BK BH 1977/1.
BK BH 1977/1.
1977.01.01.
Az elmeorvos szakértői vélemény felülvizsgálatának törvénysértő elrendelése és a felülvélemény alapján a terhelt törvénysértő felmentése az emberölés bűntette miatt ellene emelt vád alól [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. §, Be. 77. §, 78. §].
I. A megyei bíróság ítéletével B. L. terheltet bűnösnek mondotta ki emberölés bűntettében. Ezért – szigorított börtönben végrehajtandó – 10 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a terhelt 1972-ben szerelmi házasságot kötött B. K.-val. Házasságukból 1972. július 19-én Ágnes utónevű gyermekük született, aki mozgásfejlődésében elmaradt, járni alig tudott, rendszeres orvosi kezelés alatt állt. Utóbb a házasfelek között gyakoriakká váltak a veszekedések, a feleség többször felvetette a házasság felbontásának a gondolatát, férjével szemben fölényesen viselkedett. 1975 júniusában a nemi kapcsolat is megszakadt közöttük.
Ezt követően az asszony megismerkedett az ugyanabban a gyárban dolgozó B. J.-al, aki két alkalommal hazakísérte. Erről a terhelt is tudomást szerzett. 1975. július 25-én is megbeszélték, hogy délután találkoznak, amiről a terhelt a gyár portásától értesült. Délután a terhelt megvárta B. J.-t és kérte, hogy jöjjön el a lakásukra, hogy megbeszéljék a helyzetet a feleségével kapcsolatban. A beszélgetés nyugodt légkörben zajlott le, hazajött az asszony is, aki meglepődött a vendég láttán. Ezután valamennyien B.-né szüleinek lakására indultak, hogy beszéljenek a válásról.
A terhelt később a kislányával egyedül maradt a lakásban, eközben a válás foglalkoztatta és felmerült benne a gondolat, hogy gyermekét – akit nagyon szeretett – elszakíthatják tőle. A házasságával kapcsolatos válság arra az elhatározásra juttatta, hogy gyermekét és önmagát is megöli. Zaklatott idegállapotában feleségének szánt búcsúlevelet írt, amelynek első részében mindkettőjük nevében elbúcsúzott tőle.
Ezután magához vett egy 9,5 cm pengehosszúságú konyhakést amellyel a kislány mellkasának bal felén a szívtájékon, kis helyen elhelyezkedően, négy erős, és a mellkason teljesen áthatoló szúrást ejtett. A sértett halálát elvérzés idézte elő.
A terhelt ezután befejezte a búcsúlevelet, amelyben leírta, hogy a gyermek, a legnagyobb kincs, már az övé; majd – most már csak saját személyére utalva – elbúcsúzott feleségétől. Ezt követően egy konyhakéssel a bal csuklóján metszett sérülést okozott, utána mellkasába szúrt, amely szúrás áthatolt a tüdő alsó lebenyének csücskén, érintve a szív külső burkát is. Reggel találtak rá a terheltre, akin kórházba szállítása után életmentő műtétet hajtottak végre.
A megyei bíróság megállapította, hogy a terhelt nem elmebeteg vagy gyengeelméjű és nem szenved tudatzavarokkal járó betegségben sem. Infantilishysteroid személyisége folytán bizonyos mértékig beszűkült tudatállapotban követte el tettét, kismértékben volt korlátozva cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében és abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
Az ítélet ellen a terhelt és védője a büntetés enyhítése végett fellebbezett.
II. A Legfelsőbb Bíróság végzésével elrendelte a terheltre vonatkozó elmeorvos-szakértői vélemény felülvizsgálatát és e végett az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát kereste meg.
A nyomozás során az Igazságügyi Orvosszakértői Iroda vezetője és elmeorvos szakértője a terheltet megvizsgálta és részletes elmeorvos szakértői véleményt terjesztett elő. E vélemény szerint a terhelt nem elmebeteg, nem gyengeelméjű és időszakos, múló tudatzavarokkal járó betegségben (pl. rohambetegség) sem szenved. Dysharmonikus személyiségű, primitív reactios készséggel, theatralis-demonstratív megnyilvánulásokra hajlamos. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy korábban ideg- vagy elmegyógyintézeti ápolás alatt állott volna.
A cselekmény elkövetésekor sem volt olyan fokú vagy jellegű tudatzavarban, amely őt képtelenné tette volna arra, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Infantilis-hysteroid személyisége azonban, amelynek talaján a régebben kezdődött, de aktuálisan kiélezett, véglegesnek tűnő házassági válság bizonyos mértékig beszűkült tudatállapotot eredményezett, mindezekben kismértékben korlátozta. Beszámítást kizáró vagy súlyosabb fokban korlátozó kóros indulati állapotra – vagy egyéb okból eredő kóros tudatzavarra – utaló jelenségeket azonban nem észleltek, a rendelkezésre álló adatok az ilyen állapot ellen szólnak.
Az elmeorvos zakértők elvégeztették a terhelt psychológiai vizsgálatát is. A tesztadatok az átlagos értelmi szint mellett infantilis személyiségi jegyekre, primitív reakciós készségre utalnak.
Az elmeorvos szakértők szakvéleményüket az elsőfokú bíróság előtt tartott tárgyaláson változatlanul fenntartották.
A Legfelsőbb Bíróság említett végzésében arra utalt, hogy ezt “a szakértői véleményt nem találta megnyugtatónak”, ezért a Be. 78. §-a alapján elrendelte annak felülvizsgálatát.
A végzés indokolásában – egyebek közt – arra utalt, hogy a terhelt jellemét a puhaság, a határozatlanság, jellegzetesen feminin vonások jellemzik. Mindezzel a legélesebb ellentétet mutatja az általa elkövetett véres, kegyetlen bűncselekmény.
A komoly szándékra utaló öngyilkossági kísérletre is figyelemmel, a teljességgel én-idegen cselekménynek az elkövetése inkább arra mutat, hogy a terhelt “nagyobb mértékű tudatbeszűkülés állapotában cselekedett”. A továbbiakban a végzés indoklásában még kifejtette, hogy az orvos szakértői vélemény csupán az orvosi szempontból pathológiásnak tekinthető jelentősebb fokú tudatzavar fennállását zárta ki: “azonban értékelni kell az olyan tudatzavart, beszűkült állapotot is, amely esetleg éplélektani okokkal is megmagyarázható, de az adott esetben az elkövetőt képtelenné tette a társadalomra veszélyesség felismerésére, illetve korlátozta ebben.”
Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleménye összefoglaló részében arra a következtetésre jutott, hogy a terhelt kiegyensúlyozatlan, infantilis vonásokkal rendelkező személyiségű, de hisztériás vonásokkal nem jellemezhető, az átlagnál érzékenyebb és kisebbrendűségi érzésekkel küzd. A feleség más irányú kapcsolata súlyosan bántotta önérzetét. A gyermekével való együttlét idején az indulati feszültség robbanásszerűen tört felszínre. A kóros indulat nagy erejű agressziónak felel meg, melyet feleségével való végső kudarca robbantott ki, de hetek óta, hónapok óta lefojtottan, kisebb mértékben jelen volt.
A felülvélemény szerint a bűncselekményt előidéző psychés folyamat “éplélektanilag értelmezhető, kórossága mértéktelenségében, túlméretezett voltában jelenik meg”. A terhelt tehát, “a cselekmény elkövetésének pillanatában” beszűkült, átmeneti zavart tudati állapotban volt, az abnormálisan erős indulati állapot bekövetkezésében a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére, illetve e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására képtelen volt. A cselekmény elkövetésekor fennállott kóros psychés állapota nem teszi szükségessé a terhelt kényszergyógykezelését.
A felülvizsgálati véleményben foglaltakat a Legfelsőbb Bíróság magáévá tette és a tényállást akként helyesbítette, hogy az elkövetéskor a terhelt beszámítási képessége hiányzott. Ezért 1976. október 26. napján kelt ítéletével a terheltet az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette.
III. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
A. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben eljárt orvos szakértők szakvéleményét “nem találta megnyugtatónak”, ezért rendelte el említett végzésével a terheltre vonatkozó elmeorvos szakértői vélemény felülvizsgálatát és e végett az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát kereste meg.
De a Be. 76. §-ának (2) bekezdése szerint, amennyiben a szakvélemény helyességéhez kétség fér, fel kell hívni a szakértőt, hogy a szükséges felvilágosítást adja meg, illetőleg szakvéleményét egészítse ki. A 77. § (1) bekezdése szerint pedig, amennyiben a kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre vagy egyéb okból szükséges, kérelemre vagy hivatalból más szakértőt kell kirendelni.
A törvény által előírt ezen eljárás helyett a Legfelsőbb Bíróság a Be. 78. §-ára hivatkozással közvetlenül az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát kereste meg felülvélemény adására.
Az Elnökségi Tanács rámutat arra, hogy ez ellentétben áll az említett törvényi rendelkezéssel, de arra kellő indok sem volt. Az ügyben ellentétes szakértői vélemény előterjesztésére nem került sor. A szakértők a nyomozás során előterjesztett szakvéleményüket a tárgyaláson változtatás nélkül fenntartották. A psychológiai szakértő véleménye is egybehangzott azzal. A Be. 78. §-ára hivatkozás ehhez képest eljárási szabálysértéssel történt.
B. A bíróság a szakértői véleményt ugyanúgy, mint a többi bizonyítékot, a maguk összességében értékeli és szabad meggyőződése szerint bírálja el. Nem kivétel ez alól az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleménye sem, amely nem zárja ki az elsőfokú bíróságnak a terhelt tudatzavarára vonatkozó megállapítása elfogadását (BJD 2456.). Annak eldöntése, hogy a terhelt kisebb vagy nagyobb mértékben volt-e beszámítása tekintetében korlátozva, illetve hogy tudatzavara képtelenné tette-e cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére: kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletében ennek a feladatának nem tett eleget, amikor határozatának indokolásában a felülvéleményben foglaltakat, illetve a korábbi végzésben szereplő megállapításokat egyszerűen megismételte. Nem észlelte, hogy a felülvélemény néhány olyan kérdés tekintetében – amelyek pedig a terhelt tudatzavara fokának megítélése szempontjából döntőek vagy legalábbis igen lényegesek – mit sem tartalmaz.
C. Így a felülvélemény nem foglalkozott a terhelt által két fázisban írt búcsúlevél jelentőségével, holott az a terhelt tudatzavara beszámítást kizáró voltának megállapítása szempontjából távolról sem közömbös.
A terhelt a logikusan megszövegezett levél első részét még a bűncselekmény elkövetése előtt, míg második részét nyomban gyermekének megölése után írta. Ezt a tényt a felülvélemény még csak nem is érinti, de a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítélete sem foglalkozik ezzel a lényeges körülménnyel.
Továbbá sem a felülvélemény, sem a Legfelsőbb Bíróság ítélete nem érintette és nem értékelte semmilyen vonatkozásban azt, hogy a terhelt – mielőtt gyermekét szíven szúrta volna – annak ruháját felhajtotta, amit bizonyít az, hogy azon folytonossági hiányok nem voltak észlelhetők. A véghezvitelnek ez a – az adott körülmények között – feltűnően céltudatos volta sem rekeszthető ki a mérlegelés köréből.
D. Nem meggyőző és életszerűtlen a felmentő ítélet indokolásának az az okfejtése, mely szerint a terheltnek “az elkövetés pillanatában” fennállott teljes tudatzavarát az a körülmény is bizonyítja, hogy a terhelt jellegzetesen feminin psychikai alkatú személy, akit a puhaság és a határozatlanság jellemez, mégis képes volt a vádbeli véres, kegyetlen bűncselekményt elkövetni. Ez az érvelés elfogadhatatlan, az emberölés elkövetői köztudottan nem kivétel nélkül agresszív, erőszakos személyek, erős és határozott psychikai alkattal.
Hasonlóképpen tévesen utal az ítélet a beszámítási képességet kizáró tudatzavar fennállásának bizonyítékaként a terhelt által megkísérelt öngyilkosságra. E tekintetben egyébként maga a felülvélemény helyesen utal arra, hogy az öngyilkossági kísérlet nem az alapindulat-kitörésből folyt, hanem a felismert tett súlya alatt következett be, s ebben az időpontban a terheltnél már csak bizonyos mértékben beszűkült tudati állapot állhatott fenn.
E. Sem a felülvélemény, sem az azt minden további mérlegelés nélkül elfogadó másodfokú ítélet nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a terhelt és felesége között a válás terve már hónapok óta felmerült. Ezzel kapcsolatban a vádbeli napon sem történt semmi olyan jelentős esemény, amely a terheltnél a beszámítást teljesen kizáró pathológiás tudatzavart kirobbanthatta volna. Ezzel függhet össze, hogy a felülvélemény szerint a terheltnél beállott psychikai folyamat éplélektanilag megmagyarázható, “kórossága csupán túlméretezett voltában jelentkezik”.
Egyébként adatok vannak arra, hogy a terhelt korábban kijelentette: a kislány csak addig él, amíg az anyja ott van”. Felesége a hazaérkezésekor azt a kijelentést tette, hogy “úgy látszik, beváltotta az ígéretét”. Az ezekre vonatkozó tanúvallomások az eljárás során mérlegelésre nem kerültek. Az ítéleti tényállás azokkal nem foglalkozott, a Legfelsőbb Bíróság pedig elmulasztotta ezeknek – a tudatzavar fennállása, illetve mértékének megállapítása szempontjából – lényeges tényeknek a felderítését és értékelését.
IV. Az Elnökségi Tanács mindezekre tekintettel megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítélete a többrendbeli eljárási szabálysértés folytán törvénysértő. A fentiekben kiemelt hiányosságok és ellentmondások csak a másodfokú bírósági eljárás megismétlésével küszöbölhetők ki, miért is a törvénysértő határozatot a Be. 290. §-ának (3) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte.
a) Az új másodfokú bírósági eljárás során az első fokú ítélet részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyítás felvételével fel kell deríteni – részben a már kihallgatott tanúk újbóli kihallgatásával vagy más módon – azt, hogy a terhelt a fent idézett kijelentést megtette-e, s ha igen, milyen időpontban és milyen körülmények között.
b) Továbbá az elmeorvos szakértői vélemények megfelelő értékelésével, valamint az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága újabb felülvizsgálati véleményének beszerzésével – és annak a Be: 5. §-a (3) bekezdéséhez képest szabad értékelésével – állást kell foglalni abban, a bűnösség szempontjából döntő kérdésben, hogy a terheltnél a cselekmény elkövetésekor fennállott-e olyan tudatzavar, amely a Btk. 21. §-a (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazására alapul szolgálhat.
Az újabb szakvélemény beszerzése során fel kell hívni az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának figyelmét a fent III. alatt kifejtettekre. Különösen utalni kell arra, hogy a felülvélemény az “előzmények” között említést tesz arról, hogy a terhelt búcsúlevelet írt, ámde ennek a tudatzavar fennállása vonatkozásában semminő jelentőséget nem tulajdonított és ezt semmivel sem indokolta, annak ellenére, hogy a terhelt a búcsúlevél második részét a cselekmény elkövetése után írta.
A beszerzendő újabb szakértői véleményben a fentiek figyelembevételével nyilatkozni kell abban a kérdésben, hogy megállapíthatók-e az ölési cselekmény elkövetésekor a felfokozott izgalmi és indulati állapot olyan atipikus jellemzői és következményei, amelyek folytán a psychés reakciók pathológiássá váltak. Megállapítható-e, hogy a terhelt az izgalmi, illetve felindult állapotban nemcsak fokozatilag, hanem minőségileg is merőben eltérően reagált a külső eseményekre, öntudata ilyen módon elhomályosult-e, s ezzel kapcsolatban fennállottak-e nála kóros tünetek, illetve jelenségek. Mennyiben lehetséges továbbá, hogy – a felülvizsgálati vélemény szerint – az éplélektanilag magyarázható tudatzavar csupán “a cselekmény elkövetésének pillanatában” állott fenn.
A felülvizsgálati véleménnyel kapcsolatban egyébként észlelte az Elnökségi Tanács, hogy az Igazságügyi Bizottság merőben szokatlanul utalt arra, hogy a feleség tanúvallomása és a házastársak szembesítési jegyzőkönyve “kedvezőtlen képet alakít ki a vallomástevőről”.
Ennek a bizonyítási eljárásnak a lefolytatása után foglalhat a Legfelsőbb Bíróság megalapozottan állást abban a büntetőjogi kérdésben, hogy B. L. terhelt emberölési cselekményét a Btk. 21. §-a szerinti tudatzavarban követte-e el vagy sem.
A kifejtettek alapján az Elnökségi Tanács – az alaposnak talált törvényességi óvás folytán – a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Bf. III. 777/1976/6. számú ítélete törvénysértő. Ezért azt ugyane § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyet új másodfokú eljárásra a Legfelsőbb Bírósághoz visszaküldte. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1415/1976/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás