BK BH 1976/94
BK BH 1976/94
1976.03.01.
Hivatali bűnpártolás és segítségnyújtás elmulasztása bűntettének elhatárolása (Btk. 148., 259. §, BK 508. sz.)
A katonai bíróság a rendőr főtörzsőrmester vádlottat hivatali bűnpártolás bűntette miatt ítélte el.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott szolgálatának befejezése után, 22 óra tájban bement az egyik étterembe, ahol italt fogyasztott, majd megkérte a zenekar vezetőjét, hogy vigye el őt gépkocsijával a szomszédos községben levő lakására. A zenekar vezetője azzal vállalkozott erre, hogy előbb a zenekar két tagját kell hazavinnie.
Ilyen előzmények után indultak el éjfél tájban. Az ital hatása alatt álló zenekarvezető azonban a járművezetés közben rövid időre elaludt, s emiatt a község belterületén letért az útpadkára, ahol elütötte az ott szabályosan haladó Cs. Józsefnét, aki 8 napon túl gyógyuló testi sérüléseket szenvedett. Az elütést, mely erős koppanással járt, nemcsak a vádlott és a gépjármű vezetője, hanem a mögöttük ülő személyek is észlelték, s egyikük még meg is jegyezte, hogy elütöttek valakit. A vádlott azonban azt mondotta, hogy nem történt semmi.
A gépkocsival azután a szomszédos községbe mentek, ahol a zenekar két tagját letették, majd ugyanazon az úton tértek vissza, azért hogy a gépkocsi vezetője a vádlottat is a lakására vigye. Az elütés helyére érve, az akkor már ott intézkedő rendőrjárőr megállította őket s közölte, hogy baleset történt, egyben a gépjárművet is megvizsgálta. A jármű vezetője azonban arra hivatkozott; hogy egy disznónak ment neki, s az okozta a gépkocsiján levő sérüléseket. A vádlott ugyanakkor nem közölte a járőrrel az általa tapasztaltakat.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállás alapulvétele mellett megváltoztatta a cselekmény minősítését. Ennek során rámutatott: tévedett az első fokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét amiatt találta megállapíthatónak, mert a baleset helyszínére való visszaérkezésekor azért nem tárta fel rendőrtársa előtt, hogy a gépkocsijuk okozta a balesetet, s azért nem intézkedett korábban sem, hogy a gépkocsi vezetőjét, aki neki szívességet tett, a felelősségrevonás alól elvonja. Erre figyelemmel téves az a következtetés is, hogy cselekménye a Btk. 148. §-ában írt hivatali bűnpártolás bűntettének minősül.
A vádlott ugyanis a rendőrség tagjaként utazott a személygépkocsiban, amikor annak vezetője balesetet okozott, majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. A Btk. 259. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően pedig minden állampolgárnak kötelessége, hogy a balesetet szenvedett személynek tőle telhetően segítséget nyújtson.
Fokozottan vonatkozik e kötelezettség a rendőrség tagjaira, akiknek hivatásbeli kötelessége, hogy az állampolgárok biztonságát még saját életük kockáztatása árán is megóvják.
Ebből eredően az adott esetben a vádlottat nem lehetett a gépkocsi egyszerű utasának tekinteni. Ő mint rendőr köteles lett volna a baleset észlelésekor – szükség esetén magát szolgálatba helyezve és hivatali hatalmát is felhasználva – a gépkocsi vezetőjét megállásra késztetni és a sértettnek tőle telhetően segítséget nyújtani. Számára ez hivatásából eredő, tehát foglalkozási kötelezettség lett volna.
Ezért a vádlott e kötelességének elmulasztásáért tartozik elsődlegesen felelősséggel. Ahelyett ugyanis, hogy a jármű vezetőét nyomban megállásra szólította volna fel, hogy a baleset áldozatának azzal együtt segítséget nyújtson, semmit nem tett, sőt még a balesetre figyelmüket felhívó másik utast is leintette, a helyszínt elhagyta, tehát megszegte hivatásából folyó kötelezettségét.
Ezzel a cselekményével pedig – jóllehet a gépkocsit nem ő vezette, hanem annak csupán utasa volt – megvalósította a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, segítségnyújtás elmulasztásának a foglalkozásánál fogva segítségnyújtásra kötelezett által elkövetett bűntettét (BK 508. sz. állásfoglalás 3. pontja).
Erre figyelemmel nem róható viszont a terhére az a további magatartása, hogy a későbbiekben nemcsak ő maga nem intézkedett, hanem az intézkedő rendőrnek sem hozta tudomására, hogy a balesetet az a gépkocsi okozta, amelynek ő maga is utasa volt. Ellenkező esetben ugyanis saját bűncselekményét kellett volna feltárnia, önfeljelentésre pedig a rendőrség tagja sem kötelezhető.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vád tárgyává tett és az első fokú bíróság által is megállapított tényállás alapján a vádlott cselekményének minősítését megváltoztatta. (Legf. Bír. Katf. III. 344/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás