önálló Közös Vállalkozásának (a továbbiakban : TÖVÁLL) főmérnöke, Sz. L. a K-i Városi Tanács VB (a továbbiakban: Tanács) műszaki osztályának vezető főmérnöke volt.
A Tanács mint a beruházó a TÖVÁLL-lal mint kivitelezővel átalányáras szerződést kötött. K. belvárosában elvégzendő 891 226 forint értékű csatorna, járda- és útépítésre. Az építési szerződésben a műszaki ellenőri teendők elvégzésével Sz. L-t bízták meg. A terveket és a költségvetést P. Gy. felkérésére szintén Sz. L. készítette el, bár erre nem volt jogosult.
A kivitelező részéről a munkák felelős vezetője P. Gy. volt, akinek utasításai alapján a munkát a TÖVÁLL részéről O. I. építész-technikus vezette. Az építés kezdő időpontjául 1973. év IV. negyedéve volt kikötve, és a munkát 1973. évdecember hó 31. napjáig kellett befejezni.
A TÖVÁLL a költségvetés szerint vállalt munkából mennyiséget és minőséget figyelembe véve csak 402 195 forint értékűt végzett el, ennek ellenére P. Gy. a Tanácsot tévedésbe ejtve 891 226 forintot számlázott le és fizettetett ki a TÖVÁLL részére. A társadalmi vagyon kezelésével megbízott Sz. L. a kárt hanyag ellenőrzésével gondatlanul okozta.
A Sz. L. által készített hiányos tervek egyébként kivitelezésre alkalmatlanok voltak. A TÖVÁLL tervezési díjként 26 580 forintot számolt fel. A levonások után megmaradó 10 760 forint tervezési díjat Cs. J. a TÖVÁLL technikusa vette át, aki azt átadta Sz. L-nak. A tervezési díj jogtalan felvételével kapcsolatban a vádlottak a Tanácsot tévedésbe ejtették.
A társadalmi tulajdont ért kár végösszege: 489 030 forint volt, amelyből a TÖVÁLL 311 226 forintot megtérített.
Az ítélet ellen a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek.
A legfőbb ügyész képviselője a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést visszavonta.
A Legfelsőbb Bíróság a tervekkel kapcsolatos ítéleti megállapításokat az igazságügyi műszaki szakértő véleménye alapján akként helyesbítette, hogy építkezési tervek voltak, és azok rendelkezésre is álltak, azokat azonban hiánypótlás végett vissza kellett volna adni a tervezőnek, Sz. L. II. r. vádlottnak, továbbá hogy a költségvetésben foglalt adatok a munkához megfelelőek voltak, és az egységárak az „Építőipari Költségnormák”, az „Építőipari Irányáras Egységárgyűjtemény”, a „Tervezési Segédletek” és a „Fuvarozási és rakodási normák” alapján tételesen helyesen voltak kiszámítva.
Az irányadó tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét.
A Legfelsőbb Bíróságnak az első fokú ítélet kelte után hozott XXXVII. számú büntető elvi döntése szerint a vagyon elleni büntettek általában akkor minősülnek a különösen nagy kár (érték) szerint, ha annak összege az ötszázezer forintot meghaladja.
A helyesbített tényállás szerint a vádlottak az építkezési számlázással a társadalmi tulajdonban 489 030 forint kárt okoztak. Ez az összeg kisebb, mint ami a Legfelsőbb Bíróság XXXVII. számú büntető elvi döntése a különösen nagy kár szerinti minősítéshez szükségesnek tart. Minthogy az okozott kár a Legfelsőbb Bíróság XXXIII. számú büntető elvi döntésében megállapított 50 000 forintot meghaladja, P. Gy. vádlottnak az építkezési számlázással kapcsolatos csalási cselekménye jelentős kárt okozónak minősül.
P. Gy a K-i járásbíróság az 1972. július 4. napján hozott – nyomban jogerőre emelkedett – ítéletével társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt 6 hónapi – végrehajtásában felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. Az építkezési számlázással kapcsolatos újabb cselekményét a próbaidő alatt követte el. Cselekménye tehát visszaesőként elkövetettnek is minősül.
A Legfelsőbb Bíróság ezért P. Gy. vádlottnak az építkezési számlával kapcsolatos cselekményét a Btk. 293. §-ában meghatározott, a 296. (2) bekezdésének d/1. és e) pontja szerinti visszaesőként elkövetett és jelentős kárt okozó csalás bűntettének minősítette, amely a Btk. 296. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti büntetés alá esik.
Nem tette magáévá a Legfelsőbb Bíróság azt az álláspontot, hogy P. Gy vádlott a csalás leplezése végett magánokirat-hamisítást is elkövetett, és hogy Sz. L. a csalás bűntettét is elkövette.
A tényállás szerint a vádlottak tervezőként fiktív módon Cs. J. TÖVÁLL építész-technikust szerepeltették azért, hogy ezáltal leplezzék a felettes szervek előtt: a terveket Sz. L. készítette. A hamis tartalmú tervezési számlát tervezőként Cs. J. írta alá, és ez alapon a tervezési díjat is ő vette fel, amit azután nyomban átadott Sz. L.-nak.
Az első fokú bíróság P. Gy. vádlottnak az építkezési számlával és a tervezési díjjal kapcsolatos cselekményeit és Sz. L.-nak a tervezési díjjal kapcsolatos cselekményét csalás bűntettének minősítette. A Legfelsőbb Bíróság azonban – a később kifejtendőkhöz képest – a vádlottaknak a tervezési díjjal kapcsolatos cselekményét a csalás bűntettétől eltérően minősítette és a magánokirat-hamisítás vétségének külön megállapítását mellőzte. Minthogy P. Gy. magánokirat-hamisítást az építkezési számlával kapcsolatban nem követett el, P. Gy. építkezési számlával kapcsolatos csalási cselekményének a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerinti minősítésére nincs alap.
A tényállás szerint a TÖVÁLL az építési munkálatokat 1973. évi szeptember havában indította be. Ezt követően P. Gy. a tervek elkészítésével Sz. L-t bízta meg. Sz. L. tervezési jogosultsággal nem rendelkezett, és a tervek készítéséhez felettes hatóságától sem volt engedélye, és mint műszaki ellenőr a terveket nem is készíthette volna el. Sem a TÖVÁLL, sem a Tanács vezetői nem tudtak arról, hogy a terveket Sz. L. fogja elkészíteni. Tervkészítőként a kivitelező vállalatot tüntették fel, tervezőként pedig Cs. J-t, a TÖVÁLL építész-technikusát. A vádlottak a szabálytalan tervkészítést így akarták a felettes szervek előtt leplezni. Cs. J. 1973. október 5-én felvette a tervezési díjat, és azt még aznap átadta Sz. L-nak. Az építkezési munkálatok 1973. november 23. napján fejeződtek be.
A tényállásból kitűnően P. Gy. Sz. L-t mint a K-i Városi Tanács VB. műszaki osztályának osztályverető főmérnökét, tehát hivatalos személyt az építési tervek elkészítésével való megbízással és tervezési díj kilátásba helyezésével, majd később a tervezési díj kifizetésével, tehát az ígért és adott előnnyel, hivatali kötelességének megszegésére indítani törekedett.
Sz. L. pedig mint hivatalos személy hivatali kötelességének megszegésére építési tervek elkészítésére való megbízásért, majd a tervezési díj átvételéért, tehát előnyért vállalkozott.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az a vagyoni előny, amelyet az érdekelt fél folyamatban levő ügyének kedvező elintézése végett a hivatalos személynek nyújt, szükségképpen azt célozza, hogy a hivatalos személy ezt az ügyet – ha kell, kötelességének megszegésével – az érdekelt fél javára intézze el (BJD 6018.).
Amikor P. Gy. a műszaki ellenőrzést is végző, de tervkészítésre nem jogosult Sz. L-t a tervezéssel megbírta és a tervezési díjat kilátásba helyezte, az ügy még folyamatban volt, ezért az ígért előny Sz. L. kötelességének megszegését célozta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság P. Gy. cselekményét a Btk. 151. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettének, Sz. L. cselekményét pedig a Btk. 149. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatali kötelességszegésért jogtalan előny elfogadása bűntettének minősítette.
A legfőbb ügyész képviselőjének a fellebbezési tárgyaláson kifejtett álláspontja szerint a tervezési díj kifizetésével a társadalmi tulajdont kár nem érte, Így a vádlottakkal szemben a tervezési számlával kapcsolatban csalás bűntette helyett magánokirat-hamisítás vétségének megállapítását indítványozta.
A helyesbített tényállás szerint Sz. L. az építkezési terveket elkészítette, azok rendelkezésre is álltak, csupán hiánypótlás végett kellett volna azokat a tervezőnek visszaadni. A tervdokumentációhoz szükséges költségvetés is elkészült, az abban foglalt adatok a munkához megfelelőek voltak, és az egységárak is helyesen voltak kiszámítva. Az építkezési munkálatokhoz más terv nem készült. A tervezési díj kifizetésével tehát a társadalmi tulajdont kár valóban nem érte.
A kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettével és a hivatali kötelesség megszegéséért jogtalan előny elfogadásának bűntettével összefüggésben elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége – mint az előbbi cselekményeknek az adott esetben szükségképpeni velejárója látszólagos halmazatot hoz létre. Olyan esetben ugyanis, amikor egy bűncselekmény tényállásának megvalósítása szükségképpen maga után vonja egy másik bűncselekmény tényállásának megvalósulását is, ez utóbbi önállóságának hiányában – jelen esetben büntetlen utócselekmény lévén – halmazat nem jön létre.
Mindebből következik, hogy a magánokirat-hamisítás vétsége önállóan nem állapítható meg, az beolvad a kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettébe és a hivatali kötelesség megszegéséért jogtalan előny elfogadásának bűntettébe. A magánokirat-hamisítás vétsége külön megállapításának tehát nincs helye.
Az első fokú bíróság Sz. L-nek az építkezési számlázással kapcsolatos cselekményét helyesen minősítette társadalmi vagyon hanyag kezelése vétségének. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság magáévá tette az első fokú bíróság indoklását.
Sz. L. védője a minősítés miatt bejelentette fellebbezésében a vádlottnak az építkezési számlával kapcsolatos cselekményét árdrágítás bűntettének kérte minősíteni. A Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá a védő álláspontját.
A Btk. 238. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott árdrágítás bűntettének tényállási eleme a hatósági árnál, illetve a kötelezően megállapított árnál magasabb ár követelése, kikötése vagy elfogadása.
Az út- és csatorna építéssel kapcsolatos munkák a költségvetésben foglaltaktól lényegesen eltértek. A kivitelező a leszámlázottnál lényegesen rosszabb, szakszerűtlenebb és kevesebb munkát végzett. A leszámlázott összegnek több mint a fele olyan munkákkal kapcsolatos, amelyeket a kivitelező egyáltalán nem vagy nem megfelelően végzett el. P. Gy. a valótlan tartalmú építkezési számla készítésével és benyújtásával a tanács illetékes képviselőit tévedésbe ejtette, és a tanács ezért fizette ki a TÖVÁLL-nak a költségvetésben foglalt összeggel azonos összeget. Az első fokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy P. Gy-nak az építkezéssel kapcsolatos cselekménye a csalás bűntettének, Sz. L. cselekménye pedig a társadalmi vagyon hanyag kezelése vétségének tényállási elemeit meríti ki. A vádlottak az építkezési számlával kapcsolatban nem követeltek a hatósági árnál magasabb árat, és cselekményük nem az árszínvonalat támadta, ezért cselekményük nem minősül árdrágítás bűntettének.
Sz. L. a tervezési díjjal kapcsolatban 10 760 forint vagyoni előnyhöz jutott. Minthogy a pénzösszeg elkobzását nem lehetett elrendelni, a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a Btk. 154. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte, hogy 10 760 forintot az államnak fizessen meg. (Legf Bír. Bf. II. 448/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás