PK BH 1977/105.
PK BH 1977/105.
1977.03.01.
Ha a sorozatos és sikertelen orvosi beavatkozások (műtétek) a károsultnak orvosi műhiba folytán keletkezett betegségét nem szüntették meg, a károsult kárenyhítési kötelezettségének megszerzését nem lehet megállapítani abból az okból, hogy újabb műtétnek már nem hajlandó magát alávetni [Ptk. 340. § (1) bek.].
A felperes 1968-ban az alperes járási kórházában szült. Ekkor dr. Sz. I. nőgyógyász főorvos, az alperes alkalmazottja arról tájékoztatta, hogy hüvelyfalán tömlős daganat van. Előzetes megbeszélés után dr. Sz. I. 1970. október 20-án a daganat eltávolítása érdekében a felperesen műtétet végzett. Ennek során a hólyagot átvágta. Ezt nyomban észlelte, a hólyagsérülést ellátta, de néhány órával a műtét után a felhelyezett katéteren át a vizelet távozása megszűnt. Ekkor a felperest beszállították a megyei kórház urológiai osztályára, ahol 1970. október 21-én újból megoperálták, a jobb vese húgyvezetékét beültették a húgyhólyag falába és az időközben keletkezett hólyagsipoly zárását is megkísérelték. A beültetett szájadék zavartalanul gyógyult, de a hólyagsipoly visszamaradt. A felperes 1971. október végéig táppénzes beteg volt, azóta rokkant nyugdíjas.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes kártérítés iránti keresetét. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest 10 000 Ft kártérítés, ennek kamata és a perköltség fizetésére kötelezte. A felperes ebben a perben 1970 június végéig felmerült kárát érvényesítette, kifejezetten fenntartotta a később felmerülő kárának megtérítésével kapcsolatos igényét.
Újabb keresetében 1972. július 1-jétől havi 528 Ft járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest keresetveszteség címén, továbbá havi 266 Ft-ot követelt az állandó vizeletcsorgás miatt felmerülő többletkiadásai fejében. Végül egyéb kisebb költségek mellett egy összegben 3252 Ft élelmezésfeljavítási és utazási költség megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság az alperest csupán 456 Ft utazási költség megtérítésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította azzal, hogy a felperesnél jelenleg is fennálló vizeletcsorgás nincs összefüggésben az alperesnél végzett műtét során elkövetett műhibával, az lényegében olyan műtéti szövődmény, amely nem volt előre látható és nem róható fel a műtétet végző orvosnak.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet – indokai alapján – helybenhagyta.
A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában részletesen kifejtette, hogy a műtét előtti urológiai vizsgálat elmulasztása miatt az első műtét alkalmával bekövetkezett húgyhólyagsérülés és a később keletkezett sipoly okozati összefüggésben van a felperes jelenleg is fennálló munkaképtelenségével. Így az alperes felelős a felperes minden, a műtéttel okozati összefüggésben keletkezett kárért, és az alperes kártérítési felelőssége nem korlátozható a felperes 1972. június 30-ig felmerült keresetveszteségének a megtérítésére.
Az elsőfokú bíróság az új eljárás során hozott ítéletével az alperest 1972. július 1-jétől 1974. december végéig felmerült keresetveszteség címén 17 952 Ft – az 1972. július 1. és 1975. április 30. között felmerülő költségek fejében pedig 16 262 Ft, összesen 34 214 Ft, ennek kamatai, valamint 2760 Ft perköltség fizetésére kötelezte. Ezenfelül a kiegészítő ítélete értelmében az alperes 1975. május 1-jétől kezdődően havi 880 Ft járadékot keresetveszteség fejében, havi 266 Ft-ot többletköltséget, s végül 1976. január 1-jétől évi 1000 Ft-ot ágynemű-beszerzési költség címén köteles megfizetni a felperesnek. A kiegészítő ítéletben a járásbíróság az alperest további perköltségben is marasztalta. Az alperes kártérítő felelősségét a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatára utalással a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet illetve kiegészítő ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy az alperes által egy összegben fizetendő kártérítést 34 214 Ft-ról 25 502 Ft-ra szállította le, míg az alperes által fizetendő járadékot 1975. december 1-jétől kezdődően havi 55 Ft-ban állapította meg.
A felperes a járadék iránti keresetét csak 1974. május 16-án terjesztette elő, így a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdése értelmében csak 1973. december 15-től illeti meg a járadék.
A másodfokú ítélet szerint 1975. május 1-jétől kezdődően a dologi kár és a keresetveszteség fejében járadék illeti ugyan meg a felperest, de a bíróság a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján e vonatkozásban egyenlő arányú kármegosztást alkalmazott. A perben meghallgatott orvos szakértő véleménye szerint ugyanis 1–3 újabb műtéti beavatkozás esetén remény volna arra, hogy a sipolynyílást kellően zárni lehet, s így a felperesnél megszüntethető lenne a vizeletcsorgás. Amennyiben a károsult felperes az életveszéllyel nem járó kisebb műtéteknek nem veti alá magát, az ebből eredő kárát – az ítélet indokolása szerint – maga is köteles részben viselni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. Nem állapítható azonban meg a kárenyhítési kötelezettség megszegése olyan esetben, amikor sorozatos sikertelen orvosi beavatkozás sem eredményezte az orvosi műhiba folytán keletkezett rendellenesség megszüntetését.
A felperes az 1975. november 12-i fellebbezési tárgyaláson személyesen előadta, hogy eddig hét műtéten esett át, nem hajlandó újabb műtétnek alávetni magát, mert a korábbi műtétek sem szüntették meg a hólyagsipolyt, így nem vállalja az orvos szakértő által javasolt újabb műtétek kockázatát.
A megelőző eredménytelen műtétsorozat után újabb műtétek vállalása a felperesre nyilvánvalóan olyan testi és idegi megterhelést jelentene, amely már az általános társadalmi felfogás szerint sem várható el annak érdekében, hogy az alperest mentesítse a további károk megtérítésének a kötelezettsége alól. Egyébként a szakértői véleményből sem vonható le olyan következtetés, hogy egy jövőbeli műtétsorozattól biztos eredményt lehetne várni.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által 1975. május 1-jétől 1975. december 1-jéig terjedő időre megállapított összegek tekintetében mellőzte a kármegosztást. Ugyancsak a fentiek alapján kétszeresére emelte a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által kármegosztással számított jövőbeni havi járadék összegét.
A perköltségigény elbírálásánál figyelembe vette a Legfelsőbb Bíróság, hogy a feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg [1/1973. (I. 24.) IM sz. r. (R.) 4. § (4) bek. b) pont]. Az R. 15. §-ának (6) bekezdése értelmében tárgyi illetékfeljegyzési jog esetén csak a marasztalt felet és csak a marasztalási összeg arányában kell az illeték megfizetésére kötelezni.* A marasztalt alperest azonban a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 11. §-ának a) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, így illeték fizetésére nem kötelezhető.
A felperes keresete és fellebbezése túlnyomó részben megalapozottnak bizonyult, ezért az alperest kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a perköltség megfizetésére. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 174/1976. sz.)
*
Az 1/1978. (I. 24.) IM sz. rendeletet a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 39. §-a hatályon kívül helyezete, de ez utóbbi rendelet 2. §-a (1) bekezdésének g) pontja és 3. §-a azonosan rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás