BK BH 1976/98
BK BH 1976/98
1976.03.01.
A készenléti szolgálat szabályainak megszegésénél a szolgálatra jelentős hátrány veszélyét kell megállapítani, ha az őrhelyek elhagyása és az őrök leittasodása folytán a lövészet által veszélyeztetett terület őrzésének – illetéktelen személyek behatolásának megakadályozása céljából történő – biztosítása meghiúsult [Btk. 327. § (2) bek.].
A katonai bíróság a három sorkatona vádlottat a készenléti szolgálat szabályai jelentős hátrány veszélyével járó megszegésének bűntette miatt fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlottak éleslövészeten vettek részt alakulatukkal, s a reggeli órákban beosztották őket biztonsági őrségbe. A lőteret ugyanis mezőgazdaságilag művelt terület vette körül, és abból a célból, hogy a lövészet által veszélyeztetett területre senki ne hatolhasson be, a lőtér közvetlen közelét három, míg a lősáv széleit a fő-lőirányban távolabb még két helyen két-két fős őrséggel zárták le.
Az őrség tagjai a szolgálatot pisztollyal és jelzésadás céljára 10 db gyakorló tölténnyel látták el. Az egy helyen felállított két fő közül az egyik parancsnoki feladatot látott el. A vádlottak a távolabbi helyeken teljesítettek szolgálatot oly módon, hagy az 1. számú felállási helyen a parancsnok a III. r. vádlott, míg beosztottja a II. r. vádlott volt, a 4. számú felállási helyen pedig a parancsnok az I. r. vádlott, a beosztott pedig Sz. G. honvéd volt.
A biztonsági őrség tagjai a részletes eligazítás után reggel 6-7 óra között foglalták el helyüket. A III. r. vádlott azonban alig fél óra múlva társát a felállítási helyen hagyva, átment az I. r. vádlotthoz, majd együtt eltávoztak a közeli községbe és ott italozni kezdtek. Nagyobb mennyiségű pálinkát elfogyasztva, kb. egy órai távollét után tértek csak vissza felállási helyükre, emellett magukkal vittek oda egy liter bort és 1/2 liter pálinkát, s azokat a hozzájuk beosztott Sz. G. honvéddal és a II. r. vádlottal közösen, elfogyasztották.
Sz. G. honvéd az elfogyasztott italmennyiségtől leittasodott és szolgálati helyén lefeküdt. Ezt követően a három vádlott elhagyta felállítási helyét s fegyveresen bement a faluba, ahol mindhárman tovább italoztak és súlyos fokban leittasodtak. Ennek során egymással is összevesztek és el akarták venni egymás fegyverét, az I. r. vádlott pedig a géppisztolyát csőre töltötte és el is sütötte. Később ittasságuk miatt az italbolt udvarán lefeküdtek és elaludtak. A jelenlevő polgári személyek azután lefegyverezték őket és a fegyvereket átadták a kihívott körzeti megbízott rendőrnek.
Időközben a lövészetet az alakulat befejezte, s be akarták vonni a biztonsági őröket. Akkor észlelték, hogy a vádlottak nem tartózkodnak szolgálati helyükön, csak a felszerelési tárgyaikat hagyták ott. A körzeti megbízott azután értesítette a parancsnokukat, aki intézkedett beszállításukról.
A vádlottak védői fellebbezésükben vitatták, hogy a vádlottak cselekménye a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével járt volna. A Legfelsőbb Bíróság azonban a fellebbezésüket az alábbi okokból nem találta elfogadhatónak.
Az alapul szolgáló tényállásból kitűnően a vádlottak feladata volt az alakulatuk által végrehajtott lövészet idején a fő-lőirányban a lősáv szélének lezárása. A biztonsági őrséget azért állították fel, hogy az éleslövészet alatt az egyébként mezőgazdaságilag hasznosított területre senki be ne hatoljon, és ezzel megelőzzék váratlan esemény, esetleg sérülés vagy haláleset bekövetkezését. A vádlottak szolgálatuk során kb. 9 órától véglegesen elhagyták felállítási helyüket, melynek következtében az 1. számú felállítási helyen – ahol a II. r. és a III. r. vádlottnak kellett volna tartózkodnia – a terület teljesen őrizetlenül maradt, így a veszélyeztetett részekre itt bárki akadálytalanul behatolhatott.
Ezzel pedig a szolgálatra jelentős hátrány veszélye közvetlenül bekövetkezett, hiszen reális lehetőség volt arra, hogy a vádlottak mulasztása folytán sérülés vagy egyéb nem várt esemény történjék. A jelentős hátrány közvetlen bekövetkezésének lehetőségét nem zárta ki az a körülmény sem, hogy a lőtér körül egy másik belső őrség is szolgálatot látott el. Annak feladata ugyanis közvetlenül a lövészet lebonyolításának biztosítása volt, nem pedig a mezőgazdasági területre tőlük távolabb történő belépés megakadályozása. A belső őrség létezésétől függetlenül tehát a vádlottak által őrzött terület őrizetlenül maradt, és így ott a súlyos hátrány közvetlen veszélye bekövetkezett, annál is inkább, mert a két őrséget éppen a fő-lőirányt átszelő utak torkolatában állították fel.
De más okból is indokolt e súlyosabb minősítés megállapítása. A vádlottak elhagyták őrhelyeiket és oly mértékben leittasodtak, hogy a szolgálat teljesítésére az egész lövészet alatt teljesen képtelenné váltak, így a szóban forgó terület őrzésének biztosítása mint szolgálati cél teljesen meghiúsult.
A 4. számú felállítási helyen visszamaradt Sz. G. honvéd is ittas állapotban volt, tőle sem volt ez okból elvárható az illetéktelen személyek behatolásának megakadályozása, különösen az 1. számú felállítási helyen szolgáló őrök számára kijelölt területen. Ily módon a vádlottak részére kijelölt feladat végrehajtása lehetetlenné vált, mely önmagában is indokolttá tette a súlyosabb minősítés alkalmazását.
De figyelembe kellett venni a fentieken túlmenően azt is, hogy a vádlottak magatartásának egyéb következményei is voltak. Ittasan a fegyvereiket magukkal vitték, majd súlyos fokban leittasodva egymással is dulakodtak, míg végül a fegyverük polgári személyek birtokába került. Cselekményüket összességében vizsgálva is kétségtelen annak a szolgálatra gyakorolt jelentős káros hatása.
Ezért megállapítható, hogy az első fokú bíróság nem tévedett cselekményük minősítésénél, azt helyesen a készenléti szolgálat szabályai jelentős hátrány veszélyével járó megszegésének bűntette. (Legf. Bír. Katf. III. 353/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás