PK BH 1977/108.
PK BH 1977/108.
1977.03.01.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját megillető háztáji föld mértéke – ha a jogosultsághoz szükséges munkamennyiséget már teljesítette – nem csökkenthető abból az okból, hogy a tag a nyugdíjkorhatár elérése után a munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget; az ezzel ellentétes alapszabályi rendelkezést nem lehet figyelembe venni [1967. évi III. tv. 72. §; 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 93. §, 95. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 180. §, 189. §; PKT 4/1970., 1/1972. sz.].
A felperes 1959-ben lépett be tagként a termelőszövetkezetbe, és összes ingatlanát oda bevitte. Tagként 1968. december 31-ig dolgozott, de már korábban – 1968. november 22-én – betöltötte 65. életévét, majd 1969. január 1-jével nyugállományba vonult. A felperes belépésétől kezdve 1 kat. hold háztáji földdel rendelkezett.
A 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet (R.) 95. §-ának (2) bekezdése értelmében a termelőszövetkezet által megállapított munkaidő férfi tagonként évi 150 tízórás munkanap volt. Ugyanilyen rendelkezéseket tartalmazott az alperes és a jogelőd termelőszövetkezet alapszabálya is.
A per adatai szerint a felperes 1967-ben még teljesítette a 150 munkanapot 1968-ban azonban már csak 85 nap volt a teljesítménye. Nyugdíjba vonulása folytán a termelőszövetkezet közgyűlése az 1973. évig bezárólag változatlanul biztosította számára a jogszabály szerint járó 1 kat. hold háztáji föld használatát.
A jogutód alperesi termelőszövetkezet az 1974. március 1-jén bekövetkezett egyesülést követően megvonta a felperestől az 1 kat. hold háztáji földhasználatot és részére csak 1200 □-öl háztáji földet biztosított.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult sérelmével, ez azonban kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes 1968-ban csak 85 tízórás munkanapot teljesített az előírt 150 munkanap helyett.
A felperes keresete folytán az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes részére az 1974-ben ki nem adott háztáji területnek megfelelő termést adja ki, egyben megállapította, hogy a felperest 1974-től kezdve is megilleti évente az 1 kat. hold háztáji föld.
Az ítélet indokolása szerint a módosított 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet (Vhr.) 189. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében nem lehet a háztáji föld mértékét a tag kisebb munkateljesítménye miatt csökkenteni, ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes 1968-ban azért nem tudta a jogszabályban előírt 150 munkanapot teljesíteni, mert az alperes a felperesnek mint egyedülálló idős embernek többször nem biztosított munkát. Utalt arra is, hogy az alperes, illetőleg jogelődjének közgyűlése 1974-ig sem biztosította volna az 1 kat. hold háztáji területet, ha ennek a törvényes és az alapszabályban foglalt feltételei hiányoztak volna. Végül megjegyezte, hogy az alperes álláspontjának helytállósága esetében az 1200 □-öl háztáji föld biztosításának feltételei is hiányoztak volna.
Az alperes fellebbezésére a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint a felperes az 1968. évi munkateljesítményével nem szerzett jogot háztáji föld használatára. A háztáji föld mértékét már 1968-ban csökkenteni lehetett volna, mert az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt csak 1968. november 22-én, tehát az év végén érte el. Egyébként a felperes nem is az öregségére hivatkozott, hanem azt állította, hogy az alperes nem tudott a részére munkát biztosítani. Ezt a tényállítását azonban a volt tsz-elnök, a jelenlegi elnökhelyettes, továbbá a döntőbizottság előtt meghallgatott brigádvezető tanúvallomása megcáfolta. Az alperes tehát jogosult volt a jogelőd termelőszövetkezet közgyűlésének 1969–1973-ig terjedő időben hozott határozatait felülvizsgálni, és törvényszerűen vonta meg a felperestől a háztáji föld használatát.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adataiból kitűnik, hogy a felperes 1967. december 31-ig bezárólag minden évben teljesítette az R. 95. §-ának (2) bekezdésében és az alapszabályban hasonlóan előírt évi 150 tízórás munkanapot. Ennél kevesebbet első ízben 1968-ban dolgozott, de ebben az évben már betöltötte a 65. életévét, tehát a nyugdíjkorhatárt elérte és rövidesen (1969. január 1-jén) nyugdíjba is ment.
Az 1971. évi 34. sz. tvr.-tel módosított 1967. évi III. tv. (Tv.) 72. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az öreg termelőszövetkezeti tagot a háztáji föld használatának joga a munkavégzéstől függetlenül megilleti. Az R. 93. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében nem köteles a közös munkában részt venni a termelőszövetkezet tagja, ha a termelőszövetkezeti nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte. A Vhr. 180. §-ának (2) bekezdése a Tv. 72. §-ának végrehajtásaként úgy rendelkezik, hogy ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, a kijelölt háztáji földet a korábban végzett munkája alapján megállapított keretben használhatja akkor is, ha a községből elköltözött vagy a háztáji gazdaság munkáit mással végezteti. Végül a Vhr. 189. §-ának (2) bekezdése értelmében nem lehet a háztáji föld mértékét a kisebb munkateljesítmény miatt csökkenteni, ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte.
A felperes a nyugdíjkorhatárt az idézett jogszabályi rendelkezések hatálybalépését követően érte el, az alperes vezetősége ezért törvényértően járt el, amikor a jogelőd termelőszövetkezet által 1973 végéig változatlanul biztosított 1 kat. hold háztáji földet 1200 □-ölre csökkentette. Ugyanígy jogszabálysértő volt a szövetkezeti döntőbizottság határozata és a másodfokú bíróság jogerős ítélete is.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában tévesen utalt arra, hogy mivel a felperes a nyugdíjkorhatárt (65. életévét) csak 1968. november 22-én, tehát az év végén érte el, ezért 1968-ban is köteles lett volna még a 150 tízórás munkanapot ledolgozni. A fentebb idézett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után a háztáji föld mértéke a kisebb munkateljesítmény miatt nem csökkenthető. Ettől függetlenül azonban a felperes esetében egyébként is az 1967. évi munkateljesítmény az irányadó. A felperes pedig 1967. december 31-ig minden évben teljesítette a törvényben, illetőleg az alapszabályban előírt 150 tízórás munkanapot.
A jogelőd termelőszövetkezet 1968. március 23-i alapszabálya helyesen és szó szerint idézi a törvényes rendelkezéseket. Az alperes termelőszövetkezet 1974. március 13-án kelt új alapszabályának 4. pontja a korábbi szövegen módosított. Ez a módosítás azonban a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes. Ezért mint a jogszabállyal ellentétes termelőszövetkezeti alapszabályi rendelkezést, félre kellett volna a bíróságnak tennie, és a jogvitát a jogszabály alapján kellett volna eldöntenie.
Minthogy a másodfokú bíróság a jogalap kérdésében elfoglalt téves álláspontja következtében a kereset összegszerűségi kérdéseivel nem is foglalkozott, ezért az új eljárásban ezt pótolnia kell, és csak ebben az esetben hoztató a törvénynek megfelelő megalapozott ítélet. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 458/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás